Szerető férj és apuka, csak sajnos nőket fojt meg éjszakánként

Forrás: Youtube

-

A Hajsza (The Fall) több mint egy sima bűnügyi thriller, és nincs benne annyi limonádé, mint a Dexterben. Nem a nyomozásra kerül benne a hangsúly, hanem az elkövető és a nyomozó lélektani ábrázolására, és kettejük ellentmondásos kapcsolatának alakulására. Ráadásul az X-aktákból ismert Gillian Anderson élete egyik legjobb alakítását nyújtja benne, és A szürke ötven árnyalatának sztárja a partnere. Csak itt ő is jól játszik. A Hajsza sötét, realista, az évtized egyik legjobb sorozata, amelynek ott a helye A bárányok hallgatnak mellett. És mint kedden bejelentették, lesz harmadik évad is.


A 20. századi kriminalisztika történetében több hírhedt fojtogató sorozatgyilkost is találunk. Közülük a legismertebb talán a bostoni fojtogatóként elhíresült Albert DeSalvo (akit Tony Curtis alakított Richard Fleischer mára kissé elfeledett 1968-os filmjében), de rajta kívül a médiában Hillside Stranglerként emlegetett duó, Kenneth Bianchi és Angelo Buono, illetve a BTK Stranglerként ismertté vált Dennis Rader kezéhez is számos brutális kéjgyilkosság tapad az elmúlt évtizedekben.

A BBC Hajsza (The Fall) című, 2013-ban indult, eddig két évadot megért sorozatának központi karaktere egy hozzájuk hasonló, ám teljes mértékben kitalált fojtogatós sorozatgyilkos, Paul Spector (Jamie Dornan), aki látszólag tökéletes kettős életet él. A jóképű és érzékeny férfi civilben gyászterapeutaként dolgozik, arról nem is beszélve, hogy szerető férj és apuka is, felesége éppen harmadik közös gyermekükkel várandós. Éjszakánként azonban Belfast sötét utcáit járja újabb áldozatai után kutatva, akik minden esetben a harmincas éveikben járó, fehér, értelmiségi nők.



Nagyon hasonló alaphelyzetből bomlott ki a Showtime csatorna nyolc évadot megélt Dexter című sorozata, ám míg a napsütötte Miamiban játszódó Dexternek a témaválasztás bátorsága ellenére mindvégig erős volt a limonádé-faktora, addig a Hajsza kreátora, írója és társrendezője, Allan Cubitt egy sokkal sötétebb, realistább és lélektanilag összetettebb szériával ajándékozott meg bennünket, amit nyugodtan odatehetünk A bárányok hallgatnak mellé.

Mert ahogyan Jonathan Demme öt Oscar-díjjal jutalmazott bravúros pszichologizáló karakterdrámájában, úgy a Hajsza esetében sem elsősorban a konkrét bűnügyeken, illetve a tettes utáni rendőrségi nyomozás alakulásán van a legfőbb hangsúly, hanem a két főszereplő fokozatosan feltáruló személyiségén, és egyre ambivalensebbé, majd szorosabbá váló kapcsolatán. Paul Spector hétköznapi álcája már-már hibátlannak tűnik, egészen addig, amíg meg nem érkezik Londonból Stella Gibson (Gillian Anderson) főfelügyelőnő, hogy egy Spector által elkövetett, de egyelőre megoldatlan gyilkossági ügy felderítésében segítsen az északír rendőrségnek.



Ezzel kezdődik a hihetetlenül izgalmas és lebilincselő, de korántsem olyan pörgős hajtóvadászat. A hatásvadász magyar cím ebből a szempontból némileg félrevezető lehet, a szuggesztív bűnügyi szálon túl ugyanis az alapos és elmélyült lélektani mélyfúrás teszi igazán emlékezetessé a sorozatgyilkos és a nyomozónő közti pattanásig feszült párviadalt. A Hajsza nemcsak mesteri bűnügyi thrillersorozat, hanem egy többrétegű, hátborzongató és helyenként katartikus kettős pszichológiai esettanulmány is, ahol a belső feszültség nem abból a rejtélyből származik, hogy a rendőrséggel együtt sokáig mi sem sejtjük, ki is lehet valójában a gyilkos.

Gillian Anderson talán sosem volt még ilyen zord, mint a rideg és távolságtartó Stella Gibson bőrébe bújva, aki magabiztos viselkedésével, tekintélyt parancsoló tartásával és lelketlen profizmusával már-már a maszkulinitás határát súrolja. Kimértsége ellenére is vonzó nő, egy vérbeli csendes ragadozó, aki sajátos, a mosuo kínai asszonyok sétáló házasság nevű szokásán alapuló ideológia mentén keveredik teljesen érzelemmentes testi viszonyokba a kollégáival, miközben neki is megvannak a maga sötét titkai és vágyai, mint azt naplójának meglebegtetett tartalma is sugallja.



