Sokmilliárdos játszmák vannak a román-magyar feszültség hátterében

Fotó: MTI/MTVA / Kelemen Zoltán Gergely

-

Óriási összegekben mérhető az a kár, amelyet a magyar gazdaságnak okoz Románia a határon átnyúló közművek blokkolásával. A félkész utak és kihasználatlan infrastruktúrák megakadályozzák a valódi célt, hogy több üzlet valósulhasson meg a térségben.


Az infrastrukturális együttműködésekben nincs meg az elegendő jóindulat a román fél részéről

- ez volt az a mondat, amellyel hétfőn elindult az utóbbi napok diplomáciai adok-kapokja Magyarország és Románia között. A kijelentést Zákonyi Botond romániai magyar nagykövet tette egy romániai lapinterjúban, mire a bukaresti külügyminisztérium bekérette őt, pontosabban mivel ő nyaral, a helyettesét.


Az ügyben Victor Ponta román kormányfő is megszólalt, nem is akárhogy, olyat mondott, hogy arra meg Budapest kérette be Románia nagykövetét.

De miről is beszélt Zákonyi Botond? Románia és Magyarország között több témában van vita, elég csak a kisebbségek ügyét említeni, de az infrastrukturális együttműködések kérdése egy részleteiben kevéssé közismert feszültségpont.

Pedig az elmúlt öt évben lassan már a 20 milliárd forintot is meghaladja az az összeg, amennyit Magyarország költött olyan határ menti fejlesztésekre, amelyeket azóta sem tudunk teljes mértékben kihasználni. Románia sem karba tett kézzel ült, csak valahogy éppen mindig a lényeg maradt el: az utakat nem kötötték össze, a gázvezetéket csak az egyik irányba használjuk, az autópályák nem ott épülnek meg, ahol ideális lenne.


Egyirányú út - Bukarest, vagy Budapest a hibás?


A bukaresti érdekek mást diktálnak

A Szeged és Arad közötti gázvezeték például már öt éve kész, ezt Románia is megépítette. Az FGSZ Földgázszállító Zrt.-nek egymilliárd forintjába került a cső lerakása, aminek a felét az unió állta, ám a gáz azóta is csak Magyarországról megy Romániába.

Eddig ugyanis Romániának nem állt érdekében, hogy a román vagy a magyar kereskedők kivigyék az országukból az ottani olcsóbb gázt, és drágábban értékesítsék Magyarországon vagy másutt Európában - magyarázza az Erste Befektetési Zrt. olajipari elemzője, Pletscher Tamás. A csővezeték áteresztő képessége nem kevés, a 4,4 milliárd köbméter a teljes éves magyar fogyasztásnak csaknem a felét ki tudná szolgálni.

Az elemző azonban azt mondja, hogy ezt a hozzáállást ma már a számok nem igazolják, hiszen a nemzetközi kereskedelemben az azonnali vételi árak is csökkentek. Ma a megawattóránkénti ár 90 román lej, ami 20,4 euró, míg a holland tőzsdén jelenleg 20,2 euróért kínálják a gázt. Vagyis a gazdasági érdek már nem feltétlenül indokolja, hogy a román piacszabályozó hatóság nem ad exportengedélyt a román vagy éppen magyar kereskedőknek.


A mostani diplomáciai csörtében a magyar kormány tíz határ menti út összekötését kérte számon a románokon. Itt nem is feltétlen a fizikai megvalósítással van gond: az Átlátszó tényfeltárása szerint a határ menti szomszédos falvakat összekötő utakat mindkét oldalon megépítették, hiszen az Európai Unió a határon átnyúló infrastruktúra kiépítésére 2007 és 2014 között mintegy 35 milliárd forint támogatást adott. Magyar oldalon erre 16 milliárd forintot költöttek, a kivitelezésből jelentős mennyiséget a Duna Aszfalt végzett.

Ám Románia arra hivatkozik, hogy Schengen miatt csak határátkelő állomások felállításával lehetne megnyitni az utakat, az pedig túl sokba kerülne, ráadásul ezek az utak legfeljebb 3,5 tonnás terhelést bírnak, vagyis csak kisteherautók járhatnának arra.

Ez igaz, ám az szintén tény, hogy a két ország között a személyforgalom is több átlépési lehetőséget igényelne. A Békéscsabán átmenő 44-es út rendkívül zsúfolt, ebből valamennyit elszívhatnának például a kisebb, közvetlen kapcsolatot jelentő utak.


Legalább az M43-as elkészült


A most induló újabb fejlesztési ciklusban Brüsszel viszont már nem ezekre a célokra szánja a forrást. Az újabb határon átívelő program már csak 4-5 milliárd forintot ad a vasúti szárnyvonalakra, illetve hasonló összeget a környezetbarát közlekedési módokra, köztük a hajózás és a repterek fejlesztésére.


Így viszont a pénz duplán marad majd el, ugyanis - mint a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság alelnöke, Karmazin György mondta,


a közúti infrastruktúra korszerűsítése nemcsak a gyors áruforgalom biztosítását szolgálja, hanem jelentős mértékben elősegítheti a nyugat-európai vállalatok tőkebefektetéseit is a határ menti régióban.

