"Senki nem fog helyettünk a bálnák és a szigony közé állni"

Fotó: Sea Shepherd / Eliza Muirhead

-

Mindenki el tud képzelni jobb szórakozást a jégtáblák között hánykolódó hajózásnál. A Sea Shepherd önkéntesei mégis visszamennek évről évre. A MY Steve Irwin környezetvédő hajó magyar szakácsával beszélgettem.


Ha látta az Úszó erődöt, a kilencvenes évek legendásan vicces akciófilmjét, tudja, hogy érdemes tartani a szakácsoktól. Kristóf Veronikával, a bálnavadászok munkáját ellehetetlenítő Sea Shepherd önkéntesével és a Steve Irwin hajó szakácsával viszont félelem nélkül ültem le beszélgetni a Vegán Tavaszi Fesztiválon. Nem volt nálam szigony, és bíztam abban, hogy profin tudok ártatlannak tűnni. Az állatvédő szervezetnél tizenkét éve önkénteskedő Kristóf 2006-ban tette először a lábát hajóra, azóta viszont minden évben három-négy hónapot az antarktiszi vizeken tölt társaival. Nem csak beszél a bálnák megmentéséről, tesz is érte, vállalva, hogy ezzel ellenségeket is szerez magának és mozgalmának.


Milyen az élet a hajón?

Ha nagyon röviden kell, akkor spártai. Ha kicsit bővebben, akkor nagyon nagyon spártai. Kétfős, nagyjából négy négyzetméteres, kabinokban lakunk, vagy ha nagyon sokan vagyunk, akkor a kicsit nagyobbakba bekerülhet egy harmadik fekvőhely. Aki nem él folyamatosan a hajón, annak mindig az orrban jut hely, a zsellérszekcióban, a zéró gravitációban. Lehet még fokozni, amikor viharban vagy jégtáblák között csapódunk. De többnyire annyira fáradtak vagyunk, hogy nem nézzük, mekkora a szoba.

A kabinban 2-3 fok van és nem nagyon fűthetünk, mert ahhoz üzemanyagot kell égetni. A fűtéssel napokkal rövidítjük meg a kint tartózkodás idejét. Jól be kell öltözni, az ágyakat pedig telehordjuk adományként kapott pokrócokkal. Nekem a múltkori kampány alatt tíz pléd volt a hálózsákomon.

Tisztálkodni lehet egyáltalán ilyen körülmények között?

Amikor először mondták, hogy háromnaponta lehet zuhanyozni, azt hittem nagyon rossz lesz, de bőven elég. Egyrészt nagyon hideg van, másrészt meg néha annyira dobálják a hullámok a hajót, hogy akkor se mennék fürdeni, ha fegyvert nyomnának a fejemhez. Eleve váltakozik a hideg és a forró víz, ahogy hánykolódik a hajó. A vizesblokk a legkeményebb, még a kétfokos hőmérsékletnél is durvább.


A képen nyugodtnak tűnik Veronika munkahelye, de képzeljék el viharban


Hány órásak a napjaitok?

Kilenc óra az alap, és ezt mindenki be is tartja. Nincsenek késések, kimentegetőzések, betegség. Én mellette fordítok, cikket írok, szóval van, hogy tizenhat órásra nyúlik a nap. A legextrémebb pedig a húsz óra volt, amikor támadás alatt álltunk és percről percre kellett tájékoztatni a világot. És amikor akció van, akkor a szakácsoknak is több a munkája: a fedélzeti csapat Zodiac csónakokkal a jégtáblák között manőverezik, többet és gyakrabban kell enniük.

Mi a menü a Sea Sheperd hajókon?

Abszolút vegán. A szójatejből, rizsből, babból és hagymából megvan, hogy mennyire van szükség, hogy három-négy hónapig a tengeren legyünk. Ha nem kapunk annyit adományként, akkor azt meg kell vásárolnunk. Minden más – avokádó, gyümölcsök – annyi van, amennyit támogatásként kapunk.

