Sajnáljuk, az ufók kihaltak

Forrás: Screen Prod

-

A földönkívüli élet kérdése csak addig egyszerű, amíg marhaságként kezeljük, és kis zöld emberekről, marslakókról és repülő csészealjakról beszélünk. Ha viszont komolyan vesszük a kérdést, kiderül, hogy zavaróan keveset tudunk mind a galaxisról, mind az életről.


Mindenki ugyanabból a tényből indul ki: egyelőre nem találtuk meg a nyomait a földön kívüli életnek. Arra viszont, hogy ez pontosan mit jelent, több magyarázat létezik. Népszerű elmélet, hogy az élet kialakulásához szükséges feltételek annyira ritkák, hogy ez önmagában magyarázza a galaktikus magányunkat. Egy új tanulmány szerint azonban a fenti elmélet hibás: vizet tartalmazó kőzetbolygó van elég, az élet kialakulásához szükséges elemek és molekulák őrületes bőségben állnak rendelkezésre, energia pedig van rogyásig.


A történet viszont nem a különböző feltételek kipipálásával kezdődik, hanem egy 1950-ben lezajló ebéddel.


Miért érdekelnek minket az ufók és ki az a Fermi?

Hol van mindenki? tette fel a kérdést a fizikus Enrico Fermi, az atombomba egyik atyja a fentebb emlegetett ebéden. Nem az érdekelte, hogy a kutatótársai merre járnak, hanem az, hogy miért nem találkozott még az emberiség idegenekkel. Ebből a mondatból nőtte ki magát a Fermi-paradoxon, amelyet aztán fegyverré csiszolva a SETI-program szívébe döftek. Vagy legalábbis ezt mondja Robert H. Gray, aki szerint Fermi nem is az idegenekről beszélt, hanem arról, hogy a csillagközi utazás lehetséges-e. Érvelését arra a három válaszra alapozza, amit Erik Jones az 1950-ben lezajló ebéden résztvevő három tudóstól gyűjtött be. Mindhárman úgy emlékeztek, hogy a csillagközi utazásról beszélgettek. Teller Ede még arra is emlékezett, hogy arra lyukadtak ki, hogy az emberiség a galaxis külvárosában lakik, és hosszú utazásra lehet szükség, hogy bejussunk a városközpontba.



Nem tőlük kérdezte Fermi, hogy hol vannak


Fermi mondatát Michael Hart bővítette ki úgy, hogy ma ismert paradoxon felálljon: Ha a galaxisban milliárd évek óta vannak technológiailag fejlett értelmes létformák, és ezek némelyike képes a csillagközi utazásra, akkor miért nincs fizikai bizonyítéka a látogatásuknak? Még sarkosabban megfogalmazva: mivel nem láttunk ufót, nincs is.

Gray arra jutott, hogy nem is az a legnagyobb baj, hogy a Fermi-paradoxon nem Fermitől származik, hanem az ő egyik mondatának félremagyarázása. Valójában ugyanis nem is paradoxon: nem két, egymással szemben álló állításból áll, hanem egy egész raklapnyi bizonytalanságból. Nem tudjuk például azt sem, amit maga Fermi is kétségbe vont, hogy a csillagközi utazás megoldható-e.


A Galaxis külvárosában lakunk, a bulinegyed messze van


Születni volt csak nehéz?

Fellélegeztek, hogy nem jönnek a zöld emberek a halálsugárral? Korai volt. Abból, hogy egyelőre egyedül vagyunk a galaxisban, még nem következik, hogy a helyzetünk szilárd. A Robin Hanson nevéhez fűződő nagy filter elmélet sorra veszi, hogy milyen szűk keresztmetszetek befolyásolhatják az élet kialakulását, mik nyújthatnak magyarázatot a Fermi-paradoxonra. Az egyik lehetőség Hanson szerint, hogy az élet kialakulása ritka jelenség, a másik, hogy a fejlett civilizációk előbb-utóbb kipusztítják magukat.


Neil Bostrom filozófus szerint a nagy filter elmélet az emberiség előtt álló kihívásokat is mutatja. Ha az élet kialakulása a fő nehézség, akkor az előttünk álló legkomolyabb kihíváson már túl vagyunk, kikérhetünk egy újabb kör Mai Tait a pultnál. Ezt támasztaná alá, ha a Marson nem találnák élet nyomait. Ha viszont találunk, akkor az egyszerre a legizgalmasabb és a legrosszabb hír az emberiségnek, mert azt jelenti, hogy az élet önmagában nem eredmény, a megmaradás a nagy feladat.


