Sokkal kevesebb a művészfilm – interjú a Titanic programigazgatójával

Fotó: VS.hu / Ferenci Péter

-

A pénteken kezdődő Titanic Filmfesztivál programjáért felelős Allan Sorensen szerint öt művészfilmből egy éri meg a rá fordított időt, ezért inkább szélesebb közönséget szólítana meg, és idővel a magyar filmeket is bevonná a programba. Miért nehezítik meg a Titanic dolgát a nemzeti filmhetek, van-e esélye betörni a nemzetközi fesztiválpiacra, és befolyásolja-e a torrent a programot? A Robotzsaru-pólóban nyilatkozó programigazgató három fesztiválkedvencet ajánl, gyerekkori filmélményeiről és tavalyi nagy csalódásáról mesél, illetve elmondja azt is, melyik két filmet nem tudta elhozni, mégha nagyon akarta is.


Tavaly csatlakoztál a fesztiválhoz, mi az elsődleges célod a Titanic programigazgatójaként? Mit szeretnél megváltoztatni az eddigi évek gyakorlatához képest?

Nem akarok forradalmat, nem hiszem, hogy ez lenne a feladatom. Tisztelem mindazt, amit a Titanic az elmúlt 22 évben elért. Egy ilyen fesztivált összehozni sok pénzbe kerül, a költségvetés pedig mindig korlátozó tényező, nemzetközi viszonylatban ez egy kis fesztivál. Ezzel együtt rajta is szeretném hagyni a kézjegyemet a programon, és azt hiszem, idén ez sikerült is.

Miben nyilvánul ez meg pontosan?

Ez egy lépcsőzetes folyamat, de hogy kiragadjak egy példát: sok évig futott egymás mellett a Sötét oldal és a Napos oldal szekció. Az évek során kiderült azonban, hogy míg a Sötét oldalt viszonylag könnyebb összerakni, hisz mindig találni jó sötét zsánerfilmeket, a Napos oldalt megtölteni sokkal nehezebb volt, vígjátékokat találni a fesztiválfelhozatalban sokkal nagyobb kihívás. A Liza, a rókatündér például tökéletesen illett volna egy ilyen szekcióba. Vagy a januárban, a Budapest Pride Filmfesztiválon vetített Appropriate Behaviourt is nagyon szerettem, igazi Woody Allen-es film volt. De kevés ilyen van a fesztiválokon. Ezért kicsit csaltunk, és létrehoztuk a Valami vadság nevű új szekciót, amelyben vígjátékok vannak ugyan, de groteszkek, sötétek és szatirikusak. Ott van például a Dyke Hard című svéd film, amely a b-filmek és a Rocky Horror Picture Show hibridje.



Egy Robotzsaru-póló van rajtad. Ezt vehetjük szimbolikusnak is? A műfajfilmek irányába mozdulnál a fesztivállal?

Ez ennél összetettebb, de az biztos, hogy meghatározók számomra a műfajfilmek, és igen, azt is gondolom, hogy egy filmfesztivál nem egy elefántcsonttoronyba való. Minél szélesebb körnek szeretném a programot érdekessé tenni. Nem azt akarom, hogy mindenki tetszését elnyerje minden a programban, hanem azt, ha mindenkinek tetszene belőle valami. És ebben nagyon is beletartoznak a műfajfilmek, illetve az azokról szóló párbeszéd.

Van olyan, ami neked nem tetszik, de mégis beleveszed a programba valamilyen okból?

Igen, azt gondolom, hogy ha egy filmnek az előző fesztiválok tapasztalata alapján megvan a közönsége itthon, akkor beleveszem, még ha nem is feltétlenül a kedvencem. Nem akarok egyedül ülni a moziban. Másrészt azonban tény, hogy nyomot szeretnék hagyni a válogatásban, és ennek az egyik következménye, hogy sokkal kevesebb a „művészfilm” idén. Ez nem azért van, mert bármi bajom lenne a művészmozival, sőt, de azt is gondolom, hogy a fesztiválok művészfilmes felhozatalában ötből átlagban egy éri meg azt az időt, amit a megnézésére fordítunk. Nagy részük magával van főleg elfoglalva, és nem foglalkoztatja, hogy bevonja bármibe is a nézőjét.



