Sír és nevet a szakma ezeken a kutatásokon – Századvég-akták II.

Fotó: VS.hu / Adrián Zoltán

-

77 ezer oldalnyi, a kormánytól kiperelt Századvég-iratot dolgoztunk fel. Cikksorozatunk második részéből kiderül, hogy az ennek nagy részét kitevő közvélemény-kutatásokban szakmailag nonszensz, értelmezhetetlen, felesleges, ráadásul számítógéppel egy pillanat alatt előállítható oldalak tízezrei vannak.


Szokott ön termelői piacra járni? Ha igen, és annak hangulatával teljes mértékben elégedett, akkor ön a legnagyobb valószínűséggel MSZP-szavazó, ám ha inkább elégedetlen, akkor jó eséllyel LMP-s vagy kereszténydemokrata érzületű. Hogy honnan tudjuk? A Századvég egy 2012-es közvélemény-kutatásából.

A komikusnak tűnő, de igaz példával azt próbáltuk szemléltetni, hogyan sikerült a Századvégnek a kiperelt tanulmányok oldalszámát felduzzasztani. (A Századvég-akták előzményeit itt olvashatja.) A két kérdést – a piacok látogatására és a pártszimpátiára vonatkozót – természetesen ugyanis nem egymással összefüggésben, hanem külön-külön tették fel a kérdezőbiztosok.

Csakhogy a kutatást feldolgozó számítógépes programmal ezek után nemcsak a releváns kérdéspárokat elemeztették ki, hanem mindent mindennel, így tökéletesen értelmetlen és értelmezhetetlen adatok keletkeztek óriási mennyiségben. Az adatokból készült úgynevezett kutatási gyorsjelentések emiatt általában legalább két-háromszáz oldalasak, de gyakori az ezer-, és előfordul öt-tízezer oldalas is.



Egy másik példa: 2012-ben készített a cég egy közvélemény-kutatást arról, hogy a választók mennyire találják energiapazarlónak a közintézményeket.

A bevezető kérdések közt megkérdezték például, hogy milyen gyakran látogatják a válaszadók az egyes intézménytípusokat, és azt is, hogy ezek közül szerintük melyik az a három, amelyet energiahatékonysági szempontból a legsürgetőbben felújítanának.

Az irreleváns kérdések felesleges összepárosítása miatt a kutatás összesen tizenegyezer oldalas lett, a megrendelő pedig megtudhatta például, hogy azoknak az 52 százaléka, akik a lábukat be nem teszik sportlétesítménybe, a legsürgetőbben a polgármesteri hivatalokat korszerűsítenék, míg az alkalmanként meccsre járók 53 százaléka szerint inkább a minisztériumokat kellene.



Hasonlóan kincset érő információk nyerhetők egy 1100 oldalas, munkavállalással, foglalkoztatással kapcsolatos kutatás kérdéspárjaiból is, amelyekből megtudható, hogy azok közül, akik szerint az erdőtelepítés beletartozik a közfoglalkoztatottak munkakörébe, majdnem minden második megkérdezett vállalna munkát külföldön, ám azok körében, akik szerint a gépjárműjavítás is a közfoglalkoztatottak dolga, már csak 37,5 százalékos ez az arány.




Vagy egy még egyszerűbb példa: egy 2012-es, közigazgatású tárgyú kutatásnak hála az sem titok többé, hogy az 1–2, a 3 vagy a 4–6 szobás lakásban élők hallottak-e nagyobb arányban a kormány Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Programjáról. Segítünk, az utóbbiak.



A VS.hu által megkérdezett, közvélemény-kutatások készítésében jártas, a piacot évtizedek óta ismerő szakértők harsány hahotázásban törtek ki, amikor megmutattuk nekik a gyorsjelentéseket. A megoldást egyformán szánalmasnak, szakmailag vállalhatatlannak nevezték, akkor is, ha nemtörődömségből, és akkor is, ha – ami a valószínűbb – sima oldalszám-szaporító trükként vetette be a Századvég.


Elvileg hasznos, de...

A keresztkérdezéseknek persze nagyon is van létjogosultságuk a közvélemény-kutatásokban. A legtöbb felmérésben – más cégeknél is – minden egyes feltett kérdést megvizsgálnak például kor, nem, lakóhely és pártszimpátia alapján is.

Ezekből valóban hasznos információk nyerhetők például arra nézve, hogy a Fidesz, illetve a különböző ellenzéki pártok szimpatizánsai hogyan ítélnek meg egy-egy kérdést, vagy mekkora a különbség az intézkedések megítélésében életkor, nem, iskolai végzettség, jövedelmi helyzet vagy aszerint, hogy a fővárosban vagy egy kis faluban élnek-e a válaszadók.

Ugyanakkor még az említett, életkor, nem vagy pártszimpátia szerinti bontás értelme is erősen megkérdőjeleződik az olyan ügyekben, mint hogy elégedett-e valaki a termelői piacok hangulatával. És kíváncsiak lennénk annak az információnak a stratégiai felhasználására is, hogy míg a termelői piacokon leggyakrabban zöldséget vásárlók túlnyomó része elégtelennek ítéli a kormány vidékfejlesztési politikáját, az ott inkább hús- és hentesárut vevők nem ilyen elégedetlenek.