Elég sok rizses-babos nap van. Ezt nem reklamációként mondom, ha az étel vagy a szállás lenne a fő szempont, mi sem az Antarktiszra mennénk. Viszont ha tízezer jelentkezőből téged választanak, akkor minden ilyesmi – a kényelmünk és a biztonságunk is – másodlagos.


Nem céljuk a barátkozás

A Sea Shepherd Conservation Societyt 1977-ben alapította a kanadai Paul Watson kapitány, a Greenpeace egyik korai befolyásos tagja. (Watson szerint társalapító volt, a Greenpeace azonban máshogy emlékszik a történetre.) A kapitány azért szakított a szervezettel, mert az nem volt hajlandó áttérni az erőszakosabb aktivizmusra. A Sea Shepherdnek nincsenek ilyen fenntartásai, 2009-ig saját bevallásuk szerint tíz bálnavadász hajót süllyesztettek el.

A csoport viszonya a Greenpeace-szel azóta sem javult meg. Gyakran támadják a szervezetet kommunikációjukban. A Watson által többször szóvá tett 5,2 millió dollár elvesztésével végződő pénzügyi manővert a Greenpeace is elismerte. A tevékenységének értelmetlen vagy nem elég hatékony voltára vonatkozó vádakat viszont mindig elutasította a Greenpeace. Ezek felbukkanását azzal magyarázzák, hogy Watson rivaldafénybe akar kerülni.

A japán kormány viszonylag gyakran emlegeti a Sea Shepherdöt ökoterrorista szerveztként. Az új-fundlandi és labradori fókavadászok, illetve a világ többi bálnavadász országa sem gondolnak jó szívvel a radikális aktivistákra.

Mennyire állandó a legénység?

Az Animal Planet műsor indulása után nagyon sokan szerettek volna sztárok lenni, akkor volt egy felhígulás. Mostanra kiforrott a mag, már nem kell kifutás előtt vagy tankolás közben elküldeni embereket.

Elküldeni?

Nekünk nagyon fontos, hogy minket támadjanak. Ennek elébe is megyünk. Amíg minket támadnak, addig nem gyilkolnak bálnákat. Aki ettől megijed és pánikba esik az jobb, ha hazamegy. De volt olyan önkéntes is, aki annyira tengeribeteg lett, hogy három hét alatt tíz kilót fogyott. Hiába volt elszánt, hiába akart segíteni, a hajó nem neki való.

Mi volt a legkeményebb helyzet a hat év alatt?

2013 februárjában a Nisshin Maru japán bálnavadászhajó ránehezedett a hajónkra. Órákon keresztül nem tudtuk, hogy mi lesz. Ha megkapja a felhatalmazást és tovább jön, akkor elsüllyedünk.



Mihez van joga egy-egy kapitánynak nemzetközi vizeken?

Ők mindent megtehetnek, mi viszont semmit. Maradnak a Robin Hood-féle módszerek: festékpatron, füstbomba, melyek miatt a japán kormány folyamatosan reklamál azoknál a országoknál, ahová a hajóink be vannak jegyezve. Mindemellett ők éles fegyverrel lőnek, gránátot dobnak át, LRAD hangágyút és vízágyút használnak.

Erőszakmentesek vagytok?

Erőszakosak vagyunk az élet védelmében! Viszont büszkén jelentjük, hogy radikális beavatkozásaink során, 1977 óta egyetlen ellenségünk sem sérült meg és nem halt meg!

Hajókat már elsüllyesztettetek.

Hajót kikötőben minden további nélkül. Nem protestáló szervezet vagyunk, hanem az óceánok rendőrsége. Pontosan annyira tartjuk tiszteletben a bálnavadász hajókat, mint ahogy a rendőrség a bankrablók autóit!


Azt az életet, amit a bálnavadászok kioltanak, nem hozza vissza a levelezés.

Vízágyúval lövik a Steve Irwint, Kristóf Veronika hajóját


Nem lehet a világ végéig hajókkal kergetőzni. Van megoldása a problémának?