Ha ez elmarad, akkor a tőke sem jön ide. Ezért fontos az érintett országok együttműködése, véli.


Jól indult...

Pedig a magyar-román diplomáciai kapcsolatok idén akár biztató légkörben is rendeződhettek volna, az év eleji rendkívüli külügyminiszteri értekezleten Orbán Viktor arról beszélt, a térség országaival


történelmi megbékélésre van szükség,

az az érdekünk, ha minél erősebbek a magyar-román gazdasági kapcsolatok, a régiós nagyköveteknek pedig azt üzente, vegyék figyelembe a történelmi érzékenységeket, így ha valahol az „autonómia” kifejezésnek negatív felhangjai vannak, akkor ott nyugodtan használjanak inkább „decentralizációt”.


...aztán gyorsan elromlott

Szijjártó Péter azonban már egy márciusi külügyminisztériumi háttérbeszélgetésen arról beszélt, nem lát esélyt arra, hogy román kollégája a közeljövőben Budapestre látogasson, mert ennek nincsenek meg a feltételei – a magyar diplomácia vezetője elsősorban a már említett magyar-román gázvezetékek ügyét említette.

Bogdan Aurescu két hónappal később mégis jött, és az út váratlan kudarccal végződött, amiért a két fél utólag egymást próbálta okolni nem nyilvános, az uniós országoknak küldözgetett feljegyzésekben.

Aurescu és Szijjártó Péter végül csak a két ország száloptikai rendszereinek összekötéséről írt alá megállapodást, a magyar külügyminiszter akkor éppen a VS.hu kérdésére mondta azt, hogy „súlyos konfliktusok” terhelik a kapcsolatokat, de a tárgyalási szándékot mindkét fél hangsúlyozta.


Szijjártó Péter; AURESCU, Bogdan, román külügyminiszter


Budapest nem aggódik

Magyar kormányzati források ugyanakkor kevésbé tulajdonítanak jelentőséget a mostani eseményeknek, két informátorunk is azzal magyarázta a román reakciókat, hogy Victor Ponta helyzete komolyan megrendült az ellene indított korrupciós eljárás miatt, a román kormányfő ezért politikai tőkét próbál kovácsolni a keménykedéssel.


románia; szenátus; illusztráció

Victor Pontára még várhatnak nehéz percek a román parlamentben - magyar kormányzati források szerint ez is lehet a kardcsörtetés oka


Tény ugyanakkor, hogy a mostani konkrét ügy mellett magyar részről – és ezt Orbán Viktor többször is kifejtette már idén – elvi egyet nem értés is van a szociáldemokrata Pontával: Orbán szerint ugyanis Románia Lengyelországgal együtt történelmileg hibás stratégiát követ Amerika-barát és a jelenlegi orosz vezetéssel kritikus álláspontjával, hiszen a térség érdeke az lenne, ha a német és orosz orientáció egyaránt erős lenne, az USA szerepe Orbán szerint ebből a szempontból másodlagos.

Ezt viszont Bukarestben és Varsóban is politikai oldaltól függetlenül nagyon másképp látják, így ha 2016-ban esetleg előrehozott választások lesznek Romániában, és konzervatív kormány alakul, a külpolitikai orientáció nem nagyon változik majd – elég csak Klaus Iohannis köztársasági elnök Orbán Viktor oroszbarátságát kritizáló nyilatkozataira gondolni.


Ilyen a sikeres együttműködés

Az egyetlen infrastrukturális fejlesztés, amely megvalósult a két ország között, az a határon átnyúló optikai hálózat kiépítése és összekapcsolása.

A beruházás magyar oldalon kezdődött, a hálózat működtetését a Békési Kistérségi Társulás irodája végzi, ám a 2014 szeptemberében készült beszámoló szerint csekély eredménnyel. 11 ajánlatot tett 10 partnernek, amiből 8 megrendelés lett, köztük az iskolákat fenntartó KLIK-é és más intézményeké. Ebből havi 438 ezer forint a bevétel.

Az üzemeltetést rábízták egy mezőberényi vállalatra, a PolarNet Kft-re, amely egy jobbikos politikusnak, a polgármester-jelöltségig eljutott Schultz Gábornak és testvérének a tulajdonában van.

A kistérségi társulás aztán a határon túli együttműködés pénzeit is megpályázva újabb fejlesztést határozott el. Békés és a szomszédos Bihor megyében 300 millió forintból 90 kilométer hosszan építették ki az infrastruktúrát.

Ebből 11 településnek lett saját kábelhálózata internetre, biztonsági kamerára vagy egyéb célokra. A pénzből csak 5 százalék volt az önerő, a többit az unió adta. A kivitelezésre a magyar oldalon kiírt közbeszerzési pályázatot két induló közül a PolarNet nyerte el, nettó 504 ezer euróért, vagyis mintegy 150 millió forintért.

Májusban aztán a két ország külügyminisztere aláírta a megállapodást a két oldalon kiépült optikai hálózat összekapcsolásáról, ami az erről szóló rendelet szerint augusztus 15-én, vagyis szombaton életbe is lép. Majd kiderül, hogy ezt ki és mire tudja majd használni.