Szegény vagy, de tanulnál? Peched van

Fotó: MTI / Rosta Tibor

-

Veszélyben a szegény gyerekeket segítő, a kormány által is sikeresnek tartott Arany János Tehetséggondozó Program, mert a működtetésére szánt pénzt csak csepegteti a Klik. Az iskolák a miniszterelnöknél kongatják a vészharangot, de egy hónap alatt sem kaptak választ. Sok szolgáltató már alig áll szóba az iskolákkal.


December 10-én fordultak a miniszterelnökhöz a hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatási programjában, az Arany János programban részt vevő iskolavezetők, miután tarthatatlanná vált a helyzet: az évi nagyjából 3 milliárdos program finanszírozása jelentősen csúszott, a legtöbb helyen júniustól szinte teljesen leállt.


Ez a levélírók szerint súlyos következményekkel jár: nem lettek kifizetve a számlák és a pedagógusi pótlékok, elmaradtak a rendszer lényegét képező programok, csúsznak a nyelvvizsgák és a fiatalok jogosítványszerzése is. Több – névtelenséget kérő – igazgatóval is beszéltünk, egyikük azt mondta, az egész roppant kellemetlen:

„Az utazási irodák, iskolabuszosok, taneszköz értékesítők, pizzériák már nem állnak velünk szóba. Így a 15 év alatt kiépített kapcsolatok szétzilálódnak, nincs hitelünk.”

És nem kevés munka veszhet el. „Egy-egy 3 napos út megszervezése 80-100 munkaóra, és még így is lehet, hogy támogatás hiányában meghiúsulnak a programok. Most a pedagógusok jó szándékból és elkötelezettségből teszik a dolgukat, de ez feltételek nélkül nem megy. A programok töredéke valósul csak meg, ötször annyi munkával a harmadát tudjuk kihozni” – mondja egy igazgató.


A december teljes csőd volt

Beszéltünk végzős diákokkal is. Egyikük, Bálint azt mondta, sok minden nem valósult meg abból, amit ígértek. A fiú ezt nagy csalódásként éli meg. Nem is az a része bántja igazán, hogy a kezdetekben beígért pluszt nem kapják meg, hanem inkább az, ahogy az egész lezajlik. „Egy hónappal előtte még azt mondják, hogy megyünk Lengyelországba, később kiderül, hogy mégsem, pedig akkor már mindenki készül rá.”

De nem csak utak maradtak el, van, akinek a nyelvvizsga díjára nem jutott a beígért támogatás hiányában. Alexa decemberben tette volna le a felsőfokú C1-et, de kiderült, erre nincs pénz. „A december teljes csőd volt pénzügyileg.” Talán februárban meg tudja csinálni. Ha nem, akkor kifizetik saját zsebből, de ez nehézséget okozna a családjának, hiszen az Arany János programban éppen az a nagy segítség, hogy a viszonylag hátrányosabb helyzetű családokból érkezők állami támogatással szerezhetnek nyelvvizsgát vagy jogosítványt.

Alexa a kötelező kollégium miatt eleinte ódzkodott a programtól, de fél év után megszokta. A nyelvtanulási céllal ígért angliai út, a nyelvvizsga és a jogosítvány motiválta. „Nálam ezek még nagyjából működtek, a két évvel fiatalabb testvérem is ugyanezekkel a célokkal jött, de lehet, hogy neki már nyelvvizsgája sem lesz meg így.”

Mindketten továbbtanulnak: Alexa újságíróként dolgozna, Bálint viszont külföldre menne. Még a nagyszülei spórolták meg rá a pénzt.


Egyénileg tuti jó

Egy 2014-es elemzés szerint a programban résztvevőknél az egyéni haszon mindenképp kimutatható: a diákoknak a magasabb végzettség után járó magasabb fizetéssel összességében 46-58 milliós többlete is lehet. A magasabb bér után pedig több adót fizetnek be, kisebb az esélyük a munkanélküliségre. Költségvetési szinten akkor térül meg a program, ha legalább a diákok 20 százaléka a program hatására tanul tovább. Akkor már kijelenthetjük, hogy a program jó befektetés a társadalom számára, írta az elemzés.

