Századvég: A jobboldal is tehet a ballib bloguralomról

-

Többévnyi pereskedés után lapunk hozzájutott az Orbán-kormány munkáját segítő Századvég-csoport több tízezer oldalnyi tanulmányához. Cikksorozatunk korábbi részeiben a cég közvélemény-kutatásairól, politikai kockázatokra figyelmeztető elemzéseiről és szókimondó bírálatairól írtunk. Mostani cikkünk arról szól, mekkora gondnak tartották a hazai blogpiac balliberális túlsúlyát és a jobboldali sajtót okolták érte. A sorozat korábbi részeit itt olvashatja.


Korszerűtlen, elmaradott, technológiában és színvonalban is baloldali mögött kullogó mamutként jellemezte a jobboldal sajtót a hazai és nemzetközi blogpiacról szóló tanulmányában a Századvég.

A 2013 januárjában készült elemzés alapvetően arra a „problémára” keres választ, hogy a magyarországi blogpiacot túlnyomó részben a baloldal uralja.


Magyarországon a blogos piac hozzávetőlegesen 80 százalékát egy cég, az lndex.hu liberális és módfelett belterjes szerkesztősége határozza meg. Az Index szívóhatásának következmé­nyeként az elmúlt nyolc évben a blogszolgáltatók közötti verseny gyakorlatilag megszűnt, a talpon marad felületek közéleti véleménybefolyásoló képessége leszűkült

– írja az elemzés, további negatívumként említve, hogy az Index mellett a többi jelentősebb on­line szerkesztőség (Origo.hu, HVG.hu, Nol.hu) politikai blogjai is balliberális összetételűek”.




A blogot mint műfajt önmagában egyébként nagy jelentőségű, a véleménynyilvánítás és a szólásszabadság fokmé­rőjeként is működő felületként határozza meg a cég.

A blogok szabadsága a sajtószabadság ügyével egyenértékű, vagy azt jelentőségében meg is haladó, érzékeny politikai kérdés” – írják az elemzésben, kiemelve viszont, hogy „objektív blog nem létezik, az egyes blogokat az különbözteti meg egymástól, hogy milyen mérték­ben törekednek szubjektivitásuk elfedésére, mennyire akarnak pártatlannak látszani.


Blog=személyeskedés, lejáratás

A magyar blogok piaca a Századvég szerint nehezebben vethető össze a nemzetközi példákkal, mert „a véleményformáló nyugat-európai politikai blogok inkább ügy- és értékközpontúak, egy-egy témát alaposan, elemzői és argumentatív módon járnak körül.

Ezzel szemben a befolyásoló erejű, magyar politikai blogok jelentősebb része pártpolitikai szemléletű, személyeskedő, sok esetben lejárató han­got üt meg.
A magyar közéleti internetes naplókra jellemző szókimondás, agresszió, tartalmi és verbális kicsapongás Európa más országaiban is megtalálható ugyan, de nem a blogos fősodor, ha­nem az internetes véleménypiac perifériális részeként érhető tetten.


Kivételesen a jobboldal a felelős

A magyar helyzet sajátosságát a blogpiac fent említett „nyilvánvaló torzultságával”, balliberális túlsúlyával magyarázza az elemzés, a - szerinte helyes - nemzetközi gyakorlatban ugyanis a politikai blogok nem „egyszínűek”, hanem eltérő ideológiájú civil szervezetekhez vagy ismert médiaszolgáltatók internetes felületeihez kapcsolódnak.

A hazai piac erőteljes blokkosodásáért a Századvég szerint ugyanakkor a jobboldali média is felelős. Több okból is, a magyarázatokat szó szerint idézzük:


01

A jobboldal médiapiaci terjeszkedése főként horizontális, nem pedig vertikális módon történt meg az elmúlt évtizedben. A médiaháború lezárására tett kísérleteket egyszerű „területfoglalásos" módszerek jellemezték.