Nem lenne végtelen a küzdelem, ha a nemzetek olyan határozottak lennének, amilyennek lenniük kellene. Két eszköz is van, a bojkott és az embargó. Ha Japán nem kapna élelmiszert, rájönne, hogy nem jó a bálnavadászat. Ugyanez vonatkozik Dániára, Norvégiára, Izlandra. A kormányoknak használniuk kellene az eszközöket, amelyek a rendelkezésükre állnak.

Azért küzdünk az Antarktisz térségében, mert az ausztrál és az új-zélandi haditengerészetek nem végzi elég hatékonyan a munkáját. Mi végig tudtuk üldözni az illegális fogashalászhajókat, míg az új-zélandi partiőrség elvesztette a nyomukat.

Van olyan minimum, amiben ki tudnátok egyezni a bálnavadászokkal?

A nulla, a zéró. Ezek a kampányaink elnevezésében vissza is köszönnek: a zéró tolerancia, a végtelen türelem. Múltkor azt mondták, hogy a könyörtelen fellépésünk miatt csak 103 bálnát tudtak meggyilkolni, úgyhogy a következő kampánynak az lett a neve, hogy Könyörtelen hadművelet.

Ti ezt élvezitek, nem?

Hogy a fenébe ne! Amikor megtudtuk, hogy 932 bálnát megmentettünk, akkor nem számított, hogy voltak életveszélyes napok! Hétszáz bálnát kellene meggyilkolniuk az Antarktisznál ahhoz, hogy nullszaldósak legyenek, ezt radikális beavatkozásaink következtében már évek óta nem tudták teljesíteni.


sea shepherd japán tüntető bálnavadászat

Japán aktivista tiltakozik az egyik Sea Shepherd önkéntes tárgyalásának helyt adó tokiói bíróság előtt


Ökoterroristának is szoktak titeket címkézni, azzal ki vagytok békülve??

Most már nem mondhatják, hogy azok lennénk. A Hágai Nemzetközi Bíróság kimondta, hogy Japán szegi meg a törvényt, amikor Ausztrália antarktiszi felségvizein bálnára vadászik. De ránk amúgy bármit lehet mondani, szoktak ennél durvábbakat is.

Meddig terjed a skála?

Attól függ, ki beszél rólunk. Egy izlandi, feröeri, japán bálnavadász soha nem fog minket tisztelni. Illetve ez nem igaz, gyűlölve tisztelnek bennünket, mert tudják, amit csinálunk, azt elkötelezetten tesszük.


Úgy tudom, nem szeretitek egymást a Greenpeace-szel.

A kezdetekig visszanyúló konfliktus van a Sea Shepherd és a multi között. De hogy olyan messze ne nyúljunk vissza, 2008-ban kétszáz millió dollárt szedtek össze az antarktiszi bálnavédelmi kampányuk nevében, majd bejelentették, az Antarktiszhoz nem mennek ugyan, de internetes oktatást fognak végezni. Vagy említsük meg a 2014-es tőzsdei bukásukat, akkor 5,5 millió dollár, azaz 3,8 millió euró támogatást kótyavetyéltek el!

Ha Paul Watson kapitány szerint mi hatékonyabbak leszünk plusz egy hajóval, és februárban kiírja, hogy erre kellene pénz, akkor arra a hajóra fel is szállhatunk novemberben. Azért irritál a Greenpeace bálnavédelmi kampányaira elpazarolt támogatás, mert mi a hajóinkon azért táplálkozunk egysíkúan, vagy azért fázunk többet, mert sokan nem néznek utána a Greenpeace valós tevékenységének, hanem automatikusan nekik adakoznak bálnavédelemre.

Ha már lemondások és költségek. Mibe kerül az, hogy te évi 3-4 hónapot bálnákat védesz?

Az első négy kampányt megcsináltam önerőből, azóta koldulnom kell, hogy ott lehessek. Nyolc-kilencszázezer forint csak az, hogy eljussak a kikötőbe, meglegyenek a gyógyszereim, higiéniás dolgaim a kampányra. Ebben még nincs jégkrém vagy kesudió. És úgy mondom az összeget, hogy az extrém időjáráshoz szükséges ruházatom már megvan az első kampány óta, ha valami tönkremegy, megjavíttatom.