Semmire sem garancia, hogy egy bolygó egy csillag lakható zónájában van


Hogyan kell nem kihalni

Egy harmadik szűk keresztmetszet is elképzelhető állítja Adity Chopra és Charles H. Lineweaver friss tanulmánya. (A teljes szöveget erre találhatják, érdemes belenézni.) Az Astrobiology nevű szaklapban megjelent publikáció szerint az emberiség túl van már az általuk gaiai szűkületnek nevezett jelenségen. A kutatók szerint az élet kialakulása nem ritka jelenség, az ehhez szükséges feltételek több helyen adottak, a Naphoz hasonló csillagok lakható zónájában pedig gyakran jönnek létre vízzel rendelkező kőzetbolygók. A galaxis azért nem zsibong mégis az élettől, mert nagyon egyszerű kihalni. Ha a bolygók az élőlények nem képesek egy önszabályozó, a bolygó vízkészletét megvédő rendszert kialakítani, akkor az élet olyan gyorsan tűnik el, ahogy megjelent. Ezt az elméletet csak megerősítené, ha kihalt élőlényekre találnának a szondáink a Marson.


Közjáték: életet csinálni amúgy bonyolult

Több jól hangzó elmélet is van arról, hogy mire van szükség az élet megjelenéséhez, az életet mégis kevésszer sikerült összehozni. Darwin szerint az élet meleg kis tavakban, amelyben mindenféle ammóniás és foszforos sók, fény, meleg és elektromosság van jelen képes kialakulni. Több mint egy évszázaddal később hasonló következtetésre jutott Christian de Duve is a könyvében: az élet létrejötte nem csoda, hanem természetes folyamat.


A fentieket részben zárójelbe teszi az, hogy a biológusoknak eddig nem sikerült olyan őslevest létrehozniuk laboratóriumi körülmények között, amelyben élet alakul ki. A szerzők szerint ez vagy arra bizonyíték, hogy a természetben ritkán előforduló recept összetevői kellenek a folyamathoz, vagy a recept ugyan egyszerű, de a kutatók fantáziája vagy a kutatásokra fordított idő azonban nem volt elégséges a kísérlet sikeréhez.


az élet kialakulása, idegen civilizáció, fekete füstölgő

A tenger alatti vulkanikus központok fekete füstölgőiben is élnek baktériumok


A Földről is el fog tűnni a víz

Az új elképzelés szerint a lakhatóság nem állandó jellemzője egy bolygónak, hanem az idő elteltével változik. A vizet tartalmazó kőzetbolygók életében van egy periódus, amikor létezhet rajta élet. Ilyen az általunk viszonylag jól ismert Föld esetében is van. A bolygónkról tudjuk, hogy huzamosabb ideje lakott, és azt is, hogy 1-2 milliárd év múlva eltűnik a felszínéről a víz az UV sugárzás hatására.


Az élet kialakulását számos nem biológiai tényező befolyásolja még, ezeknek csak egy kicsit kell elcsúszniuk ahhoz, hogy végül egy, a Vénuszhoz hasonlóan lakhatatlan bolygó alakuljon ki. Ezek a visszacsatolási rendszerek például a megfelelően működő karbon-szilikát ciklus, ami az üvegházhatást okozó gázok kőzetekből való kiszabadulását szabályozza viszont nincsenek kellően felderítve. Chopra és Lineweaver is arra jut, hogy egyelőre nincs olyan modell, amely magyarázatot nyújtana egy biológiai hatásoktól függetlenül lakható világ létrejöttére. A tudósok szerint az élet a lakhatósághoz szükséges fontos szabályozómechanizmus. Erre jut korábbi cikkében Colin Goldblatt is, aki úgy foglalja össze a jelenséget, hogy


a lakhatóság a lakottságtól függ, és a lakható zóna határait nehéz meghatározni.

az élet kialakulása, idegen civilizáció, E.T.

A galaxis benépesítése nehéz kérdéseket hozhat: ET-t választaná vagy a kisfiút?


Vagy ők vagy mi!

A két tudós elméletének három nagyon izgalmas következménye van. Az egyik, hogy ha egyszer eljutunk a bolygók felfedezéséig, valószínű, hogy sokkal több olyat találunk, amelyen egykor élet volt, de története során lakhatatlanná változott. Ez az élet pedig inkább halott baktériumokból fog állni, mint izgalmas, komplex élőlényekből vagy kis zöld marslakókból.


A másik pedig, hogy az űr kolonizálását jó nagy adag elszánással kell elkezdenie majd az emberiségnek, mert nagyon ritka az a fajta lakható, de életet nem hordozó bolygótípus, amire kényelmesen, etikai problémáktól mentesen be lehet költözni. Azaz, ha ET még nem halott, de kellene a bolygója, lehet, hogy nekünk kell majd agyoncsapni.

Mivel a fenti két problémát egyelőre nem kell megfejtenünk, mert a Marsig se küldtünk még embert, a harmadik érdekesség a leggyakorlatibb. Fermi paradoxonjának amit ugye nem is Fermi talált ki van olyan megoldása, amitől nem kell azonnal kétségbe esnünk, de nem is tölt el károsan sok önbizalommal: megszületni nehéz volt, de a továbbiakban is észnél kell lenni.