Snoopynál nem is kell jobb ajándék karácsonyra

Forrás: InterCom

-

A Snoopy és Charlie Brown pont az a film, amelyre a karácsonyi szünetben érdemes elvinni a gyerekeket, mert lefegyverzően bájos és egyáltalán nem butácska történet. Snoopy ugyanis jóval több egy aranyos, bögrére meg kispárnára festett figuránál.


Idén karácsonykor 35 év óta először kerül Snoopy-film a mozikba. Ez már önmagában fontos esemény, úgy pedig különösen, ha meggondoljuk: valószínűleg egy csomó magyar számára Snoopy nem több gyorséttermi gyerekmenükhöz adott, aranyos pizsamákon és túlárazott lakberendezési tárgyakon díszelgő, tündéri figuránál.

Nekik az is meglepő lehet, hogy Snoopy és Charlie Brown eredetileg egy képregénysorozat főszereplői, a Peanuts pedig szól is valamiről a cukiskodáson kívül. Charles Schulz comic stripjei 1950-től jelentek meg a nagy amerikai napilapok hátsó oldalain, így több háztartásba jutottak el, mint akár a legnépszerűbb szuperhősképregények. Az innen eredő ismertség is magyarázhatja, hogyan válhatott Snoopy Mickey egérhez fogható popkulturális jelenséggé, szimbólummá – és hogyan üresedhetett ki eközben teljesen a figura.


Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts-film


Sötét, viharos éjszaka volt

Snoopy valójában egy határtalan képzelőerővel megáldott kiskutya, aki derűs optimizmussal és együttérzéssel figyeli gazdája, Charlie Brown és az ő barátainak viselt dolgait. Snoopy is találkozik problémákkal, ezek elől azonban különféle, általa kitalált fantáziavilágokba menekül. Első világháborús pilótaként szárnyal, cserkészcsapatot verbuvál, vagy az Újvilágba érkező puritánként (!) fedezi fel a környéket. Eközben folyamatosan regényírással kísérletezik, de nemigen jut tovább az első mondatnál: „Sötét, viharos éjszaka volt.”


Woodstock és Snoopy


Charlie Brown és kis barátai viszont Snoopyval ellentétben komoly neurózisokkal küszködő gyerekek. A lufifejű Charlie kishitű, egy-egy megjegyzése alapján kifejezetten depressziós alkat. A legelső, 1950. október 2-án megjelent Peanuts-képsorban egy másik kisfiú (Shermy, aki szép lassan kikopott a sorozatból) arról beszél, hogy utálja Charlie-t.

Ez sokat el is mond arról, milyen hányatott sorsa van ennek a kertvárosi srácnak, akit gyakran a barátai között is magányosnak látunk. A szülők nem bukkannak fel, így aztán könnyű egy magára hagyott, kétségek és félelmek között felnövő nemzedék tagjaiként látnunk Charlie-t és a többieket.


Az első Peanuts-képsor


Mindnyájan a maguk módján próbálnak érvényesülni a göröngyös mindennapokban. A fekete hajáról és agresszivitásáról felismerhető Lucy undok, pikírt megjegyzésekkel piszkálja barátait. Öt centért lelki segélyt nyújt bárkinek, holott valójában neki lenne rá a leginkább szüksége. Linus annyira szorong a hétköznapok kihívásaitól, hogy tapodtat sem tesz kis takarója nélkül. Schroedert semmi nem érdekli, csak a zongorázás, ebből a szempontból olyan, mint Snoopy, bezárkózik a saját fantáziavilágába.



Egzisztencialista plüssfigurák

A gyerekek baseballcsapatáról elnevezett Peanuts ugyanakkor nem szatíra, nem úgy fogalmaz, mint mondjuk a szintén gyerekeket szerepeltető South Park. Az író-rajzoló, Charles Schulz nem volt az agyas párbeszédek híve, és az a fajta nyílt filozofálgatás is távol állt tőle, ami Bill Wattersonra, a Kázmér és Huba zseniális szerzőjére jellemző.

