Spártai fegyelem, gól nélkül

Fotó: AFP / ATTILA KISBENEDEK

-

Küzdelmes, hajtós mérkőzést láthattak a szurkolók Budapesten, a masszív magyar csapat 0–0-ra végzett Görögországgal szemben.


Nem lesz látványos mérkőzés” – ebben mindenki egyetértett a Magyarország–Görögország Eb-selejtező előtt. Az első félidő nem is cáfolta meg a nyilatkozókat, kőkemény csata folyt az Üllői úti stadionban. A görögök többet birtokolták ugyan a labdát, és próbálták állandó nyomás alatt tartani a hazai futballistákat, a magyar válogatott mégis nagyobb veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. A 19. percben Dzsudzsák Balázs váratlan lövése majdnem meglepte Karnezisz kapust, néhány perccel később pedig Gera Zoltán lőtt a tizenegyespontról magasan a görög kapu fölé. Ezenkívül néhány távoli ágyúlövést láttunk a görögöktől – és számos ütközést, erőszakos letámadást.



Meglehetősen furcsa volt belegondolni abba, hogy a magyar válogatott Egervári Sándor keze alatt „szerethető”-ként igyekezett magát eladni, majd jött a tragikus Pintér-korszak, amikor a tréner „harapós” együttest ígért. Dárdai Pál nem ígért sokat, és az első félidőben látottak alapján legfeljebb azon csodálkozhattunk, hogy az elmúlt – igencsak hosszú – időszakban miért nem sikerült egyetlen edzőnek sem kihoznia a válogatott játékosokból ezt a fegyelmezett játékot. A magyar futballisták valóban nem műveltek semmi extrát: Dzsudzsák és Stieber megpróbálta megkeverni a védőjét, a középpályások kiválóan alkalmazták a presszinget – vagy időben visszazártak. Összeszedett, masszív játékot nyújtottunk, egy pillanatig sem tűnt, hogy egy védőnk a döntő pillanatban luftot rúg, elcsúszik, vagy az ellenfélhez passzolja a labdát. Ennél is fontosabb, hogy a magyar játékosok fizikailag és technikailag is egyenrangú partnerei voltak az ellenfél magasabban jegyzett játékosainak.



Szalai Ádám, Magyarország - Görögország

Nyilatkozatok:

Dzsudzsák Balázs: „Nyerni akartunk, de azt gondoltuk, a döntetlen után sem kell szégyenkeznünk. A meccs után azt mondom, hogy mindkét félidőben volt legalább két olyan akció, ami ajtó-ablak lehetett volna, ha jók az utolsó passzok. Nekik kidolgozott helyzetük nem is nagyon volt, dicséret illeti a hátvédsort, és köszönetet kell mondani a szurkolóknak is, reméljük, nem csalódtak.”

Dárdai Pál: „Kis szerencse kellett volna, ez egy fontos döntetlen egy jó görög csapat ellen. Reméljük, sok pontot fognak még szerezni a riválisoktól. Nem szabad telhetetlennek lenni, az ellenfélnek csak egy komoly helyzete volt, jól védekeztünk, csak a helyzetek nem jöttek össze. Azon kell dolgozni, hogy az ilyen meccseket megnyerjük a jövőben.” (DUNA TV)

A második félidő elején szükség is volt erre a szívósságra, az első negyedórában a görögök szinte a kapuja elég szögezték a magyar csapatot. Fetfacidisz életveszélyesen kevergetett, Toroszidisz pedig sorra adhatta be a labdákat a jobb oldalról. A nyomasztó görög fölényben a magyar játékosok egyre többször maradtak le ellenfelükről, s még gyors futballistáink, Dzsudzsák és Stieber sem tudták megnyerni a futóversenyeiket. A hatvanadik perc környékén stabilizálódott a helyzet, s visszaállt az első félidő rendje: a görögök meddő mezőnyfölényben játszottak, a kósza magyar akciók után pedig képtelenek voltak gyors kontrákat indítani. Mire felértek Király Gábor kapuja elé, hat-nyolc magyar focista mindig visszaért a tizenhatos előterébe.

Dárdai Pál csapata eddig az összes mérkőzésén egy gólt szerzett (Románia 1–1, Feröer 1–0, Finnország 1–0, Oroszország 1–2), ráadásul a Hertha edzőjeként is a hajrágólok specialistája. A magyar válogatottnak meg is voltak a helyzetei: a 87. percben Pintér hatalmas bombáját ütötte szögletre Karnezisz, majd a szögletet követően Nikolics lőtt méterekkel a kapu fölé az ötösről – igaz, erősen szorongatták. A magyar válogatott 315 perce nem kapott gólt ebben a selejtezősorozatban, a görögök pedig 336 perce nem találtak a kapuba. Magyarország ezzel a csoport harmadik, pótselejtezőt érő helyén áll, előnyünk a finnekkel szemben 4, a görögökkel szemben 6 pont.



A meccs összefoglalója:


Az F csoport állása