Az elmúlt években úgy tűnik, hogy a pláza mellett a fesztivál az, amely embereket képes bevinni a moziba. Kifejezetten rétegfesztiválok is, szóljanak az építészetről, magyar rövidfilmekről vagy éppen észt alkotásokról, telt házakat generálnak. Mi az elsődleges célja a Titanicnak: egy nemzetközi mércével is erős program, vagy az, hogy emberek jöjjenek be a moziba?

Elsősorban az, hogy emberek nézzék meg a filmeket, amiket mutatunk nekik. Nem gondolom, hogy jelen körülmények között lenne annak bármi realitása, hogy a Titanic nemzetközi szinten bármiféle státuszt érjen el. Ha úgy döntünk, hogy ez a cél, akkor az sok éves munka után hozhat majd ilyen eredményt. De nincs erre költségvetés, így a helyi piac az, amivel foglalkoznunk kell. Esetleg elhívunk pár nemzetközi újságírót, hogy írjon a fesztiválunkról, de ennél sokkal többet nem tudunk tenni.

Mennyire számíthatnak a Titanic riválisának a kis helyi filmfesztiválok?

Nagyon sok nemzetnek van filmhete Budapesten, ami nagyon jó, de hogy őszinte legyek, gyakran megnehezítik a dolgomat, hisz a Titanicnál igyekszünk tartani azt a szabályt, hogy csak olyan filmeket vetítünk, amelyeket hivatalosan Magyarországon még nem lehetett látni. Épp ezért folyamatosan figyelem a különféle nemzetek filmfesztiváljait, hisz ott is látok olyan filmeket, amik érdekelnek. Amúgy fantasztikusnak tartom, hogy Budapesten ennyi embert képesek megmozgatni különféle filmfesztiválok. Ez nagyon jó és különleges dolog.

És a torrenttel hogy tartod a lépést? A Snowpiercert húzócímként kommunikálta a fesztivál, pedig kétéves film, és elég népszerű volt tavaly a magyar interneten.

Nos, igen, tisztában vagyok azzal, hogy Magyarországon talán még a többi országhoz mérten is elterjedtebb a torrent. És megértem, hogy sokak számára ez a megoldás, mert elvesztették a bizalmukat a forgalmazókban. Vannak jó filmes blogok, vegyük például a Geekzet, ahol megírják a filmeket, amint letölthetőek lesznek, és nem is gondolom, hogy ez baj, sőt, nagyon becsülöm a lelkesedésüket, de néha úgy sajnálom, hogy nem várnak ezzel félévet. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a Titanic mást kínál, egyrészt közösségi élményt, másrészt azt, hogy eredeti formátumában láss egy filmet, nagyvásznon. Úgy is mondhatnám, hogy a mozivászon a filmek számára a „15 perc hírnevet” jelenti. Nem próbálok rivalizálni a torrenttel, nem lenne sok értelme.



Akkor nincs olyan, hogy valami azért nem kerül be a fesztiválprogramba, mert már sokan látták torrenten?

Nem jellemző, akkor a Snowpiercert se mutatnánk be. Megjegyzem, a Snowpiercert már tavaly is el akartam hozni, de akkor sajnos nem jött össze. Nem befolyásolja a torrent a munkámat, ennek ellenére fontos kérdés, amely folyamatosan jelen van, ott lebeg. A fesztivált nemcsak a torrentfelhasználóknak csináljuk, hanem olyan embereknek, akik arra vágynak, hogy olyan filmeket mutassunk nekik, amiket nem ismernek, és akik szeretik a független filmeket.

A fesztivál a közösségi élménnyel viszi vissza az embereket a moziba?

Igen, én ezt remélem. Azt gondolom, hogy egy csomó torrentfelhasználó nézi meg egy-egy kedvencét a moziban is, másrészt talál bőven olyat, amit az interneten nem. A dolog másik oldala pedig, hogy a magyar moziforgalmazás is tele van olyan lyukakkal, amiket próbálunk betömni. Szerintem elég szomorú képet fest, főleg, ha a plázák filmkínálatát nézzük, hogy az olyan korántsem rétegfilmek, mint az Oscar-díjas Still Alice vagy éppen az Ex Machina nem kerülnek itt a moziba. Pedig az emberek megnéznék ezeket. Boldog vagyok és szerencsésnek is érzem magam, hogy a Titanicon láthatók lesznek.