Schulz inkább hagyta, hogy a jól kitalált, egyedi külsővel bíró figurák interakcióiból kerekedjen ki a napi képsor: néha egészen mély és tartalmas eszmecserét folytatnak saját világba vetettségükről, de ha csak két mondatot váltanak az időjárásról a hátsó udvaron, az is elég. A szereplők akkor is aranyosak.


snoopy

Snoopy és Charlie Brown


Egyébként a strip első tíz évében még kicsit máshogy néztek ki a figurák, kevésbé lehetett őket első látásra megkülönböztetni egymástól, és Snoopy sem volt olyan cuki, a teste például vékonyabb, hosszúkásabb volt.

A ma ismert Peanuts igazán a ’60-as évekre alakult ki, és ekkor, 1965-ben indult a képregények alapján készült rajzfilmsorozat is. Először a tévében lehetett találkozni Snoopyval, egy huszonöt perces karácsonyi különkiadásban (A Charlie Brown Christmas), az első egész estés rajzfilmet, az A Boy Named Charlie Brownt pedig négy évvel később mutatták be.


snoopy

A Charlie Brown Christmas (1965)


Mozifilm hosszúságú animációból négy, tévés rövidfilmből, párperces rajzfilmepizódból rengeteg készült az utóbbi negyven évben. Ezalatt Snoopy fokozatosan átvedlett merchandise-termékek kabalafigurájává, akivel bármit el lehet adni. Charles Schulz haláláig egymaga írta és rajzolta a Peanuts-képsorokat fél évszázadon keresztül, de a rajzfilmek készítésében egy idő után már nem vett részt. Az utolsó képsor 2000. február 13-án jelent meg – az elképesztő teljesítményt maga mögött tudó Schulz egy nappal korábban halt meg.


 Peanuts, Charlie Brown, Snoopy


Te is nyerhetsz, Charlie Brown

Az idei Snoopy-film (hivatalos, béna magyar címén Snoopy és Charlie Brown – A Peanuts-film) lehetett volna egyszerű reklám, amellyel még több bögrét és kispárnát adhatnak el. Szerencsére nem az lett, hanem a korai rajzfilmekhez, a képsorokhoz, egyáltalán: Charles Schulz szelleméhez hű feldolgozás.

Jóllehet számítógépes animációval készült, az ábrázolásmód nagyon hasonlít a rajzfilmek leegyszerűsített vizualitására. A figurák itt is főleg síkban mozognak, igazán csak Snoopy képzeletében – a refrénszerűen ismétlődő Vörös Báró-jelenetekben – van jelentősége a térhatásnak. A sztorit sem modernizálták: nincs meghatározva, mikor játszódik a film, de Charlie Brownék környezete leginkább az ’50-es évek kertvárosi miliőjét idézi, és a kísérőzene is ugyanolyan pattogós, nosztalgikus dzsesszfutamokból áll, mint a fél évszázaddal ezelőtt készült Snoopy-animációkban.


snoopy

Franklin, Lucy, Snoopy, Linus, Charlie Brown, Peppermint Patty és Sally Brown


A fő történetszálon Charlie Brown erőfeszítéseit figyelhetjük, amelyekkel fel akarja hívni magára a bájos új osztálytárs, Vöröske figyelmét, de az alkotók – köztük Schulz fia és unokája – gond nélkül felfüggesztik a sztorit azért, hogy Snoopy fantáziájába is bepillanthassunk. Ez az önfeledt, játékos szerkesztésmód megengedi, hogy kiteljesedhessenek a karakterek, és végre azok is megismerhessék őket, akik korábban csak plüssfigurákat láttak bennük.

Erre a Snoopy-filmre nyugodt szívvel lehet elvinni a kisgyerekeket is, mert a történet nincs túlbonyolítva, miközben tele van ötletekkel. Ráadásul egy csomó, a gyerekek szerint unalmas elfoglaltság is izgalmas kalandként jelenik meg, a film közepén például Charlie Brown hosszú percekig egy könyvet olvas.


snoopy


Vállalkozó kedvű felnőtteknek pedig az új Snoopy ahhoz is kedvet csinálhat, hogy felfedezzék az eredeti képsorokat. Mert ahogy az összes, világszerte népszerű popkulturális figura, Mickey egér, Pókember vagy Luke Skywalker mögött, úgy Snoopy és Charlie Brown mögött is ott egy kivételes művész, Charles Schulz, aki néhány gyerek meg egy kiskutya kalandjaiban mondott el mindent, amit a világról gondolt.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon!