Retteghetnek az uzsorások a foci szabadságharcosaitól

Fotó: AFP / ADRIAN DENNIS

-

Lionel Messi és Gareth Bale szerződése nem magától került a nyilvánosság elé. A Football Leaks nevű portugál csoport titkos szerződéseket, helyenként FIFA-szabályokba ütköző záradékokat szivárogtat ki, ők azt mondják, harcolnak a focit átszövő korrupció ellen. A legújabb húzásuk a nyári De Gea-ügy kiteregetése, de állításuk szerint még 500 GB anyag van a birtokukban.


A Football Leaks hétfőn nyilvánosságra hozta, hogy a Manchester United milyen bónuszokat fizetett ki a játékosoknak a 2009-2010, illetve 2010-2011-es idényben. Az utóbbi szezonból a legérdekesebb a portugál Bebe esete, akivel kapcsolatban már azt sem értették a MU-szurkolók, miért fizetett érte a klubjuk a lisszaboni Sportingnak 7,4 millió fontot, ami mellé félmillió járt a játékosnak aláíráspénz címén. A MU keretéből látványosan kilógó, és a csapatba többnyire be sem kerülő Bebe aztán az említett második idényében 900 ezer fontot keresett, megkapta a maga részét a bajnoki címért járó 5,25 millió fontból, és a Barcelonától elszenvedett BL-döntős vereségért is leesett neki 2,75 millió font. Bebe minden egyes PL-játékperce 165 ezer fontba került a klubnak – kész szerencse, hogy csak 75 ilyen percről van szó.



Bebe különös esetének megszellőztetése után kedden máris egy újabb, még érdekesebb epizódot kezdtek boncolgatni a ManUnited életéből. Tavaly nyáron már mindenki biztosra vette, hogy David de Gea kapus a Real Madridhoz szerződik, ezt kommunikálta a két klub, és a papírokkal is minden rendben volt.

A MU faxon küldött jóváhagyása azonban két perccel éjfél, tehát az igazolási határidő lejárta után érkezett meg Madridba, ezért nem regisztrálhatták az ügyletet a FIFA rendszerébe. A két klub sokáig egymásra mutogatott a nyár egyik legnagyobb üzletének meghiúsulása után, ám az FL értelmezése szerint alighanem az angol klub szabotálta az üzletet. Kiderítették ugyanis, hogy a Real Madrid már regisztrálta De Geát a spanyol szövetségnél, ezen kívül elég zsíros szerződéssel kínálta meg: idényenként 11 millió eurót keresett volna egészen 2021 júniusáig, de bónuszokat is kapott volna a megnyert trófeák után – vagyis minden jel arra utal, hogy a Real valóban nagyon le akarta igazolni a kapust. Angol kommentárok szerint a Real még most sem tett le a spanyol kapus hazacsábításáról, és a kedden előkerült dokumentumok a kezére játszhatnak egy esetleges újabb ütközetben. Amit az is segíthet, hogy De Gea nem cáfolta a Guardian értesülését, miszerint az új szerződésében van egy kivásárlási záradék, ami 30 millió fontban állapítja meg a vételárat – cáfolat helyett ügynökéhez, Jorge Mendeshez irányította a kérdezőket.


Lisszabonból indult minden

A Football Leaks-csoport 2015 szeptemberében indult, és gyorsan hírnevet szerzett magának több, nagy visszhangot kiváltó ügy kirobbantásával. Kezdetnek a portugál focira, azonban belül is a Sporting Lisboara szálltak rá, majd következett a Twente furcsa kapcsolata a futballvilág egyik legbefolyásosabb vállalatával, a Doyen Sportsszal, majd pedig a Football Leakset világszerte ismertté tevő Gareth Bale-ügy, amikor is nyilvánosságra hozták, hogy a Real Madridnak a korábban közöltekkel ellentétben nem 91, hanem 101 millió eurójába került a walesi, aki ezzel a világ legdrágább játékosa lett.

Az FL története azonban egészen kicsi, lokális szintről indult: az elindításához a portugál átigazolási piac tavaly nyári visszásságai adták meg a végső lökést.

„A tavaly nyári volt a valaha látott legintenzívebb átigazolási idény Portugáliában, méghozzá számtalan megmagyarázhatatlan üzlettel – magyarázta az FL egyik alapítótagja a Guardiannek. – Ilyen volt Jorge Jesús edző Benficától Sportinghoz szerződése, ami csomó kérdést vetett föl. Úgy döntöttünk, szeretnénk segíteni, hogy az emberek megértsék, mi folyik körülöttük, szeretnénk leleplezni ezeket a húzásokat. Aztán, a forrásainknak köszönhetően sokkal messzebbre jutottunk, mint gondoltuk.”


Tart még a Third Party

A profi foci egyik különös, dél-európai jelensége a Third Party Ownership. TPO-ról akkor beszélünk, ha egy focista játékjoga nemcsak az őt foglalkoztató klub kezében van, hanem kettejükön kívül egy harmadik fél, egy befektető cég is birtokon belül van. Ilyen esetben a klub nem adhatja el kedve szerint a játékost, hanem figyelembe kell vennie a befektető érdekeit és az ő ajánlatát is. Az ilyen cégek jellemzően a kisebb, pénzügyileg kiszolgáltatott klubok háza táján tűnnek fel, kecsegtető lehetőségeket kínálva közvetítenek ki nekik játékosokat, majd, amikor eladják a focistát, a befektető jól keres, a klub pedig hoppon marad. A TPO-t már betiltották, de a befektetők találnak még kiskapukat.

Átláthatóvá tenni a focit– ez a tétel a Football Leaks küldetésévé vált, mert egyszerűen „nem normális, hogy minden szerződés titkos. Titkos a játékosok fizetése, az ügynökök jutaléka, nem is szólva a titkos záradékokról. Ha nem lennének olyan oldalak, mint a miénk, a Wiki Leaks, vagy az Offshore Leaks, akkor az emberek állandóan hazugságban élnének. A futball rengeteget veszít a hitelességéből az átláthatatlanság miatt.”

A fentebb említett Twente-ügy és a Sporting esete is a Third Party Ownershipre (harmadik személy tulajdonjoga, lásd a keretes írásunkat), és a Doyen Sports szerepére világít rá. A TPO-t ugyan a FIFA és az UEFA is tiltja, azonban a klubok és a velük kapcsolatban álló cégek rendszeresen kijátsszák a tiltást, például „megfigyelői megállapodás”-nak nevezett szerződésekkel.

„A befektetési cégek szerepének növekedése ellentétes a futball érdekeivel. Ők abban érdekeltek, hogy minél kevesebb információ lásson napvilágot, de szerepük lehet a fogadási csalások bonyolításában is, ahogy nem zárható ki a pénzmosás, és más bűncselekmények elkövetése sem” – állítja a portugál FL-alapító.

Az említett bűncselekményekre nincs kézzel fogható bizonyítéka a Football Leaksnek, de véleményük szerint az egyik legnagyobb ilyen TPO-cég, a Portugáliában és Máltán bejegyzett Doyen Sports „működésében minden jel a pénzmosásra utal”.

„Ha megnézzük a Doyen klubokkal kötött szerződéseit, egyértelműen látszik, hogy kihasználják a kevéssé tehetős csapatokat. Elhelyeznek náluk játékosokat, azzal, hogy egy-két év múlva busás haszonnal túladhatnak rajtuk, de valójában ezzel csak a befektető cégek és a velük kapcsolatban álló játékosügynökök járnak jól – elemzi az alapító. – Ezek a szerződések ráadásul sértik a FIFA átigazolásokra vonatkozó szabályait, szóval ha nyilvánosságra hoznánk őket, akkor ezek a klubok még komoly büntetést is fizethetnének.”


A Twente vezetői néha nagyon rossz üzleteket kötöttek


Márpedig nagyon úgy tűnik, az is éppen elég büntetés a kluboknak, hogy kapcsolatban állnak a Doyennel, amely a holland Twentébe ötmilllió eurót fektetett be, cserébe hét játékos transzferjogaiért. A Doyen még azzal is keresett, ha nem tudtak eladni egy-egy játékost, ugyanis „teljesen bevett szokás volt, hogy a klubok – így a Twente is – ötvenszázalékos kompenzációt fizetnek a Doyennek az elutasított ajánlatok után.


