Sokba kerülhet a közúti vadbaleset

Fotó: MTI / Varga György

-

Vaddal ütközni veszélyes, az utána következő kártérítési hercehurca pedig nem egyszerű: a károk jellemzően százezrekben mérhetők, az autósok az útkezelőt és a vadásztársaságot hibáztathatják, azok viszont a túl gyorsan hajtó sofőrre mutogatnak.


A vadásztársaságok a rendszerváltás óta nem nagyon kötnek felelősségbiztosítást, mivel az nem kötelező, és nem is éri meg nekik: ha kiszámolják, milyen gyakoriak a károk, akkor azt látják, hogy a dolog ráfizetéses. Jobb tehát, ha az esetleges károkat maguk próbálják meg rendezni – mondja Lovász Zoltán közlekedésmérnök, igazságügyi szakértő. Az Igazságügyi Szakértői Kamara korábbi elnöke szerint az erről szóló egyezség nem mindig egyszerű, hiszen nehéz megállapítani, hogy a balesetekért ki és milyen mértékben felelős. Sok esetben például a vadveszély táblák folyamatos kihelyezése érthetetlen az autós számára, ennek ugyanakkor oka van: ha ki vannak rakva , akkor a balesetért könnyen hibáztatható az autós – írja a Magyar Nemzet.

A vadbalesetek nemcsak az autósnak okozhatnak kárt, hanem a vadásztársaságnak is, ugyanis azok értékes vadjukat vesztik el. Annak árát viszont fedezi az autós kötelező felelősségbiztosítása. Ebből a szempontból viszont egyáltalán nem mindegy, hogy az út mellett volt-e vadveszély tábla kihelyezve: a Magyar Biztosítók Szövetsége szerint ha nem volt, akkor a keletkezett károk megtérítésére általánosságban a veszélyes üzemekre vonatkozó Ptk.-szabályozás az irányadó. Azaz ha nincs felelőse a balesetnek, akkor mindkét fél maga viseli a keletkezett kárt: a vadásztársaság kénytelen leírni egy szarvast az állományából, az autósnak meg van egy összetört autója, amelyet megcsináltathat. Viszont a kép árnyaltabb lesz akkor, ha egy adott útszakaszon gyakran következik be vadelütés, gyakran bukkannak fel vadak. Ilyen esetben ugyanis felmerülhet az illetékes vadásztársaság felelőssége amiatt, hogy nem helyezett el vadveszélyt jelző táblát. Ha a bíróság helyt ad ennek, és megállapítja felelősségüket, akkor ki kell fizetniük az autóban okozott kárt.


Jogi esetek

Németh Zoltán László ügyvéd érdekes jogesetekkel is érzékelteti a helyzet nehézségeit. Volt például olyan ügy, amelynél az autós 120 kilométer/órás sebességgel haladt az M5-ös autópályán, amikor a sztráda két szakaszát korláttal elválasztó területről váratlanul eléugrott egy őzbak. A kocsiban jelentős kár keletkezett, az őzbak pedig elhullott. A felperes az autós volt, az alperes pedig az útkezelő és a vadásztársaság. A bíróság első fokon kártérítés fizetésére kötelezte az útkezelőt arra hivatkozva, hogy az őz csak úgy keveredhetett a sztrádára, hogy elmulasztották karbantartani az autópálya melletti védőhálót. A másodfok az ítéletet jóváhagyta, az ügy viszont az útkezelő felülvizsgálati kérelme miatt továbbment: a Legfelsőbb Bíróság hozta meg azt a döntést, mely szerint a megfelelően kiépített és karbantartott kerítés sem képes garantáltan visszatartani a vadakat, így az útkezelő nem vonható felelősségre.

Hogy a helyzet ne legyen ilyen egyszerű, egy legfelsőbb bírósági ítélet szerint az autópálya kezelője igenis felelős a kárért, amely abból adódott, hogy az őz az autópályára feljutva autóval ütközött, és abban kárt okozott. Ez esetben a vadásztársaság azzal érvelt, hogy az őz a lehajtósávon keresztül, lakott területről juthatott fel az autópályára, az autósnak viszont sikerült bizonyítania, hogy igenis a kerítés rongálódott meg.

Egy másik legfelsőbb bírósági ítélet szintén autópályai balesetnél született, és a vadásztársaságot kötelezte kártérítés megfizetésére: az autós az M1-esen haladt, az őzbak pedig egy vadveszélyt jelző tábla után ugrott elé az autópályát megosztó bozótosból. A bíróság első fokon a sofőrnek adott igazat, viszont a másodfok a keresetet elutasította. Az indoklás szerint a vad szabad jószág, így szükségszerűen keresztülhalad a közúton is. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság mondta ki a végső szót, leszögezve, hogy a vad utakra kerülése valóban nem minősül rendkívüli dolognak, viszont egy autópályán azért annak mondható. Az elsőfokú ítéletet hagyták helyben, és a vadásztársaságnak kártérítést kellett fizetnie úgy is, hogy a vadveszélyre figyelmeztető tábla ki volt helyezve.