Szexuális bűnöző, de ma már nyoma sincs az egésznek

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

Aki régen bűnözött, és ezért megbűnhődött, egy idő után tiszta erkölcsi bizonyítvánnyal kezdhet új életet. Hosszú évek elteltével a bűnügyi előéletére vonatkozó adatok is elveszhetnek - így van ez a szexuális bűncselekmények elkövetőivel és a gyermekmolesztálókkal is. Bár esetükben több szigorítás történt, ma is bőven előfordulhat, hogy aki régen gyermeket molesztált, ma újra tanár, intézeti nevelő, edző vagy gyermekápoló legyen. Levezetjük, hogy lehet ez.


    • 1978-ban egy ózdi amatőr színjátszócsoport önjelölt rendezője egy szituációs gyakorlat közben megfojtott egy 15 éves lányt. Azt állította, hogy a Sztanyiszlavszkij-módszer jegyében a halál átélését gyakoroltatta tanítványával. 10 évet kapott, amiből 5 és fél év után szabadult. A kilencvenes évek elején Veszprémben újabb színjátszóiskolát alapított. Itt is fojtogatott egy lányt, amiért két évet kapott. Mivel ehhez hozzácsapták a le nem ült büntetését, további 7 évet volt börtönben. Újra szabadult. 1998-ban két tizenéves lányt hívott el az ózdi temetőbe azzal, hogy egy filmforgatáshoz keres szereplőket. Itt ismét a fojtogatást gyakorolták. Ebből is bírósági ügy lett, de a "rendezőt" jogerősen felmentették. 2008-ban egy közösségi oldalon webkamerán keresztül vett rá jelentkezőket arra, hogy egymást fojtogassák, 2013-ban pedig ismét színitanodát alapított, ahol a "halálszínház" sajátos módszerét reklámozta.
    • A nyolcvanas évek végén egy budapesti elitiskola népszerű tanára szexuális játékokba vonta be fiú és lány diákjait. Az iskolából a szülők követelésére mennie kellett, de soha nem került bíróság elé. Mindez 25 év múlva került nyilvánosságra.
    • 1961-ben egy fiatal úszó két társával közösen erőszakolt meg egy fiatal nőt. Csoportos nemi erőszakért 3 év börtönbüntetést kapott. 20 hónap után szabadult, és nem sokkal később már indulhatott egy versenyen. Az elkövetkező évtizedekben kiváló úszókat nevelt, akik világbajnoki- és olimpiai érmek sorát szerezték.

    Három nagyon különböző kifutású eset. Közös bennük, hogy mindegyiknél múltban történt bűncselekményről van szó, és mindhárom ember gyerekekkel is foglalkozott. Az elsőnél hiába ült valaki kétszer is börtönben, mintha különösebb akadályok nélkül újra és újra ugyanazzal kísérletezett volna. A második esetben a tanár elkerülte a felelősségre vonást. Ügye soha nem került bíróság elé, amikor pedig 25 év múltán a széles nyilvánosság is megtudta, a cselekmény már - jogi értelemben - elévült. A harmadik esetben valaki letöltötte büntetését, hasznos tagjává vált a társadalomnak, de amikor a múlt visszaköszönt, minden posztjáról le kellett mondania.

    A fenti három eset kapcsán tegyünk fel három kérdést:

    1. Joga van-e egy egykori elítéltnek ahhoz, hogy ha leülte büntetését, azt ne dörgöljék újra és újra az orra alá, és normális életet élhessen?
    2. Megtörténhetne-e ma, hogy aki szexuális bűncselekményt követett el, továbbra is gyermekekkel foglalkozzon?
    3. Joga van-e tudni a szülőknek, hogy a gyermekükkel foglalkozó tanár, edző vagy orvos régen milyen erőszakos bűncselekményt követett el?