A megkérdezett igazgatók szerint nagyon sokan tanulnak tovább egyetemen vagy főiskolán. Győrben a programban végzett diákok 70-90 százaléka megy egyetemre vagy főiskolára, más iskolában is 80 százalékos vagy afölötti továbbtanulási arányt mondtak. A lemorzsolódás sem jelentős: Győrben 5-10 százalék nem tudja befejezni a tanulmányait, mert „nem bírja a tempót” vagy a kötelező kollégiumot. A kollégiumi bejárást illetve az étkezést tudják finanszírozni – mondja Horváth Péter, a győri Révai Miklós Gimnázium elnöke, és a Nemzeti Pedagógus Kar (NPK) vezetője.

A Révaiban most a korábbi összeg nagyjából kétharmadát kapják meg – mondja Horváth. Korábban, még önkormányzati finanszírozás alatt is akadt probléma pár helyen, de korántsem volt ennyire általános. Most mindenhol nagy csúszások vannak – teszi hozzá.

2015 volt az első év, mikor a költségvetésben szereplő keret nem jutott el az iskolákig. A pénz csak csordogál.

A Révaiban erdélyi utazás maradt el, de nyelvvizsgák, ECDL vizsgák és a jogosítvány megszerzése is csúszik – mondta Horváth Péter. A sítábort sem tudták megszervezni, és a havi egy kötelező hétvégi program is sokszor elmarad. Akadoznak a szociális juttatások is. „A ballagáshoz az utolsó pillanatban kaptunk támogatást, végül meg tudtuk varratni a ruhákat a gyerekeknek.”


A vonzerő

Az Arany János Tehetséggondozó Programmal négyezer, hátrányos vagy halmozottan hátrányos gyerek tanulását, szakmaszerzését segítik.


Ha gimnáziumba mennek, öt éves képzés vár rájuk, egy „gazdagító évvel” - ahol a hátrányokat kompenzálják, fejlesztik a kompetenciákat és az alapkészségeket. Fizetik a nyelvvizsgájukat, jogosítványszerzésüket, ECDL vizsgájukat. A kollégium kötelező, havi egy hétvégi programmal. Viszik őket színházba, operába, balettre, tanulmányi kirándulásra itthon és külföldön. Önismereti foglalkozásokat és tanulás-módszertani órákat is tartanak számukra.

A programmal nem kifejezetten a roma gyerekeket célozzák meg, arányuk térségfüggő. Kistelepülésen élő, hátrányos helyzetű gyerekek kerülhetnek be, akik rendszeres gyermekvédelmi támogatást kapnak, a gyermekjóléti szolgálattal rendszeres kapcsolatban állnak. Nem csak a legjobb tanulók lehetnek részesei, hanem olyanok is, akik amúgy tehetségesek, de maguktól nem gondoltak volna a továbbtanulásra.

Más intézményvezető is panaszkodott arra, hogy egy idő után elvesztik a hitelüket, sport- illetve egyéb rendezvényekre sokszor csak akkor tudnak utazni, ha az iskola és a szolgáltató meg tud egyezni külön. A számlát a Klik fizeti, de hogy ez időben megtörtént-e vagy sem, az iskolák számára csak a szolgáltatói visszajelzésekből derül ki.

Van, aki küzd a tankerülettel, hogy a fontosabb elemeket finanszírozzák. Az egyik iskola vezetője azt mondta, a jogosítvány megszerzése, úgy tűnik, hogy most nincs veszélyben, de „olyan lassan jönnek a pénzek, hogy a program haldoklik”.

„Elmaradtak már hétvégi programok, az ECDL központ meghitelezi a vizsgákat, de a Klik a korábbiakat is csúszva fizette ki. Ez nonszensz!”

Szerinte a Klik nagy adósságállománya darálta be a programot. A megoldást több vezető is abban látja, ha a pénz elkülönítve érkezne a tankerületekhez.

