Siránkozással nem segítesz a haldokló barátodon

Forrás: InterCom

-

Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni őszintén és keresetlenül nyúl a tinifilmek kliséihez, emiatt meg is feledkezünk róla, hogy ezer hasonlót láttunk már. Makulátlan ízlésű és remek humorú főhőseit pedig nem lehet nem szeretni.


Ha olyan műfajt kellene mondani, amit szinte mindenki szeret, akkor biztos sokan említenék a fiatalok felnőtté válásának nehézségeit elmesélő tinifilmeket. Nem az Amerikai pitéhez hasonló, altesti poénokkal operáló komédiákra gondolunk, hanem a jópofa kamaszgyerekek történeteire (pl. Nulladik óra, Tökéletlen idők, Juno), akik szellemesen alázzák és forrón szeretik egymást, tele vannak álmokkal és fájdalommal, és bármilyen bunkók is időnként egymással, azért nagyon lehet szeretni őket.

Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni pont úgy kezdődik, mint minden második ilyen film: a főhős srác motivációs levelet ír az egyetemi felvételijéhez, amelyben elmeséli élete nagy kalandját, vagyis a filmet, amelyet látni fogunk. Greg (a jó nevű Thomas Mann) leírja, hogyan ismerkedett meg a szomszédjukban lakó Rachellel (Olivia Cooke), akivel egyébként egy iskolába járnak, de eddig sikerült elkerülniük egymást, köszönhetően Greg művészi szintre fejlesztett távolságtartásának. Nemrég viszont Rachelről kiderült, hogy leukémiás, Greg anyja pedig szeretné, hogy a fia megvigasztalja a beteget. Greg nagy nehezen belemegy a dologba, és Rachel néhány hónap alatt a legjobb barátjává válik, ha nem számítjuk Earlt (RJ Cyler), aki folyton Greggel lóg, viszont egymást nem barátoknak, hanem munkatársaknak tekintik.


Olivia Cooke, Thomas Mann és RJ Cyler az Én, Earl, és a csaj, aki meg fog halni című filmben


Az, hogy a Greg elbeszélésében kibomló történet kerüli a közhelyeket és a Rachel betegségéből adódó szentimentális, könnyfacsarónak szánt jeleneteket, elsősorban a remekül megírt karaktereknek köszönhető. Jesse Andrews 2012-ben jelentette meg első, már magyarul is olvasható regényét, amely alapján a film készült. Andrews maga írta a forgatókönyvet, és az ugyanebben a műfajban mozgó Egy különc srác feljegyzéseihez hasonlóan ez a regényadaptáció is képes átmenteni az eredetiből a figurákat meghatározó, jelentéktelennek tűnő, valójában nagyon is fontos apróságokat: Greg és Earl tárgyilagos, félszavakra korlátozódó párbeszédeit, amelyekből kiderül, hogy ezek a fiúk mindent tudnak egymásról, Rachel összezavarodott anyjának kínos nyomulását vagy a főhős apjának (Nick Offerman) egzotikus ételek iránti lelkesedését.


RJ Cyler, Nick Offerman és Thomas Mann


Már a tinifilmek klasszikusának számító Nulladik órában is az osztályban betöltött pozíciójuk szerint nevezték meg a szereplőket, és az Én, Earl és a csaj...-ban is rengeteget lehet röhögni a különféle kasztokba sorolt iskolásokon. Greg és Earl viszont ügyelnek rá, hogy ne tartozzanak sehová, ők inkább a mániákus, de jószívű töritanár (a Haragból és a Mutassatok egy hőstből ismerős Jon Bernthal) szobájában ebédelnek, miközben a Werner Herzogról szóló dokumentumfilmet, Az álom hangját nézik századszor. Persze irreális kicsit, hogy Greg és Earl ilyen makulátlan ízléssel választanak kedvenc filmeket és zenéket, de így legalább a filmrajongóknak megadatik az öröm, hogy árgus szemekkel figyelhetik a plakátokat és dvd-ket a háttérben.


Rachel anyja (Molly Shannon)


A különböző filmes utalások nem öncélúak, Greg és Earl hobbija ugyanis az, hogy híres filmek címét változtatják meg valami hülyeségre, aztán az új cím alapján forgatják újra a filmet a hátsó kertben. Rachelnek is szeretnének csinálni egy saját rövidfilmet, hogy megnevettessék a lányt. Az Én, Earl és a csaj... ugyanúgy tele van egy csomó váratlan ötlettel és jópofa tárgyanimációval, mint a kisfilm, amelyet a fiúk Rachelnek készítenek – az eddig főként Glee- és Amerikai Horror Story-epizódokat és egy olcsó horrorfilmet rendező Alfonso Gomez-Rejon érezhetően saját kamaszkori alteregóiként látja Greget és Earlt.

Ők ketten pedig tényleg irtó aranyosan, ügyetlenül, de érzékenyen közelítenek leukémiás barátnőjükhöz. Mivel a főhősöktől is távol áll az érzelgős, keresett siránkozás, ezért közös jeleneteik nem válnak giccsessé, noha ennél a fajsúlyos témánál a hollywoodi filmek általában nem tudják elkerülni a hatásvadászatot. Az Én, Earl és a csaj... tele van fésületlen, kézből vett képekkel és a karakterek szorongását kifejező rövid epizódokkal, Gomez-Rejon azonban mindvégig realistán kezeli a betegséget és azokat a stratégiákat, amelyekkel Rachel és környezete megpróbálják feldolgozni a rákot. A fiatal főszereplők természetes és visszafogott alakítást nyújtanak, a két fiú egyedül is képes lenne elvinni a hátán egy filmet.


RJ Cyler és Thomas Mann


Bár az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni nem tesz hozzá semmit a tinifilmzsánerhez, de az alkotók képesek úgy hozzányúlni a sablonokhoz, mintha azokat nem használták volna agyon korábban. Talán a Sundance filmfesztiválon is azt a friss és őszinte hangvételt díjazták, amivel a rendező egyediséget kölcsönöz a filmnek. Gomez-Rejon egyedül a lezárást nyújtja a kelleténél tovább, de a kisebb hibák ellenére is emlékeztet rá, miért lehet imádni a gimisekről szóló, csupa szív filmeket.