1. Nem ártatlan, de már nem bűnös

Noha a statisztikák nem igazolják, a társadalom szeretné azt hinni, hogy a börtönbüntetésnek van javító-nevelő ereje. A bűnözőktől azt várják, hogy a börtönből kikerülve bizonyítsák be: tanultak a hibáikból, és képesek hasznos tagjává válni a társadalomnak. Ez azonban sokszorosan nehéz dolog a börtönben elszenvedett személyiségtorzulás, a pénzügyi lenullázódás és a börtönviseltekre ragasztott stigma miatt.

Elvileg épp ennek a stigmának az eltörlését és a társadalomba való visszailleszkedést segíti a magyar jogban a mentesítés intézménye (ami nem keverendő össze a fenti második példában szereplő elévüléssel). Aki letöltötte büntetését és rendes életet él, egy idő után mentesülhet a büntetett előélethez fűződő "hátrányos jogkövetkezmények" alól.

Mint jelent ez? A mostani Btk. szerint akit, mondjuk, 3 évre ítéltek el szándékos bűncselekményért, annak büntetése letöltése után 5 évvel már nem lesz priusza. Akit 5-10 évre csuktak le, annak a szabadulása után még 8 évet kell várnia erre. A mentesítés után ők már olyan erkölcsi bizonyítványt kapnak, amiben a "bűntettesek nyilvántartásában nem szerepel" kitétel olvasható. Ekkor már nagyrészt azonos jogokat élveznek a valóban büntetlen előéletű emberekkel: ők is pályázhatnak minden olyan állásra, amihez tiszta erkölcsi bizonyítvány kell.

A törvény szerint az ember ekkor már "nem tartozik számot adni" korábbi elítéltetéséről. Mindez mégsem azonos a rehabilitációval, amikor valakiről visszamenőleg mondják ki, hogy nem követett el bűncselekményt (bírósági tévedés vagy koncepciós per áldozata lett). A mentesítéssel az ember paradox módon csak a jövőre nézve válik büntetlen előéletűvé, tehát nem azt mondják ki róla, hogy mindig is ártatlan volt.

Az illető nevét azonban ilyenkor még nem törlik teljesen a bűnügyi nyilvántartásból. Adatai a bűntettesek nyilvántartásából átkerülnek "a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen személyek nyilvántartásába". Ha ugyanis ezután újabb bűncselekményt követ el, a bíróság ismét büntetett előéletűként tekint rá, ami a következő ítélet kimondásakor súlyosító körülménynek számít.

Hosszú-hosszú, büntetlenül eltöltött évek után végleg is ki lehet kerülni a bűnügyi nyilvántartásból. Akit például szándékos bűncselekményért 5 év börtönre ítélnek, az rá 5 évre megkaphatja a mentesítést, további 10 év múlva pedig törlik a bűnügyi nyilvántartásból (5 évnél hosszabb büntetésnél erre 8+12, azaz összesen 20 évet kell várni).


2. A múltat végképp eltörölni?

Lehetséges tehát, hogy egy idő után valakinek teljesen törlődik a bűnügyi előélete? Ügyvédeket, jogászokat kérdeztem erről, de egyértelmű választ nem tudtak adni. Mindannyian azt hangsúlyozták: nagyon nem mindegy, hogy azt illetőt annak idején milyen súlyú bűncselekményért, az éppen akkor hatályos Btk. melyik paragrafusa alapján, mennyi időre ítéltek el, és milyen mellékbüntetést kapott.

Egy, a bűnügyi nyilvántartást ismerő forrás a VS-nek azt mondta: a hatóságok egy-egy büntetőeljárás elindításakor természetesen utánanéznek a gyanúsított előéletének. Bizonyos esetekben akár a hatvanas-hetvenes évekig visszamenőleg is láthatják az illető előéletét. De ez nem minden esetben van így. Aki például 30-40 évvel ezelőtt életében egyetlen egyszer követett el valamit, annak már nem biztos, hogy minden adata fellelhető. Ennek sokszor csak a levéltárban lehet utánanézni, vagy már ott sem.

