Soha nem volt még ilyen megrázó egy videojáték

-

Gyermeke elvesztését videojátékban dolgozta fel egy amerikai fejlesztő. A rákot így sem lehet legyőzni, de a tragédiát el lehet mesélni.


Lélekharang, vagy kikötőben járunk? – hülye kérdés, de ez az első, ami eszembe jutott a hangról, miközben töltött be a That Dragon, Cancer. Hetekig próbáltam magamról lerázni a feladatot, meggyőzni magamat, hogy nem kell nekem rákos kisgyerekről szóló játékkal játszani, de csak ott találtam magam a gép előtt. Egy új Far Cryt ki lehet hagyni, FIFA-játékok nélkül – bár ezért lehet, hogy megdobálnak sörösdobozokkal – le lehet élni egy teljes életet. Ha viszont komolyan vesszük, hogy a videojáték fontos új művészeti ág, akkor a That Dragon, Cancer kötelező.

A történet Joel Greenről szól, akinél egyéves korában diagnosztizálták a rendkívül agresszív, gyermekeket támadó atípusos teratoid/rhaboid tumor nevű rákot. A többszöri kemoterápia csak annyit tudott elérni, hogy a rákot rövid időkre visszaszorították. Joel öt évet élt, a szülők által készített, nagyrészt sztorimesélésre kihegyezett játékban ebbe az öt évbe nézhetünk bele.


Öné az első hely, transzfúziót és kemoterápiát nyert


A That Dragon, Cancert nem lehet megnyerni. Van néhány olyan jelenete, amely a hagyományos játékokra emlékeztet, ilyen például a fenti gokartos rész, de ezek sem az elsőségről szólnak. A pályán összeszedett kincsekről a harmadik kör után kiderül, hogy valójában gyógyszereket és kezeléseket szimbolizálnak.


A játékot nem is lehet jól játszani: végig fogja a kezünket, és ha nem is mutatja meg pontosan, hogy hová kell kattintani, hogy menjen tovább a sztori, többnyire gyorsan ki lehet találni. A történet nem a kezelésekről szól, hanem arról, hogyan élte meg Amy és Ryan – a játék fejlesztője – gyermekük betegségét. A játék legerősebb pillanata az, amikor az orvosok közlik a szülőkkel, hogy a féléves kemoterápia nem járt sikerrel. Egy hangokat kiadó gyerekjátékot tekergetve hallgathatjuk meg a beszélgetés összes résztvevőjének gondolatait, miközben az orvos közli, hogy a kisfiúra biztos halál vár, nem az a kérdés, mikor mehet haza a kórházból, hanem az, mennyi ideje van még hátra.


A világ leghosszabb beszélgetése, amelyben az orvos sem tud biztatót mondani


Hasonlóan szívbemarkoló az is, amikor a kezelés sokadik évében az egyébként hívő keresztény szülők arról vitatkoznak egy tengeren sodródó csónakban ülve, mennyire lehet még várni a csodát. Elengedheti-e magát Ryan, mondhatja-e, hogy minden remény hamis. A játékos megjárja a poklot a Green családdal, hiába próbál a szögletes grafika, az arctalan figurák és az erős színek eltávolítani a valóságtól. A hangbejátszások vagy azok a családi videókból kivágott mondatok, amelyekben Joel testvéreinek próbálják elmagyarázni, mi a baja a kisöccsüknek, megrendítően személyessé teszik a játékot.


Nem szabad elmerülni, már csak azért sem, mert három másik gyereket is fel kell nevelniük


Más élményeket nem mesél el ennyire egyszerűen feldolgozhatóan a játék. Nekünk kell eldönteni, hogy mennyit olvasunk el az egyik fejezetben a kórházi szobákat és folyosókat ellepő képeslapokból vagy a tengeres jelenetben megtalálható palackposta-üzenetek közül, amelyek más beteg gyerekek történeteit is beemelik a játékba. Mindegyik egy-egy „jobbulást” üzenet vagy a kórházból írott naplódarab, amely a rákbeteg gyerekek és családjuk életéből mutat meg egy részletet.


Érdemes azonban keresgélni, mert itt lehet rálelni azokra a hangokra, amelyek egy kicsit általánosabbá teszik ezt a rendkívül különös, szomorú játékot. A kórház, amelynek csak egy-egy folyosóját látjuk, ugyancsak egy ilyen levélben van leírva. A valószínűleg egy túlélő gyerek által jegyzett szöveg szerint a valamiért dzsungel dizájnú épület minden négyzetcentimétere félelemmel van tele. Ezen a színek és a minták sem segítenek.


Minden zsiráf esküdt ellenségem

– zárul a levél.


Magányos kórházi éjszaka síró gyerekkel: azt alaposan megtanuljuk, hogy vannak helyzetek, amelyekben nincs mit csinálni


A játék közepe táján bukkan fel először a kegyelem kérdése, és onnantól válik egyre hangsúlyosabbá a Green házaspár hite is. A csodavárást ima váltja fel, az utolsó előtti fejezet pedig már egy templomban játszódik, ahol Joel már csak tőlünk távol, egy karosszékben-trónuson ülve látható. Ez a rész már nem a rákról szól, az régen legyőzött mindenkit, hanem a történtekkel való megküzdéssel. Az viszont látszik a visszajelzésekből, hogy a játékot kipróbálók számára nem mindenkinek jelent megnyugvást, hogy Amy és Ryan így tudta feldolgozni Joel halálát.


A hit hozott megnyugvást Greenéknek


A játék végén csak a megválaszolhatatlan kérdések maradnak. Mit tettem volna Greenék helyében? Mit lehet tenni egy egész éjszaka síró, súlyosan beteg csecsemővel? Mit kell tennem, hogy ennél közelebb soha se kerüljön hozzám ez a téma? A That Dragon, Cancer nem azért fontos, mert egy tökéletesen sikerült videojátékos feldolgozása egy gyermek elvesztésének. Ha hagyományos játékként tekintenénk rá, ezer sebből vérezne. Megvillant viszont egy olyan élményt, amelyhez jó esetben csak a művészeten keresztül kerülünk közel.