Anderson egyenletes alakítása a széria egyik alappillére, amikor pedig a sokasodó borzalmaktól végre nála is elszakad a cérna, és kibuggyanó könnyei mögött egy pillanatra meglátjuk az érző embert, egész egyszerűen felejthetetlen. Karizmatikus jelenléte alaposan felforgatja az északír rendőrség férfiakkal és elfojtásokkal teli közegét, de a lelke legmélyén ő is csak egy magányos vadász, mint az általa üldözött Paul Spector.

Habár A szürke ötven árnyalata főszerepében Jamie Dornan egyáltalán nem győzött meg bennünket, a csendes és csalogató tekintetű kéjgyilkos szerepére mégis kiváló választás volt, pedig Dornan eredetileg az egyik rendőrtiszt szerepére jelentkezett. Nem az a tipikus sérült és beteg paraarc, mint a filmbeli sorozatgyilkosok, sőt mi több, első pillantásra egy alapvetően szimpatikus, ápolt és intelligens férfit látunk, fel sem merülne bennünk, valójában miféle szörnyeteg.



Befogadói szempontból a Hajsza másik izgalmas oldala ez a zavarba ejtő kettősség, ahogyan a vele való azonosulással játszanak a készítők. Rendszeresen látjuk Spectort a kislányával odaadó apaként, szerető férjként a felesége mellett, továbbá figyelmesnek tűnő terapeutaként a munkahelyén is, ám ahogyan álarca fokozatosan lehullik a szemünk láttára, úgy borzadunk el tőle mi is. A sorozat igazán hajmeresztő pillanatai nem is a gyilkosságok, hanem azok a jelenetek, amikor maszkja mögül a legváratlanabb helyzetekben tör elő szociopata viselkedése. Ártalmatlan és gyermeki, ám pont ezért igazán félelmetes mozzanatokról van szó: amikor például a főnöke faggatja, elkezdi annak mondatait gépiesen ismételni, egy másik alkalommal a választ megtagadva mindkét lábát felrakja a rendőrségi asztalra vagy éppen önmagát szidalmazva-ostorozva beszél bele a kamerába, amivel fogságban tartott utolsó áldozata kínszenvedéseit rögzíti.



Talán nem véletlen, hogy Stella Gibson idővel egyre inkább Spector hatása alá kerül, kettejüket pedig mintha egyfajta kölcsönös csodálat és vonzalom kötné össze. Hiszen ahogyan Gibson a Musicman fedőnevű akció során szép lassan feltérképezi a sorozatgyilkos profilját, egyre kevésbé képes ellenállni Spector ördöngös bűbájának. A fináléban látható beszélgetésük minderre felteszi a koronát, de a sorozatban szereplő többi rendőrségi kihallgatás sem kevésbé feszült. Ennek a mély spirituális összefonódásnak a leghangsúlyosabb mementóját az utolsó jelenetben láthatjuk: Gibson aggodalomtól összeszorult arccal a saját lelőtt kollégája helyett a súlyosan megsebesült Spectort tartja a karjában.

A két főszereplőn túl a mellékszereplők többsége is erős alakítást nyújt, akik közül kiemelkedik a tinédzser bébiszittert alakító és idővel egyre fontosabb szerephez jutó Aisling Franciosi, illetve a csak egyetlen jelenetben feltűnő, pedofil papot alakító Sean McGinley. A belfasti forgatási helyszíneket pedig olyan ügyesen választották ki, hogy ezek után elképzelni sem tudom, ki akarna majd Észak-Írországban nyaralni.


The Fall


Ami a két, szorosan összekapcsolódó évad lezárását illeti: a készítők korántsem varrták el az összes szálat és magyaráztak el mindent szájbarágósan, de ez nem is baj. Ha itt örökre véget is érne ez a nyomozás, ennek a szériának akkor is biztos helye lesz az évtized legjobb sorozatai között, de legnagyobb örömünkre kedden bejelentették: jön a harmadik évad.

A Hajsza egy fémesen hideg, elmés, komor, de helyenként perverzül érzéki és kényelmetlenül intim alámerülés a titkos vágyak, gyilkos ösztönök, félrevezető álarcok és leleplezett szerepjátékok lélektani útvesztőjében, aminek egyik legszívszorítóbb tanulsága mégis az, hogy még egy elmebeteg sorozatgyilkost is feltétel nélkül szeret a saját kislánya.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!