A megkérdezett szakértők szerint az ilyen, úgynevezett all by all, vagyis mindent mindennel összevető elemzéseknek egyetlen előnyük van: nem kell velük foglalkozni. Mivel nem kell törődni a leválogatással, vagyis az értelmezhető kérdéspárok kiválasztásával, emberi munkát gyakorlatilag nem igényelnek, a megfelelő számítógépes program (úgynevezett SPSS program) automatikusan lefuttat minden lehetőséget.

Az így több ezer oldalasra duzzadt anyagokat mégsem a méretük vagy az irreleváns adatsorok miatt nevezte kínosnak minden megkérdezett, hanem azért, mert szakmai szempontból egyértelműen nyersanyagnak számítanak, csak a belőlük készült 5-10 oldalas összefoglalót és kiértékelést illik odaadni a megrendelőnek. Az, hogy a Századvég becsatolta őket a tanulmányokhoz, egy nagy hazai közvélemény-kutató vezetője szerint


olyan, mintha egy újságíró a jegyzeteit adná le a szerkesztőnek.

A dokumentumhalmazban szereplő közvélemény-kutatások nagy részéhez egyébként készítettek valóban használható összefoglalót is külön vagy az egyes szakterületek havi elemzéséhez csatolva. És bár kétségkívül vannak az anyagok közt hasznos, kormányzati szempontból fontos kérdéseket szondázó közvélemény-kutatások is (ezekről külön cikkben számolunk majd be), több felmérésnek már a témaválasztása vagy kérdésfeltevése is komolytalan, illetve alibiszagú.

Ilyen például a már többször említett, termelői piacokról szóló kutatás, ahol még arra sem ügyeltek, hogy a kérdésekből egyáltalán bármilyen tanulság leszűrhető legyen.



De ugyanilyen kevés értelmét látni annak a mindössze 5 kérdéses médiapiaci kutatásnak is, amely az internetezési szokások és a közszolgálati média közönségszolgálatának ismertsége mellett egyetlen lap, a Népszabadság olvasottságára kíváncsi.



A VS.hu által megkérdezett szakértők erősen kétségbe vonták a már említett önkormányzati energiahatékonysági kutatás szakmaiságát is. Ezt a felmérést elviekben az egyik iparági stratégia, a több mint 70 millió forintért írt, állami és önkormányzati energiahatékonyságról szóló anyag megírásához készítette a Századvég.

Adja magát azonban a kérdés, hogy szakmailag mennyi relevanciája lehet az iskolák, rendelők, kórházak, minisztériumok és más intézmények energiahatékonysága szempontjából annak, hogy az emberek láttak-e ott járva fűtési szezonban nyitott ablakokat vagy rövid ujjúban mászkáló alkalmazottakat.




Tanulmányok gyengénlátóknak

A „túlelemeztetés” – ahogy korábbi cikkünkben is írtuk – nem az egyetlen módszere volt a Századvégnek az oldalszámduzzasztásra. A kutatási módszertan leírását például minden anyagban irreálisan nagy betűmérettel írták, a válaszokat összegző diagramokat pedig akkorára nagyították, hogy egyedül megtöltsenek egy-egy oldalt. A lenti képen jól látszik, hogy ugyanaz a szöveg, amely a Századvég 36-os betűmérettel írt összefoglalójában egy teljes oldal, valójában 3 sort sem töltött ki, amikor normál, 12-es betűmérettel begépeltük a szövegszerkesztőbe.



A Miniszterelnökségtől februárban átvett hét pendrive-on összesen több mint hetvenhétezer oldalnyi dokumentumot találtunk, alig pár perces böngészés után kiderült azonban, hogy az anyagoknak csak a negyede valódi elemzés, az adatmennyiség háromnegyedét – közel hatvanezer oldalt – a cikkünkben említett közvélemény-kutatási nyersanyagok teszik ki.


A Századvég-saga

A 4 milliárdért készült tanulmányok megismeréséért lapunk munkatársa, Joó Hajnalka 2012-ben, még az Origo újságírójaként perelte be a Miniszterelnökséget, miután a szervezet sorozatban elutasította adatkéréseit a cégcsoport szerződésével kapcsolatban. A perben 2015 nyarán született jogerős ítélet. Bár az ítélőtábla az anyagok kiadására kötelezte a Miniszterelnökséget, az anyagokat csak 2016 februárjában kaptuk meg .

A 21 gigabájtnyi adathalmazt szerkesztőségünk az elmúlt hetekben feldolgozta, az anyagokban szereplő érdekességekről cikksorozatban számolunk be. A sorozat végén az érintett 2012–14-es időszak összes dokumentumát eredeti formájában is elérhetővé tesszük.

Munkatársunk képviseletét a perben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) látta el.