Büntetőügyekben a bírósági iratokat általában 15 év elteltével adják át a levéltárnak. Az Országos Bírósági Hivatal honlapján olvasható egységes iratkezelési szabályzat (.pdf) meghatározza, milyen iratokat nem lehet selejtezni. Ide tartoznak a nagy súlyú állam- és emberiségellenes ügyek, emberölések, csalások, lopások, a sajtónyilvánosságot kapott ügyek, de a hagyatéki- és válóperes akták is. Érdekes viszont, hogy a magánvádas ügyekből, amelyek közé a szexuális erőszak is tartozik, csak "az illetékes levéltár által kidolgozott mintavételi eljárás útján kiválasztott kiemelkedő jelentőségű, az évi ügykezelés legalább 1%-ának megfelelő ügyek" kerülnek át a levéltárba.

Tételezzük fel, hogy valakit a nyolcvanas évek végén 5 év börtönre ítéltek. Azóta példás életet él, és 2016-ban szeretne iskolában tanítani, edzőként dolgozni vagy nevelő lenni egy gyermekotthonban. Ha az illetőnek azóta nem volt összeütközése a törvénnyel, nem tiltották el végleg a foglalkozásától, 2016-ban elég nagy valószínűséggel teljesen tiszta erkölcsi bizonyítványt kaphat. Bár ilyenkor az illető jogilag már tiszta, mégis nagyon másképp ítéljük meg, hogy annak idején csalásért vagy gyermekmolesztálásért ítélték-e el.

Ez elmúlt években több törvénymódosítással igyekeztek kizárni azt, hogy a szexuális bűnözők gyermekek közelében dolgozhassanak. Korábban csak akkor lehetett eltiltani valakit a foglalkozásától, ha hivatása gyakorlása közben követett el bűncselekményt. A 2012-es új Btk. azonban már lehetővé tette, hogy aki gyermek vagy 18 évesnél fiatalabb ellen követ el szexuális bűncselekményt, azt minden olyan foglalkozástól eltiltsák, ahol gyermekekkel kerülhet közvetlen kapcsolatba - nem lehet pedagógus, intézeti nevelő, orvos, ápoló, nevelőszülő stb.

A foglalkozástól eltiltás határozott időre szól vagy végleges lehet. 2013-ban ezt egészítette ki a gyermekvédelmi törvénycsomagnak az az eleme, amely alapján az erkölcsi bizonyítványban már kötelezően szerepelnie kell a foglalkozástól eltiltásnak is.

A fenti intézkedések azonban csak néhány éve hatályosak. Kérdés, mennyire lehet ezzel kiszűrni egy sok évvel korábban elítélt szexuális bűnözőt. Az igencsak bonyolult helyzetet a VS kérésére az Igazságügyi Minisztérium értelmezte. Válaszuk szerint elvileg lehetséges, hogy egy régi bűncselekmény miatt 2016-ban valaki már mentesült korábbi büntetése alól. Ha azonban még mindig foglalkozástól eltiltás hatálya alatt áll, akkor ez ma már bekerül az erkölcsi bizonyítványába. A válaszból tehát az derül ki, hogy ezen a szűrőn csak azok akadhatnak fenn, akik 2013 után követtek el valamilyen bűncselekményt vagy még korábbi büntetésük alól nem mentesültek, illetve eltiltották őket a gyermekekkel kapcsolatos foglalkozásoktól.

Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő azt mondja: a 2013-as törvénymódosításkor még szerepelt a tervek között, hogy akiknél magas a visszaesés kockázata, azok a mentesítési idő után is szerepeljenek egy nyilvántartásban. Ezzel létre lehetett volna hozni a gyermekekre potenciális veszélyt jelentő, szexuális bűnelkövetők regiszterét, de ez végül nem került bele a törvénybe.

