Szerelmet vallani könnyű, veszekedni nem éri meg idegen nyelven

Fotó: AltoPress / Odilon Dimier

-

Kínos családlátogatások, hamvába holt veszekedések, nevetséges félreértések és a megkönnyebbülés, hogy végre gátlások nélkül beszélhetünk az érzéseinkről. Ilyen az együttélés, ha nem hagyatkozhatunk az anyanyelvünkre.


Egy párkapcsolatban még úgy is kemény feladat hosszú távon megérteni a társunkat, ha mindketten pontosan tudjuk, milyen volt az iskolai menzán a tarhonyás hús, ki az a Vágási Feri, mi a különbség a Kispál és Ákos között, és persze az anyanyelvünk is közös, így érzéseink kifejezésének csak a szókincsünk és komplexusaink szabhatnak határt. De mi a helyzet azokkal, akik szerelmüknek már a nyelvét sem értik, és ezért kénytelenek egy harmadik nyelven kommunikálni egymással? Mint beszélgetéseinkből kiderült, ez sok esetben egyáltalán nem hátrány, sőt akár zökkenőmentesebbé is válhat tőle az együttélés, más szituációkban viszont menthetetlenül beüt a zűrzavar.


Mint az Activity

Már szerelmet vallani is más érzés idegen nyelven, mint magyarul. Többen azt vették észre, hogy nagyon személyes dolgokról egyszerűbb nem az anyanyelvünkön beszélni, mert nincs akkora súlya a szavaknak. „Ez sok mindent megkönnyít az érzések közvetítésében” – mondja Dávid, akinek szerb felesége van.


Rebeka is hasonló élményekről számol be. Barátja egy Londonban élő bangladesi fiú, a lány neki köszönheti, hogy megszerette az angolt. „Imádom ezt a nyelvet, és ehhez nagyban hozzájárul az, hogy a barátommal közösen beszéljük. Számomra kimondottan jó volt, hogy nem közös a nyelvünk, mert egyszerűbb volt így elmondani neki dolgokat. Nehezen beszélek az érzelmeimről, de angolul valahogy könnyebb. Ha pedig nem beszéled a nyelvet tökéletesen, akkor rásegítesz mimikával, gesztusokkal, kicsit olyan ez, mint az Activity. A barátom egyébként egy rendkívül türelmes, empatikus srác, és mivel ő is ütközött kommunikációs akadályokba, nagyon sokat segített és segít a mai napig, ha esetleg nem tudom megfelelően kifejezni magam.”


Vicces élmény volt angolul szerelmet vallani, csak úgy kicsúszott a számon először. Szerencsére elég könyvet meg filmet fogyasztottam angolul, hogy tudjak érzelmekről beszélni, de mindenképpen érdekes huszonvalahány év rendszeres angol kommunikáció után először kimondani bizonyos mondatokat.

Ákos



Olykor még a káromkodás is jobban csúszik idegen nyelven.

„Irina nem káromkodik az anyanyelvén, de magyarul meg angolul szívesen bazmegol, azt viszont utálja, ha én káromkodok magyarul, mert erőszakosnak érzi. Még akkor is, ha csak töltelékszóként használom” – mondja Balázs, aki nemrég házasodott össze orosz származású menyasszonyával.

Irina ugyan már évek óta Magyarországon él, ezért valamennyire magyarul is tud, de Balázzsal úgy tartják korrektnek, ha olyan nyelvet használnak egymás között, amit azonos szinten beszélnek, vagyis az angolt. Ahhoz viszont egészen rugalmasan viszonyulnak: mindketten szabadon formálják, aminek megvan az a szépsége, hogy tulajdonképpen egy külön nyelvi univerzum alakult ki kettőjük között.

„Ez a közös nyelv az orosz és az angol, illetve a magyar és az angol keveréke, amiben minden szó úgy hangzik el, ahogy azt a legkifejezőbbnek gondoljuk. Ha valami nem megy angolul, de van rá egy ízes magyar vagy orosz szó, akkor az kerül az angol mondatba, a lavór például nálunk тазик.”


What's the pumpkin' milk?

Azért nem mindig megy minden ilyen flottul, különösen az óhatatlanul az ember szájára jövő tükörfordítások vezetnek zsákutcába. Szólások, közmondások, állandósult szókapcsolatok tolmácsolása kifejezetten halott ügy, hiszen ezek sokszor csak a saját nyelvünkön léteznek.

Kris néhány évig egy bosnyák lánnyal járt, és mindketten rendszeresen beleestek abba, hogy a saját nyelvük szófordulatait használták angolul. „Emlékszem, egyszer két előttünk viháncoló kisbabára a röhögnek, mint a tejbetök szólást fordítottam le angolra. Ez a következőképpen hangzott: »they are laughing like the pumpkin milk«. Nyilván nagyon béna így, és nincs is értelme, de arra jó volt, hogy Lejlával heteken keresztül nevettünk rajta.”



Az élet azonban nem csupa mulatság a többnyelvű párkapcsolatokban sem. Dávid például arra panaszkodik, hogy a felesége szinte minden ügyintézésében közre kell működnie tolmácsként, így dupla annyit kell várakoznia a bankban vagy az okmányirodában. Az árnyoldalak közé sorolja azt is, hogy mivel a másik családja külföldön él, el kell viselni, hogy a „nyaralások” egy idő után szinte kizárólag a család országára korlátozódnak.


