Szijjártónak nem ment, a CBA oldja meg Wilhelm Fruzsi ügyét

Fotó: VS.hu / Kummer János

-

Bár hivatalosan kitoloncolták, csütörtökön visszaindul a svédországi Malmőbe az árva Wilhelm Fruzsina és nagynénje, aki több mint három éve gondoskodik róla, és küzd a svéd hivatalokkal azért, hogy az enyhén értelmi sérült lány letelepedési engedélyt kaphasson. Most úgy áll a helyzet, hogy mint családtag nem maradhat, de mint európai uniós országból érkező, szociális ellátást nem igénylő munkavállaló, igen. Mivel azonban rokonainak a cége nem bírná el az alkalmazását, a CBA vállalta, hogy kifizeti, ami a kint tartózkodáshoz minimálisan kell.


Fruzsina enyhe értelmi sérült, 60-65-ös az IQ-ja, ami azt jelenti, hogy körülbelül arra képes, amire egy 8 éves gyerek. Segítséggel tehát önálló életet élhet. A 21 éves lány még Magyarországon kijárta a nyolc általánost, és Svédországban is harmadik éve iskolába jár, ahol szakmát is szerezhet.

Édesanyja, aki skizofréniával küzdött, a kislány 11 éves korában öngyilkos lett. Ezután édesapjával élt, de amikor Fruzsi 17 éves lett, az apa is meghalt, tüdőrákban. Egy év következett az apa testvérénél Hajdúnánáson, majd a lány nyaralni utazott az évtizedek óta Svédországban élő, anyai nagynénjéhez.

A kint töltött idő alatt a Magyarországon élő rokonai kijelentették, hogy a továbbiakban nem fognak gondoskodni róla, a gyámságáról lemondtak, így Fruzsi Malmőben maradt

Nagynénje, Ruff Ágnes, azonnal, tehát még 2012-ben benyújtott egy családegyesítési kérelmet. Ha ennek alapján letelepedési engedélyt kapott volna Fruzsi, akkor amíg iskolába jár, körülbelül havi 8400 koronát kapna, és az őt nevelőknek is járna egy félállást kiváltó havi ellátás, 8000 korona, ami összesen mintegy 550 ezer forint. Az iskola elvégzése után pedig, ha önállósodni akar, lakásotthonban élhetne tovább hasonló állapotú társakkal, állandó felügyelet mellett, közben pedig dolgozhatna vagy tanulhatna.

Magyarországon ezzel szemben, ha sikerül, esetleg járhatott volna valamelyik speciális szakiskolába, de ha az iskola után a rokonai nem tudnak, vagy nem akarnak neki segíteni, akkor a maximum, hogy az állam elhelyezi valamilyen szociális otthonba, ami általában a súlyos sérültek, illetve pszichiátriai betegek otthona is.


- Miért nem szeretnél hazajönni? - Nincs itt családom. Nincs senkim.


A svéd bevándorlási hivatal három év után jogerősen is elutasította a családegyesítési kérelmet, elrendelték, hogy Wilhelm Fruzsinának el kell hagynia az országot.

Az érvelés lényege – amely egyébként emlékeztet arra, amit több európai kormány is használ a harmadik országból érkezők, vagyis a menekültek befogadásánál, illetve be nem fogadásánál -, hogy semmi ok feltételezni, hogy Magyarország ne biztosítana megfelelő ellátást a lány számára, a bőkezűbb svéd juttatások pedig nem teremtenek jogalapot a tartózkodási engedélyhez.

A hivatal érvei között szerepelt az is, hogy Fruzsi élete végéig ellátásra szorul, ami túl nagy terhet jelentene a svéd államnak, valamint hogy sosem élt együtt korábban a nagynénjével, azaz a szabályok nem teszik lehetővé, hogy ezen az alapon tartózkodási engedélyt kapjon.

A hivatal nem vette figyelembe, hogy nincs más olyan rokona, akihez kötődne, vagy aki hajlandó lenne befogadni őt.

Hivatalosan akkor maradhatott volna - igaz, szociális ellátásokra ez nem jogosította volna - ha igazolni lehetett volna, hogy el tudja tartani magát, vagy valaki eltartja.

Az utóbbihoz Ruff Ágnes elmondása szerint a svéd hivatalok számításai szerint akkora jövedelmet kellene igazolnia, amekkorával nem rendelkezik, hiszen éppen a lány miatt csak félállást tud vállalni. Igaz, most is eltartják Fruzsit, de a svéd adóhivatal szerint ennyi pénzből ezt nem lehet megoldani.

Maradt még, ugyanúgy, mint bármilyen uniós állampolgárnak, a munkavállalás, így előbb állandó tartózkodási engedélyt, idővel pedig állampolgárságot kaphatna.

A munkavállalás azonban egy évre legalább 15 ezer eurójába – több, mint 4.5 millió forintjába - kerül az alkalmazónak. Ezt Ruff Ágnes cége nem tudta és nem tudja kigazdálkodni, ha pedig megszakad a munkaviszony, a két év elölről kezdődik.

Márciusban a magyar külügyminisztérium hirtelen aktív lett Fruzsina ügyében. Szijjártó Péter arról nyilatkozott, hogy utasította Magyarország stockholmi nagykövetét, hogy folytasson megbeszélést a svéd adóhivatal vezetőivel, mert „a svéd migrációs hivatal pénzügyi kérdésként tekint Wilhelm Fruzsina ügyére". Ezen kívül a tárca megrendelést adott Ruff Ágnes cégének, ami egy darabig fedezte volna a lány alkalmazásának költségeit. A folyamat azonban, - az nem tisztázott hol és miért -, elakadt.

Szijjártó augusztus végén már arról beszélt újságíróknak, hogy bár a minisztérium „feladatán messze túlmenően, emberiességi szempontok alapján hosszasan kereste a megoldás Wilhelm Fruzsina esetére, világossá vált, hogy sem jogi, sem pénzügyi, sem politikai megoldása nincs az ügynek”.



Akkor, egy hónappal ezelőtt, Ruff Ágnes úgy gondolta, hogy eleget tesz a kitoloncoló határozatnak, és visszahozza Fruzsit. A Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal, illetve az Emberi Erőforrások Minisztériuma azt közölte, hogy a lány beköltözhet Tordasra, az Értelmi Fogyatékosok és Pszichiátriai Betegek Otthonába. „Tordas nagyon jó, de nagyon súlyos pszichiátriai betegek élnek ott, Fruzsi egyszerűen nem oda való. Embertelen dolog lett volna ott hagyni”, mondja Ágnes, aki ezek után visszavitte őt Svédországba és bejelentette a cégénél, bízva abban, hogy valahonnan segítség érkezik.

A CBA most azt vállalta, hogy havi 280 000 forintnak megfelelő koronát biztosít ahhoz, hogy Fruzsinak munkaviszonya lehessen. Az ez évi utolsó három hónapra már átutalták az összeget, és 140 boltban gyűjtőládát is kitettek, hogy az onnan befolyó összeget, ha kell, kiegészítve, szintén erre a célra fordítsák.

“Megmentik az életét. Ezután egész életében biztonságban élhet a családjával”, mondja Ágnes, aki azt reméli, hogy legkésőbb 2017. decemberében Fruzsina megkapja a szociális ellátásokra is jogosító letelepedési engedélyt.