Az akadozó finanszírozás ellenére az adminisztráció jelentős: az iskoláknak feladattervet és költségvetést is kell készíteni, havonta leadni, hogy milyen programokat terveznek.

A szavak szintjén amúgy minden rendben, Balog Zoltán miniszter csaknem egy éve méltatta a programot. Az egyik iskolavezető úgy látja, a politikusok mindegyike támogatja a programot a kinyilatkoztatásokban: „Amikor a pénzről döntők meghallják, miről szól a program, azt mondják, fontos. Amikor kiderül, hogy mindez mennyibe kerül, megkérdezik, hogy biztos ilyen fontos-e.”

Sok múlik azokon, akik éppen kiosztják a pénz a közös kalapból. „Ha a felelős vezető megérti a program lényegét, céljait, működési logikáját, akkor azonosulhat vele. Ebben az esetben a szükségesen meghozandó pénzügyi döntéseknél előnyben részesítik a programot a közoktatás más finanszírozási területeivel szemben. Ha nem, akkor mentalitástól, vérmérséklettől függően nem írják alá a beadott iratokat, vagy egyszerűen visszautasítják az intézmény kérését”, véli az iskolavezető.

Ugyanakkor szerinte a 15 éve működő – ma már külföldön is ismert és elismert – program tevékenységei nélkülözhetetlenek a hátránykompenzációhoz. „A megfelelő építkezés nélkül nem juthatnak el a tanulók az ECDL-vizsga, jogosítvány, nyelvvizsga megszerzéséig, a felsőoktatásba kerülésig. Az eredmények tagadhatatlanul alátámasztják, hogy helye van a mai társadalom közoktatásában.”

Horváth Péter azt mondja, komoly erőfeszítést kell tenni, hogy ezeknek a gyerekeknek ugyanúgy legyen esélyük bekerülni a felsőoktatásba, mint a jobb körülmények között élő társaiknak.

„Olyan többleteket kell adni ezeknek a gyerekeknek, ami másnak természetes.”

Az pedig látszik, hogy honnan jönnek a gyerekek: az egyik igazgató megfogalmazása szerint „erősen kell küzdeni a visszahúzó erő, a nem megfelelően támogató családi háttér ellen. Sok reménytelen sorsú családot látunk, szeptemberben mindig újra kell kezdeni a diákokkal. A legtöbb szülő azonban tudja, mit köszönhetnek a programnak.”

A már egyetemista diákok maguk mondják: ha nincs a program, nem valószínű, hogy eljutottak volna idáig. A szegény sorból származó diákok karrierje a programnak köszönhető – teszi hozzá az előbb idézett igazgató.

Ez egy nagy kitörési lehetőség az országban mindenhol, a legelmaradottabb régiókban mindenképp szükség van erre.

Azért irigykedtek is rájuk

A programban végzett egyik diák, Benjámin elmondja, hogy mindenképpen gimnáziumban tanult volna tovább, de a környéken csak a humán tagozatok voltak jók. Őt viszont a reáltárgyak érdekelték. A lakóhelyétől 60 kilométerre lévő, számára ideális iskolát a család nem tudta volna finanszírozni, az Arany János Tehetséggondozó Programnak köszönhetően egy reáltárgyakban erős iskolába jutott, most pedig már elsős fizikushallgató az ELTE-n.

„Nehezebb körülmények között éltünk, a család lelkileg mindent megadott , de anyagilag nem tudtak támogatni. Viszont akadtak osztálytársaim, akiknek megváltás volt, hogy elkerülhettek otthonról.” Egy másik volt diák, Dávid már diplomázott is a BME-n. Az ő útja is annak köszönhető, hogy a programtól megkapta a szükséges anyagi és oktatási többletet.

Mindkét fiúnak a külföldi utak voltak a legmeghatározóbb élményei - bár kiemelték a kollégiumban kialakult közösséget és az ottani programokat -, de mindketten hangsúlyozták, ez nem nyaralás, hanem tanulmányi út volt. Benjámin például középiskolásként volt először külföldön, és előtte a családjával is csak egyszer nyaralt, a Balatonon. Az utolsó 1-2 évben a program finanszírozása már akadozott, így előfordult, hogy már indulásra készen fújták le egy programjukat.