Annyi a sértődős, megbántós veszekedéseknek

Ha még nem próbálta, tegyen egy kísérletet, és legközelebb veszekedjen idegen nyelven a szerelmével. Nehéz lesz, bármilyen jó is a nyelvtudása, egy-két szó valószínűleg magyarul fog kicsúszni. Ennek a sutaságnak viszont megvannak a maga előnyei, sőt az általános vélekedés szerint a többnyelvű párkapcsolat mellett az az egyik legerősebb érv, hogy nehéz benne igazán indulatosnak lenni.


„Így, hogy nem anyanyelvünk az angol, nem is próbálkozunk egymás szurkálásával, és a veszekedésekben is megspóroljuk a másikat feleslegesen megbántó köröket. Magyarul vagy ukránul, azt hiszem, sokkal több lenne a sértődős felhang a vitákban” – mondja Ákos.


Pár, szkander


Kris is hasonló okokból látja előnyösnek az angolul lerendezett vitákat:

„Amikor hirtelen pipa lettem valamire, úgy éreztem, hogy nem tudnám angolul azonnal és pontosan módon kifejezni magam, így aztán általában meg kellett várnom, hogy lenyugodjak. Olyan sosem volt, hogy besöpörtem a szőnyeg alá a problémát, hanem tíz perc múlva visszatértem rá, és akkor már szebben fogalmaztam meg azt, ami bántott.”


Elengedjük a sztereotípiákat

Mások is kiemelték, hogy a nyelvi bizonytalanság miatt jobban odafigyelnek arra, hogy konkrétabban, direktebb módon fogalmazzák meg, amit gondolnak. „Egy hagyományos, magyar párkapcsolatban is nagyon sokszor nem értik egymást az emberek, csak kivetítik a gondolataikat a másikra, »úgyis biztos azt gondolja, amit én, hiszen érthetően, szépen, magyarul mondtam«. De közben, mivel nem sziámi ikrek vagyunk, nem együtt, nem egy városban, talán nem is teljesen egy időben nevelkedtünk, így mindkettőnk számára mást jelent Kádár János, az Edda vagy Pomáz” – mondja Dávid.

Szerinte, ha a párunk egy másik országban nőtt fel, akkor kevésbé fogunk a sztereotípiáinkra hagyatkozni, és kevésbé fogjuk azt hinni, hogy a másik biztosan ugyanúgy gondolkodik, mint mi.


interracial, többnyelvű család


Néha azonban éppen a hiányos nyelvismeret szüli a konfliktust. Kris életében nemegyszer vezetett szóváltáshoz, hogy a barátnői félreértették magyarul írt üzeneteit.

„Többször megesett, hogy amikor a barátnőimnek már volt némi fogalmuk a magyar nyelvről, nagy mellénnyel kijelentették, hogy ők bizony tudnak magyarul. Viszont mikor elcsíptek egy-egy párbeszédet, e-mailt, sms- vagy viberüzenetet, amiben éppen az egyik lány barátommal beszélgettem, akkor abból a néhány, általuk ismert szóból rekonstruálták a beszélgetést. Természetesen teljesen helytelenül, amiből aztán sokszor hatalmas összecsapások kerekedtek.”


Makacs ragaszkodás a törzsi nyelvhez

A családlátogatások is kínosan sülhetnek el, ha a közös, harmadik nyelvet senki sem beszéli a rokonságban. A tapasztalatok alapján általában a – ceremoniális jellegük miatt már alapvetően feszengős – első közös családi ebédek a legkellemetlenebbek.


„Van tapasztalatom abban, hogy milyen feszélyező tud lenni egy ilyen összejövetel – meséli Kris. – Amikor nem értesz semmit, majd egyszer csak mindenki felröhög egy nagyot az asztalnál, akkor két választási lehetőséged van. Vagy rezzenéstelen arccal, csöndben ülsz tovább, mint ahogy azt az elmúlt egy-két órában tetted, vagy te is felnevetsz velük. Ez utóbbi esetében fennáll a veszélye, hogy nem tartanak egészen normálisnak, hiszen valószínűleg tudják, hogy te nem vagy tisztában azzal, ők min szórakoznak.”



via GIPHY


Dávid szerint viszont az ilyen szituációkból akár jól is ki lehet jönni. „A másik fél szépen rád vetíti a saját gondolatait, hogyha nem tudsz megszólalni az ő nyelvén, mivel azt hiszi, hogy akkor biztosan azt gondolod, amit ő. Emiatt mindig nagyon kedvelik a meg nem értett felet a családban, mert »olyan rendesnek tűnik«.”


Ákos szerint nem a családi szituációk a legrosszabbak, neki nagyobb megpróbáltatás, hogy szót értsen barátnője társaságával.
A baráti körbe beilleszkedni sokkal-sokkal nehezebb. Már látom, hogy meg kell tanulnom legalább egy kicsit oroszul, mert buliban, közösségi eseményeken, túrákon elég hamar átváltanak a barátokkal a törzsi nyelvre. Egyrészt tehernek érzem magam ebben a helyzetben, akinek a kedvéért meg kell szólalni angolul, másrészt meg bosszant is egy kicsit a dolog, ugyanis egyébként mindegyikük beszél angolul. Én átváltanék angolra a helyükben.”