Szeretem a kuszkuszt, ez elég, hogy nagykövet legyek?

-

A rendszerváltás óta élő gyakorlat, hogy a leendő magyar nagyköveteket a nyilvánosság kizárásával hallgatják meg a parlamentben. Van, aki szerint ez fölösleges túlbiztosítás, de a titkolózás mindig jól jön olyankor, ha egy jelölt kínos teljesítményt nyújt.


Furcsa dolog történt tavaly a parlament külügyi bizottságának zárt ülésén: egy jelentős uniós ország azóta már kinevezett magyar nagykövetjelöltje bocsánatot kért az őt kérdezgető ellenzéki képviselőktől, amiért alapvető kérdésekre sem tudott válaszolni Magyarország és leendő állomáshelye kapcsolatait illetően. A jelölt ettől függetlenül simán megkapta a testület támogatását, a kormánypárti képviselők szavazataival.

Ez csak egy olyan eset, amikor a mindenkori kormánypárti tagoknak jó okuk van arra, hogy a nyilvánosság ne értesüljön, egy-egy leendő diplomata mennyire felkészült a fogadó országgal kapcsolatban. Valószínűleg ezért is változatlan gyakorlat 1990 óta, hogy a leendő nagyköveteket zárt ülésen hallgatják meg. 2010 óta azonban még a korábbinál is kevesebb információ kerül nyilvánosságra, még a jelöltek nevei sem szerepelnek például az ülés meghívóján.

Ezzel a gyakorlattal akkor szembesültünk, amikor a múlt héten diplomáciai forrásokból Pálffy István dublini nagyköveti kinevezéséről értesültünk, majd a Külügyminisztérium sajtóosztályán érdeklődve a megerősítő válasz mellett azt is közölték, hogy már a bizottsági meghallgatásai is megvoltak, az agrément-nek hívott dokumentumot is megkapta Írországtól, így szeptemberben el is foglalhatja posztját.

Ha a kinevezést nem deríti ki lapunk, akkor valószínűleg csak első dublini nyilvános szereplése után tudhattuk volna meg, hogy övé lett a poszt.



Nem közérdekű

Korábban ez nem így volt, 2010 előtt ugyan zárt volt a nagykövetjelölti meghallgatás, de a külügyi bizottság ülése után a testület ellenzéki elnöke (Németh Zsolt) és kormánypárti alelnöke tartott egy sajtótájékoztatót, ahol a nem titkosított információkat elmondták a nyilvánosságnak.

„Én nem értem, hogy miért van szükség a teljes titkolózásra, simán meg lehetne oldani, hogy az ülés egy része legyen zárt, ha szükséges, a többi pedig nyilvános” – mondta a VS.hu-nak Oláh Lajos, a külügyi bizottság DK-s tagja, aki fél éve javasolta is Németh Zsoltnak a nyilvánosságot, de állítása szerint a bizottság elnöke „pontosabban meg nem nevezett jogszabályokra hivatkozva” elutasította kérését.

A Külügyminisztériumot is megkerestük, ők azt írták válaszukban, a nagykövetjelölt személye, a „személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 2011. évi LXII. törvény értelmében nem minősül közérdekű adatnak”. Az erre vonatkozó információ nyilvánosságra hozatala


a fogadó ország agrément-jának megadásáig hátrányosan érintheti hazánk diplomáciai kapcsolatait és ellentétes a nemzetközi gyakorlattal is.

Pálffy István szeptemberben elfoglalhatja dublini hivatalát


Ezért a nagykövetjelölt személye és a fogadó ország „minősített adatként kezelendő, melynek értelmében az illetékes bizottság sem a jelölt nevét, sem a fogadó országot nem tüntetheti fel a meghívón”.


Németh Zsolt (jobbra) elismerte, hogy a politikai kinevezettek sokkal hitelesebben adhatják át a kormány filozófiáját


Marokkó vagy Vietnam, egyre megy

Egy meghallgatás alapesetben nem túl nagy feladat, főleg, ha a jelölt időben, legalább fél évvel korábban tudja már, hogy ki fogják nevezni. A bizottság előtt egy néhány oldalas dokumentumban kell felvázolnia elképzeléseit, tudását az adott országgal folytatott kétoldalú kapcsolatokról, és a jelenlévők ez alapján kérdeznek. Mármint főleg az ellenzékiek, a kormánypárti hozzászólások egy forrásunk szerint a legtöbbször kimerülnek néhány jókívánságban.

Ha azonban rövid idő alatt cserélnek le sok diplomatát, akik közül ráadásul még a politikai kinevezettek aránya is magas, már könnyen becsúszhat egy-egy kínos meghallgatás, mint a cikkünk elején említett esetben is. Külügyes forrásaink ilyennek tartották például Pálffy Istvánét, ami „elég nyögvenyelősen folyt”, vagy Gruber Attila volt siófoki fideszes képviselő meghallgatását, akinek az angoltudását kifogásolták.

A „Déli nyitás” ellenére Ausztráliába korábban is megkérdőjelezhető felkészültségű diplomatát küldött a kormány, Sikó Anna nyelvtanárból avanzsált diplomatává, bármilyen külszolgálati tapasztalat nélkül, az ő meghallgatása sem volt olajozott információink szerint.

A két legextrémebb példaként bizottsági forrásaink – két különböző pártból is – Bence Józsefet és Őry Csabát említették. Bence 2007-2010 között országos rendőrfőkapitány volt, ami eleve érdekessé tette a Fidesz választását. Diplomáciai tapasztalattal ő sem rendelkezett, és a macedón nyelvet sem beszélte, ám ez nem volt akadálya annak, hogy 2013 októberében elfoglalja hivatalát Skopjében.

Őry Csaba volt MDF-es, majd fideszes képviselő, munkaügyi államtitkárt marokkói nagykövetjelöltként hallgatták meg, hogy aztán végül mégis Vietnamba küldjék ki. „Szegény nem győzte hangsúlyozni a meghallgatásán, hogy mennyire érdekli már gyermekkora óta a marokkói kultúra, minden vágya, hogy ott dolgozhasson, a kuszkusz a kedvenc éltele. Ezek után elég komikus volt a vietnami kinevezése” – mondta egy forrásunk.


Őry Csaba meghallgatásán még úgy tudta, Marokkóba kell mennie, de végül a vietnami konzulátus vezetését bízták rá


A megkérdezettek abban ugyanakkor pártállásra való tekintet nélkül egyetértettek, hogy az új gyakorlat a magyar diplomácia leértékelését jelenti. „Egyre kevésbé számít, hogy egy diplomata ismerje az országot, ahová kiküldik, felkészült legyen. Persze ez beleillik abba az új gyakorlatba, ami szerint a hagyományos képességek, a politikai elemzés már nem fontos a külügyi vezetés számára, az egyetlen mérce a kétoldalú vállalati kapcsolatok fejlesztése” – fogalmazott egy forrásunk.