Mindkét fiú tapasztalta, hogy iskolatársai hosszabb-rövidebb ideig gúnyolódtak az Arany János-osokon, de ez viszonylag hamar abbamaradt. „Alapvetően azok, aki azzal piszkáltak, hogy mennyi mindent kapunk, gond nélkül meg tudták volna engedni maguknak ugyanazt” – mondja Dávid.

Benjámin azt meséli, előfordult a tesiöltözőben, hogy az utánuk jövők azt mondták, „itt Arany János-programos szag van”.

„Ahhoz, hogy elfogadjanak minket, teljesítenünk kellett. Ez előbb-utóbb sikerült, aztán barátságok, szerelmek szövődtek.”

A tanárok között is volt olyan, aki megjegyzéseket tett arra, hogy mennyi kedvezményt kapnak. „Többször is felhozta, mennyi minden jut nekünk, ezért keményebben fogott minket. De minél jobban szorult a hurok, annál jobban rá voltunk kényszerítve, hogy összefogjunk, tanuljunk és teljesítsünk. Ezután a jég hátán is meg tudunk élni.”

Dávid azt mondja, az ő szülei ugyan valószínűleg tudták volna finanszírozni a tanulmányait, de visszajárva régi iskolájába azt látja, egyre több a szegény gyerek, akiknél ezt nem tudnák megoldani.


Ezt az egyik, programban részt vevő iskolaigazgató is megerősíti: „egyre több olyan gyerek él a városok peremkerületein illetve falvakban, akik rászorulnak, és a program nélkül nem tudnának továbbtanulni.” A jelentkező viszont több helyen egyre kevesebb. Híre megy, hogy a program akadozik, többek szerint ez lehet az egyik ok.

„Nagyban motiválta a családok, a diákok jelentkezését a sok program, hogy külföldre lehet menni, hogy jogosítványt lehet szerezni. Kedvüket szegi, hogy hallják, ez már nem feltétlenül van így” – teszi hozzá egy másik intézményvezető, aki úgy tudja, a folyamatos szélmalomharc miatt több iskolában is fontolgatják a program felfüggesztését.

Horváth Péter is tud erről, bár ő úgy fogalmaz,


már nem is kell a felfüggesztésen gondolkodni, a program magától felfüggesztődik.

Az egyik név nélkül nyilatkozó igazgató a miniszterelnöknek írt levéllel összhangban azt mondja, így nem lehet megszüntetni programot, az pedig szerinte erkölcstelen és törvénytelen, hogy egy miniszteri rendeletben előírt programot nem finanszíroznak.

A miniszterelnöknek azután küldött levelet a 60 iskola vezetője, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumával és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központtal hiába egyeztettek. A levelet egy hónapja elküldték, érdemi válasz még nincs. Horváth Péter azt mondja, csak annyit jeleztek vissza, hogy megkapták.


kiemelt figyelemmel

Megkérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi) illetve a Nemzetgazdasági Minisztériumot, miért csúsznak a kifizetések, miért nem különítik el a pénzt, valamint nem érzik-e veszélyben a programot, ám érdemi választ nem kaptunk. Az Emmi sajtóosztálya válaszában leírta, hogy mennyire fontos a program, a megvalósulását kiemelt figyelemmel kísérik.

Azt írták, a Klik tájékoztatása szerint a központ és tankerületei lehetőségeikhez mérten törekszenek finanszírozni az Arany János programok alapvető, a felzárkóztatást, a tehetséggondozást támogató programelemeit. A tavaly „esetlegesen elmaradt programokat” meg lehet valósítani az első félévben is, áll a tárca válaszában. De azt, hogy miből, már nem tették hozzá.

A miniszterelnök megszólítása miatt megkerestük a Miniszterelnökséget illetve a kormányzati kommunikációt átvevő Miniszterelnöki Kabinetirodát is kérdéseinkkel, de egyiktől sem érkezett válasz.