"Szocialista sportemberhez méltatlan cselekmények"

-

A korabeli sportsajtó meg is írta, meg nem is, hogy mi történt Kiss Lászlóékkal 1961-ben. A nemi erőszakról más napilapok igen, a Népsport azonban nem tett említést. Nagy teret azonban sehol sem kapott az ügy, noha ez már nem is az első uszodai botrány volt akkoriban, a Népsport olvasói pedig határozott fellépést sürgettek.


A Kiss László és két társa által 1961-ben elkövetett csoport nemi erőszak ügyében többször is elhangzott, hogy kár úgy tenni, mintha ez az ügy most robbant volna ki, hiszen ez kezdettől fogva köztudott volt, illetve aki olvasott újságot, az tisztában lehetett a magyar úszóválogatott szövetségi kapitányának múltjával.


Jobbról a második Kiss László


Való igaz, hogy az ügyről – mint csütörtökön kiderült – még amerikai lapok is beszámoltak, az AP hírügynökség Magyar Nemzetre hivatkozó anyagát átvéve. De vajon mekkora teret szentelt neki és hogyan tálalta azt a kor sportsajtója, azaz a Népsport?

Az eset 1961. július első napjaiban történt, azaz innen kezdtük fellapozni a korabeli újságokat. Az ügyre vonatkozó első hírrel a július 11-i lapszámban találkoztunk, Az FTC közleménye címmel, amit a klub az MTI-hez juttatott el, innen vette át a napilap. A közleményben nevesítve szerepel a három elkövető, akiket „szocialista sportemberhez méltatlan, törvénybe ütköző súlyos cselekményeik miatt” az egyesült kizárt a soraiból.


Csak a lényeg


A közlemény ezután igyekszik leszögezni, hogy a jövőben minden esetben a legszigorúbban fog fellépni a hasonló esetekben, és mindent elkövet, hogy többet ilyen ne fordulhasson elő. „Az elnökség megfelelő intézkedéseket tesz a szakosztályok nevelőmunkájának megjavítása terén is” – zárul a szöveg.


Takargatás, elhallgatás

Az utolsó mondat két oldallal később nyert értelmet. A Határozottabb intézkedéseket! című szerkesztőségi írásból ugyanis kiderül, hogy rövid időn belül ez már a második „uszodai erőszak” volt, ráadásul az előző, téli ügynek is szereplője volt – két vízilabdázó mellett – a most elővett egyik úszó is. Az viszont sem ebből a cikkből, sem a sportnapilap későbbi számaiból nem derül ki, hogy pontosan mi is történt a uszodában, így a nemi erőszak tényét sem említik egyszer sem.

„Hogy így alakult, ahhoz elsősorban éppen az elkendőzés, a »kisebb« ügyek takargatása, elhallgatása vezetett – írja a névtelen szerző. – A megalkuvás, az opportunizmus eredményezte a mostani, súlyosabb esetet.”

A szerző vádolja a történtekhez „ha közvetve is”, de segédkezet nyújtó fegyelmi bizottságokat, egyesületeket, edzőket és szövetséget, vagyis azokat, akik naponta több órán keresztül foglalkoznak a sportolókkal, „de nem eleget, vagy – nem megfelelően. S erélyesebb, sokkal hatékonyabb intézkedéseket kellett volna tennie a Sportuszoda vezetőségének is.”



A lap még aggódik egy sort a hírbe hozott – de túlnyomó többségében a szocialista sporterkölcsnek maradéktalanul megfelelő – többségről kialakuló vélemények miatt is. „Éppen ennek a többségnek az érdekében kell eltávolítani a magyar sportéletből azokat, akik nem törődnek a szocialista sporterkölcs írott és íratlan szabályaival, akik semmibe veszik a társadalmi együttélés törvényeit” – írja a Népsport.


Az olvasók is aggódtak

Túlzottan nagy teret ezek után nem kap a szocialista sportélet számára nyilvánvalóan kínos ügy, amely 1961-ben már csak egyszer bukkan fel az újságban. Július 17-én a Népsport olvasói levelek alapján készült jegyzetet közölt, melyben Kéri János újságíró azt írja, hogy vélemények között egy olyat sem talál, hogy a „magyar sport presztízse érdekében ezt az ügyet agyon kellett volna hallgatni”.



Az idézett olvasók körében teljes az egyetértés abban is, hogy már a legutóbbi uszodai botrányt sem kellett volna takargatni, akkor kellett volna „kellő erélyt tanúsítani”. Az újabb ügyben hozott első döntéseket – a három úszó kizárása az FTC-ből és a válogatott keretből – mindenki üdvözli, igaz, már ekkor is akadt olyan, aki attól tartott, hogy a válogatott érdekeire való tekintettel majd megindul a „mosdatás”, illetve, hogy az egyik klubból kizárt sportoló „nem sokkal később másutt üthetné föl tanyáját”.

Az olvasó félelme nem volt alaptalan: Kiss Lászlóról tudjuk, hogy az 1962. februári ítélet után kevesebb mint másfél évvel, 1963 nyarán már rajthoz állt, mi több 200 méter pillangón bronzérmet szerzett az országos bajnokságon a Bp. Spartacus színeiben.

A lapban több szó már nem esik az ügyről, sem az októberi elsőfokú ítélethirdetés, sem az 1962. februári másodfokú döntés után, ahogy a következő évi országos bajnokságról szóló rövidke tudósításban sem említik meg a 200 pillangó harmadik helyezettjének rovott múltját.


Méltatlan

Ami a többi korabeli újságot illeti, az Index összeállítása alapján a Magyar Nemzet volt a legkonkrétabb, amely 1961. október 13-án így írt az elsőfokú ítéletről: „A Központi Kerületi Bíróság csütörtökön ítéletet hirdetett három úszó sportoló ügyében. A bíróság többnapi tárgyalás után megállapította, hogy a három úszó ellen erőszakos nemi közösülés ügyében az ügyészség vádirata alapján a vád igazolást nyert és ezért Lantos Lászlót négy évi, Várszegi Lajost négy évi és Kiss Lászlót öt évi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős.”

A Népszabadság a sportolók pályán kívüli életéről írt cikket, annak részeként tettek egy utalást Kissék ügyére: „most három úszót kell letartóztatni nemi erőszak miatt”.

Összességében tehát valóban nem hallgatta el az ügyet az akkori magyar sajtó, de koránt sem kezelte olyan kiemelten, mint ma tenné.

KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!