Sok esetben a Doyen maga hajtotta föl a vevőt, éppen ezért tisztában volt az ajánlatokban szereplő pontos összegekkel, így könnyedén keresett a végül meg sem kötött üzleteken is. Ezt nyugodtan hívhatjuk uzsorának.

A fenti ügyek felgöngyölítése óta nem meglepő módon óránként több száz e-mailt kapnak a kiszivárogtatók, adtak is több interjút a közelmúltban, de azt sehol nem árulták el, hogyan jutnak hozzá az anyagokhoz. A Doyen azt állította, hogy az FL zsaroló leveleket küldött Nélio Lucas vezérigazgatónak, ezt azonban határozottan elutasították a foci szabadságharcosai, akik azt is cáfolják, hogy banktitkokat sértenének meg vagy informatikai rendszerekbe törnének be. Kissé cinikus megjegyzés kíséretében tagadják a rendőrség bevonását is: „Portugáliában ennek nem sok értelme van”.

„Tudjuk, hogyan mennek a dolgok Portugáliában, pláne az olyan ügyekben, amelyekben sok pénz van. A Doyen rendkívül befolyásos, biztosak vagyunk abban, hogy képes lenne kompromittálni bármilyen nyomozást – nyilatkozták a 11freunde.de című német focimagazinnak. – Tudjuk, hogy az elmúlt hetekben Nélio Lucas Lisszabonban találkozott Rogério Bravóval, a portugál rendőrség egyik főnyomozójával, akivel nagyon közeli barátok. Bravo később próbált nyomást gyakorolni a legfőbb ügyészségre, hogy adják ki a Doyen elleni nyomozás anyagait. A rendőrség mellett egy magánnyomozó céget is ránk állított a Doyen, ők végzik a piszkos munkát. Próbálnak megállítani bennünket, mert a nagy főnökök Törökországban és Kazahsztánban egyre dühösebbek.”


Ideges lesz a főnök

A portugálok szerint ugyanis a Doyen mögött az egyik leggazdagabb török család, az Arif família áll, akik nemcsak Recep Tayyip Erdogan török elnökkel, de az amerikai milliárdos Donald Trumppal is jóban vannak. Trump a republikánus párt színeiben most éppen az Egyesült Államok elnökjelölti posztjáért vív ádáz harcot.

A Football Leaks elmondása szerint a FIFA-nál is felfigyeltek már a működésükre. Az átigazolásokat intéző FIFA TMS rendszer (itt kell minden transzfert rögzíteni) igazgatója, Mark Goddard rendszeresen tájékozódik az oldalukról egy-egy eljárás megindítása előtt. A Football Leaks kezében további több ezer dokumentum van, melyek közül a közeljövőben újabbakat hoznak majd nyilvánosságra az átigazolási ügyletekkel és a befektetési csoportokkal kapcsolatban.


Így sanyargat a Doyen

A Football Leaks által támadás alá vett lisszaboni Sportingnak már korántsem olyan fényes a kapcsolata a Doyennel, mint azt az FL feltételezi. Bruno de Carvalho, a klub 2013-ban megválasztott elnöke egy évvel később akasztott tengelyt a céggel. De Carvalho állítja, hogy a klubnak 500 millió euró adóssága volt, amikor átvette, a játékosok játékjogának túlnyomó része (80-95 százaléka) pedig kivétel nélkül a befektetési cégek kezében volt. Ilyen volt az argentin Marcos Rojo is, akit „a Doyen a klub megkérdezése nélkül árult a világon mindenkinek” – mondta De Carvalho. És el is adta, méghozzá 16 millió fontért a Manchester Unitednek, majd bejelentette az igényét a vételár valamivel több mint 75 százalékára (12,5 millió fontra) – azok után, hogy korábban már a Doyen kölcsönadott négymilliót a klubnak, amit visszafizettetett De Carvalhóval Rojo árából. A Sporting viszont másodjára nem akart fizetni, hanem bíróság elé vitte az ügyet. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) meglepő módon a Doyennek adott igazat, tetézve azzal, hogy ha a MU 17 millió fontnál drágábban tud túladni Rojón, akkor az említett összeg fölötti rész 75 százaléka szintén a Doyent illeti – és ezt a pénzt is a Sportingnak kell majd kifizetnie.


KÖVESD A VS SPORTROVATÁT A FACEBOOKON IS!