Boszorkányüldözés vagy jogos elővigyázatosság-e a szexuális bűnözők elzárása a gyermektől? Az ismertté vált szexuális bűncselekményeken belül 1-7 százalékot tesz ki a pedofil bűnelkövetők aránya, mondja Gyurkó Szilvia. Esetükben kiemelkedően magas a kockázata annak, hogy újra próbálkoznak. Ezért döntött több európai ország is úgy, hogy nyilvántartják őket. Nálunk a döntéshozók feltehetően azért nem fogadták el a bűnözői regiszter létrehozását, mert a kisszámú pedofil elkövető miatt nem akarták a mentesülés alapelvét relativizálni, mondta Gyurkó Szilvia.


3. Tudnia kell-e a régi bűnökről mindenkinek?

Örök dilemma, hogy milyen körben kell és lehet nyilvánosságra hozni valakinek a bűnügyi előéletét. Ebben a törvénytisztelő emberek és a büntetésük árnyékától megszabadulni akaró egykori elítéltek alapvető emberi joga csap össze. Az Egyesült Államokban már vannak olyan honlapok, amelyeken rá lehet keresni a korábban elítéltek, azon belül is a szexuális bűnelkövetők nevére. Sőt, készült olyan térképes alkalmazás is, amelyen mindenki megnézheti, hogy a közelében laknak-e regisztrált pedofilok vagy más veszélyes bűnelkövetők. Ez a tengerentúlon is heves adatvédelmi és személyiségi jogi vitákat váltott ki. Lengyelországban idén fogadták el azt a törvényt, ami a szülők és gyermekek védelmében csak azt teszi nyilvánossá, hogy melyik településen él pedofíliáért elítélt ember, de az illetőnek sem a nevét, sem a pontos lakhelyét nem közlik.

Magyarországon szigorú adatvédelmi szabályok védik a bűnelkövetők jogait. Ahogy a kóros szenvedélyre vonatkozó információk, úgy a bűnügyi személyes adatok is különleges adatnak számítanak. Ilyen adatokhoz csak meghatározott célból lehet hozzáférni és általában csak az érintett hozzájárulásával (vagy törvény felhatalmazása alapján).

A korábbi bűnökről nálunk legfeljebb a munkaadó szerezhet tudomást, ha erkölcsi bizonyítványt kér. Mivel azonban ezt minden esetben a pályázónak kell kikérnie, ő érthető okokból a legritkább esetben mutatja ezt be, ha számára kínos adat szerepel benne. A közalkalmazotti törvény és a munka törvénykönyve is szigorú szabályokkal zárja ki, hogy a gyermekekkel közvetlen kapcsolatot feltételező állásokra, vagy akár önkéntes munkára olyan ember jelentkezhessen, akit szexuális bűncselekményért ítéltek el vagy büntetőeljárás folyik ellene.

Egy új szabály ma már azt is lehetővé teszi, hogy a munkaadó gyanú esetén egy már régebb óta gyermekekkel foglalkozó alkalmazottat is friss erkölcsi bizonyítvány bemutatására szólítson fel. Az illetőnek ilyenkor bizonyítania kell azt is, hogy nem szerepel az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszerben, azaz más országban sem ítélték el szexuális- vagy más, súlyos bűncselekményért. Ezt az igazolást is az alkalmazott kapja meg, de ha nem mutatja be, az a munkaviszony megszüntetéséhez is vezethet.

Gyurkó Szilvia szerint ezek fontos garanciák, mégsem jelentenek teljes védelmet. A gyakorlat ugyanis ma Magyarországon jellemzően az, hogy ha egy tanár vagy intézeti nevelő a rábízott gyerekekkel szemben követ el visszaélést, nem jelentik fel, inkább gyorsan "közös megegyezéssel" megszabadulnak tőle. Ez az ember ezután gond nélkül kereshet másik helyen ugyanilyen állást, egyik nyilvántartásban sem fog szerepelni.