02

A meglévő médiapark korszerűsítésére, a médiaszakmai igé­nyek kielégítésére a tulajdonosok nem fordítottak kellő figyelmet. Az olyan, a jobboldal zász­lóshajójának számító orgánumok, mint a Magyar Demokrata, a Magyar Nemzet, a Hír TV, az Echo TV vagy a Magyar Hírlap ma sem nyitottak a technológiai újításokra, a változó médiafo­gyasztási szokásoknak való megfelelést nem tekintik elsődleges feladatuknak.(Érdekes egybeesés, hogy az Origo 2014 nyarán történt főszerkesztőváltása után Vaszily Miklós vezérigazgató pontosan ugyanezt a kifejezést, a változó médiafogyasztási szokásokat említette a döntés okaként - a szerk.) Ez a torzultság hozzájárult ahhoz, hogy a jobboldal közéle­ti hírportáljainak látogatottsága folyamatosan elmaradt a baloldaliakétól, ami a szín­vonalas blogok kifejlődésének lehetőségeit is korlátozta.


03

A szerkesztőségi autonómia általában jótékony hatással van a vélemény­műfajok fejlődésére. Miközben ebből a szempontból a baloldali szerkesztőségek nagyobb mozgásteret harcoltak ki maguknak, addig a direktebb tulajdonosi kontroll alatt működő, szervezeti kultúrájukat tekintve eleve zártabb jobboldali médiavállalkozásoknál a szubjektív műfajok fejlődése nehezebben indult meg.



04

A baloldali blogok dominanciájának szocio-demográfiai oka is van. A közéleti-politikai blogok írói és célközönségük jellemzően a magasan kvalifikált, fiatal, fővárosi férfiak közül kerülnek ki. Ez a médiafogyasztói réteg azonban nem a Fidesz-KDNP szavazói bázisához tartozik, sőt a kormányzó pártok szimpatizánsai éppen az említettekkel ellentétes demográfiai alkotókkal leírható társadalmi csoporthoz tartoznak.


05

A jobboldal hiányosságai edukációs problémákra is visszavezethetők. A konzervatív újságírás az elmúlt negyven esztendő során hatalmas lemaradásba került a baloldali médiával szem­ben, az elszenvedett hátrányát pedig az elmúlt két évtized során sem volt képes behozni. A médiáról gondolkodó jobboldal számára a mennyiségi, nem pedig a minőségi szempontok élveztek prioritást. A konzervatív újságírás szakmai rehabilitációját, utánpótlás-nevelését biztosító műhelyek, tanszékek, képzések jelentőségét csak manapság kezdik felismerni a nemzeti oldalon. Sajnos a jobboldali újságírás szakmai színvonala nagyságrendekkel elmarad a töretlen fejlődési pályán lévő baloldalitól, ami a jobboldali blogok színvonalára is kihatott.


Az önkritikus elemzés után a jelentés külön is kitér „az Index-jelenségre”: „Mindent összevetve: nincs még egy olyan ország Európában, ahol egy, kizárólag az in­terneten megtalálható online médiatermék egymagában ekkora befolyás-potenciállal bírna a véleményképzésnek erre a szeletére."



A Századvég-saga

A 4 milliárdért készült tanulmányok megismeréséért lapunk munkatársa, Joó Hajnalka 2012-ben, még az Origo újságírójaként perelte be a Miniszterelnökséget, miután a szervezet sorozatban elutasította adatkéréseit a cégcsoport szerződésével kapcsolatban. A perben 2015 nyarán született jogerős ítélet. Bár az ítélőtábla az anyagok kiadására kötelezte a Miniszterelnökséget, az anyagokat csak 2016 februárjában kaptuk meg .

A 21 gigabájtnyi adathalmazt szerkesztőségünk az elmúlt hetekben feldolgozta, az anyagokban szereplő érdekességekről cikksorozatban számolunk be. A sorozat végén az érintett 2012-14-es időszak összes dokumentumát eredeti formájában is elérhetővé tesszük.

Munkatársunk képviseletét a perben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el.