Szétbontják a CIA legendás kémhajóját

Forrás: Wikipedia

-

Hallották-e valaha azt a nevet, hogy Glomar Explorer? Ha igen, akkor annyi a hír, hogy vége van, bezúzzák. Gyújtsanak egy gyertyát, vagy kérjenek ki egy rumot. Ha viszont nem, akkor van egy sztorim, a rum ráér a végéig.


Bár a Glomar Explorer a CIA kémhajója volt, a történet jóval a vízre bocsátása előtt kezdődik, ráadásul egy tengeralattjáróval. 1968. március nyolcadikán a Szovjetunió K–129-es nevű, Golf II osztályú ballisztikus rakétahordozó tengeralattjárója egyszerűen eltűnt a Csendes-óceán közepén.

A hajó két hetvennapos járőrküldetésen már túl volt, a harmadik kellős közepén veszett nyoma. Február 24-én elindult a küldetésre, és onnantól kezdve egyszer sem jelentkezett be rádión. A szovjet flottaparancsnokság utasította a K–129-et, hogy törje meg a rádiócsendet, de erre sem kaptak választ. Három hét múlva beismerték, hogy a tengeralattjáró elveszett. Az oroszok nem találták meg a K–129-et, az amerikai haditengerészet tenger alatti akusztikai megfigyelőrendszere (SOSUS) viszont rögzített valami zajt, ami egy nagy robbanásra emlékeztetett.

Háromszögeléssel 1200 négyzetkilométerre szűkítették azt a területet, ahol a K–129 lehet, és odaküldték a speciális mélytengeri kémküldetésekre felkészített USS Halibut tengeralattjárót, hogy ellenőrizze az információt. A nyár végére az amerikaiak tudták, hol van az eltűnt tengeralattjáró, az oroszoknak viszont ötletük sem volt. Minden készen állt a hidegháború egyik legtechnikásabb küldetéséhez.


Golf II osztályú tengeralattjáró, de nem a K–129


A K–129 legénysége csak akkor tudott volna rosszabb helyen elsüllyedni, ha direkt ez a céljuk. A tengeralattjáró egyrészt nagyjából a semmi közepén szenvedett balesetet – a pontos helyet a lenti térképen láthatják –, másrészt pedig 4900 méter mélyen feküdt az óceán fenekén. A Halibut által készített húszezer fotó alapján Henry Kissinger és Melvin Laird honvédelmi miniszter javasolták az elsüllyedt tengeralattjáró kiemelését. A küldetés a Project Azorian nevet kapta, a küldetés eltitkolására kitalált terv pedig Project Jennifer néven futott. Amikor az egész – pár hónappal a K–129 kiemelése után – elkezdett kiszivárogni, akkor csak a Jennifer név jutott napvilágra. A részleteket csak 2010 óta ismerjük, ekkor oldotta fel a CIA a küldetés titkosítását (PDF).



Egy ilyen feladat természetesen all star csapatot kívánt, a CIA Howard Hughes amerikai milliárdost és pilótát – ha korának Vasembereként gondolnak rá, akkor nem lőnek nagyon mellé – győzte meg, hogy adja a nevét a vállalkozáshoz. A 4900 méteres mélységből egy teljes tengeralattjárót kiemelni képes hajó a Hughes Glomar Explorer nevet kapta, és széltében-hosszában azt kezdték terjeszteni, hogy a milliárdos a tengerfenéken található mangángolyók bányászatában találta meg új célját. Az ötlet kellően divatos volt a hatvanas-hetvenes években ahhoz, hogy teljesen hihető legyen, megvolt az alibi, amely egészen 1974-ig, a kiemelési kísérletig ki is tartott.



Valójában persze nem egy hatalmas porszívót, hanem egy óriási – a projektben részt vevők által Clementine-nak becézett – kart bocsátott le a tenger fenekére a Glomar Explorer. A kart tartó rudat 18 méteres acélcsövekből szerelték össze lebocsátás közben. Külön rendszer – egy gépészeti rémálom – szolgált arra, hogy a hullámzást kiegyenlítse, és pontosan lehessen manőverezni a karral. A hajót úgy építették meg, hogy a zsákmányt egyenesen a test közepén található, alulról is nyitott medencébe húzza be.

A kar ugyan eltört a K–129 emelése közben, így a teljes tengeralattjáró helyett csupán egyharmad tengeralattjárót sikerült a felszínre hoznia a CIA-nek, de a projektet így is sikeresnek tartják. Új kiemeléssel azonban már nem volt idő megpróbálkozni, a terv kiszivárgott az újságokhoz.



Két atomtöltetű torpedót, hat tengerész holttestét – őket tengerésztemetésben részesítették, majd a felvételt 1992-ben átadták Oroszországnak – kódkönyveket, szonáralkatrészeket és még ki tudja, mit találtak a roncs felszínre jutó harmadában.


Robert Gates adta át az oroszoknak a tengeri temetésről készült felvételt


Klasszikus születik

A sajtó megpróbált minél többet megtudni az általuk Project Jenniferként ismert titkos műveletről. A különböző adatigénylésekre válaszul találta ki a CIA a mai napig használt „sem megerősíteni, sem cáfolni” fordulatot. Ezt egy darabig glomarizációnak és glomarizált válasznak is hívták, de mára ez a szép kifejezés jócskán elkopott.


A hajónak a K–129-es kiemelése volt az első és utolsó látványos akciója. Két évet állt a haditengerészet Suisun-öbölben található kikötőjében, ahol egy teljes szellemflotta várja, hogy megint szükség legyen rá. Végül átalakították olajfúró hajóvá, és több cég üzemeltette. Utolsó tulajdonosa a Transocean nevű cég volt, amely 2015 tavaszán jelentette be, hogy megszabadul negyven fúróhajójától. A céget nem csak az olajárak esése érintette kellemetlenül: a Transocean tulajdona volt az a Deepwater Horizon nevű fúrótorony, amely a kétezres évek legnagyobb természeti katasztrófáját okozta.

A hajó sorsa már biztos, viszont egy utolsó titok még kötődik hozzá. A Transocean nem közölte, melyik cégnek adja át bontásra a most GSF Explorer névre hallgató hajót, és egyik jellemző bontóhelyen sem tűnt fel.