Mi volt az első film az életedben, ami lenyűgözött?

A Farkasokkal táncoló, amikor 13 éves voltam. Meg a Terminator 2. Akkor már 14 voltam.

És a legutóbbi?

Azt kell, hogy mondjam, hogy a Liza, a rókatündér. Nagyon okos, igazán eredeti, és remekül van elkészítve, ráadásul nagyon kockázatos vállalkozás volt, ami bevált.

Mi volt a kedvenced tavaly?

Az Under The Skin, a miskolci Cinefesten láttam. Nagyszerű és egyedi film.

Mi volt nagy csalódás?

Az Interstellar. Christopher Nolan az egyik kedvenc filmesem az elmúlt tíz évből, de ez a film nagyon félrement.

A magyar filmeket követed?

Azt látom, hogy a magyar film az elmúlt egy évben nagyot lendült előre. Akkoriban, amikor Koppenhágában dolgoztam a Dán Filmintézetnek, láttam a Csak a szélt Fliegauf Bencétől, nagyon erős alkotás volt, megrázott, nem az a fajta film, amit többször megnéz az ember. Aztán több évig úgy éreztem, hogy csönd van a magyar film körül. Az elmúlt egy évben éreztem, hogy valami történt. Láthatóan fellendült a magyar film, több nemzetközi elismerést kapott, legyen szó a Fehér Isten díjazásáról Cannes-ban, vagy akár a Szabadeséséről Karlovy Varyban. De nem ezek voltak az egyedüliek. Azt látom, hogy változatos filmek készülnek, gyakran kifejezetten bátrak, amelyek eredeti történeteket mesélnek el, megfelelő produkciós háttérrel.



Tervezed, hogy magyar filmeket is beveszel majd a jövőben a programba?

Igen. Sajnálom, hogy az egyetlen magyar vonatkozású produkció a The Duke of Burgundy, amelyet nagyon szeretek, Londonban láttam, és akkor is elhoztam volna, ha a magyar produkciós cég nem tette volna könnyebbé. Visszatérve a kérdésre: igen, mindenképpen integrálni akarom a fesztivál programjába a helyi filmeket, de ehhez jobban meg kell ismernem a magyar filmes ipart. De dolgozom az ügyön.

Tudom, hogy nehéz választani a saját programodból, de tegyük fel, hogy muszáj: melyik három filmet emelnéd ki?

A versenyprogramot kihagynám, az nem lenne elegáns, ha abból ajánlanék. Nagyon nagy hatással volt rám a Távol az emberektől, Viggo Mortensennel. Valami roppantul visszafogott, folyamatosan lappangó háborús dráma, a zenéjét Nick Cave és Warren Ellis írták. A másik az Újjászületés, amit ajánlok. Nagyon különleges, nem szokványos horror, sokakat meg fog lepni, és sokféle embernek tetszhet. Nem könnyű harmadikat találni, de mondjuk azért ajánlom, mert a Snowpiercer, az Ex Machine vagy akár a Valami vadság szekció mellett talán elkerüli sokak figyelmét: ez a 88 című film. Nagyon cseles thriller, sok flashbackkel és ügyes vágással, sokakat meg fog lepni. Remélem, megtalálja a közönségét.

Volt olyan, amit nagyon be szerettél volna mutatni a fesztiválon, de végül nem sikerült?

Igen, volt egy pár. Amit leginkább sajnálok, az a Babadook volt, egy ausztrál film, amit igazán be kellett volna Magyarországon mutatni. Nekünk túl drágának bizonyult végül. Briliáns horrorfilm, az egyik legjobb, amit az elmúlt években láttam, ráadásul nem csak a műfaj rajongóinak izgalmas, elég csak a freudi témákra gondolni, amiket boncolgat. És van még egy film, amit nagyon szerettem volna bemutatni a fesztiválon. A Catch Me Daddy egy brit film, amely briliáns módon ötvözi a kemény thrillert a társadalmi drámával. Meglepne, ha fent lenne a torrenten.


Az április 10-én kezdődő Titanic Filmfesztivál hivatalos oldalát és programját erre böngészheted, az általunk ajánlott filmekről itt olvashatsz, a VS.hu kultúrarovatát pedig erre követheted a Facebookon!