Retteg a fűnyírótól a jámborsága miatt nyugdíjazott rendőr

Fotó: VS.hu / Zagyi Tibor

-

Döme kiváló nyomkövető kutya volt, de az agresszió hiánya miatt leszerelték. Most felfedezi a világot, és a Tisza mentén vigyáz a rendre mint polgárőr. Egy angol véreb, aki előtt szag nem marad rejtve.


Túl jámbor, rózsaszín a lelke, a hivatásos szolgálatra alkalmatlan – kemény szavak ezek egy rendőr minősítésében. Dömét azonban ez szemlátomást nem érdekli. Pedig ezért kellett idő előtt leszerelnie a rendőrség állományából. Egyetlen szerencséje, hogy a rendőrségen nagyon szeretik, így különös gonddal választották ki a hároméves kutya új állomáshelyét.

Az angol véreb felettese, Ilauszki Tibor rendőrőrnagy először a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoport kutyás mentőegységének ajánlotta fel Dömét, ám ott épp nem volt üres kennel, ezért felmerült, hogy a rendkívüli szimatkészség a tiszaszentimrei polgárőrségnél is kamatoztatható. Az ötlet a településen élő Hüse Katáé volt, aki kutyakiképzőként jelenleg is segíti a leszerelt rendőrkutya beilleszkedését.


Döme gazdája, Csorba Brigitta, és kiképzője, Hüse Kata


Kata, bár elsősorban rottweilerekkel dolgozik, ismeri az angol vérebeket, és tudja, hogy a remek nyomkövetés nem feltétlenül párosul katonás fegyelemmel, így ez a kutyafajta kevéssé illik bele a rendőrség szigorú rendszerébe.

Vele is előfordult például, hogy egy engedelmességi vizsgán a „fekszik” és „marad” vezényszavakat az angol véreb úgy hajtotta végre, hogy a hátán fekve hempergett a fűben.



Döme bárkit felkutat, de az elfogáshoz már egy németjuhász vagy rottweiler kell. Az angol véreb legfeljebb a szeretetével tudja agyonnyomni a keresett bűnözőt

– tudjuk meg Katától az okot, miért kellett Dömének – több sikeres emberkeresés után – leszerelnie. A rendőrségnek ugyanis nehézkes lett volna megoldani, hogy Döme saját testőrkutyákkal járjon akcióba.


Így került a nyugdíjas rendőrkutya a Tisza-tótól délkeletre fekvő településre, Csorba Brigitta polgárőr portájára. „Neki és nekem is szokni kellett a helyzetet” – simítja végig a 68 kilós kan fejét az új gazda, akit az elején az a felelősség is nyomasztott, hogy Dömén kívül csak két munkakutyaként dolgozó angol vérebről tudni az országban.

A hazai állomány egyharmada közben egykedvűen nyáladzik a póráz végén, illetve próbálja az összes létező helyen felkutatni a piros labdáját. Mivel a precíz szaglómunkához le kell hajtania a fejét, ezért Döme gyakorlatilag alig látja a környezetét, így rendszeresen nekimegy embereknek, tárgyaknak, a nyomot azonban „a falon keresztül” is követi.

Rendkívüli szaglása nem a véletlen eredménye, hanem tudatos tenyésztői munkáé. Így fordulhat elő, hogy amíg egy átlagos német juhász orrában 250 millió szaglóreceptorsejt segíti a kutatást, addig az angol vérebek kétszer annyival, félmilliárd sejttel keresik a nyomokat. Az emberi orrban pedig ennek a századrésze, alig ötmillió ilyen sejt van. Plusz a nagy fülükkel gyakorlatilag az orruk elé terelik a szagokat, a hatalmas orrlyukak pedig porszívóként gyűjtik a hasznosítható illatanyagot.

Kata, aki Angliában egyetemi szinten tanulta a kutyakiképzést, azt mondja, a nyom feltalálása is egész más az angol vérebeknél, mint a többi kutyafajtánál. Dömét és rokonait ugyanis előbb körbejáratják egy nagyobb területen, mondjuk egy útkereszteződésben, ahol esélyes, hogy a keresett személy elhaladt. A kutya agya pedig elraktározza a szagokat. Ezután teszik az orra elé a keresendő szagot, a nyomkövető pedig azonnal kapcsol, és tudja, hogy merre induljon.

Más kutyákkal ellentétben, amelyeket azért 20 perc munka után már pihentetni kell, az angol vérebek nem nagyon állnak le, legyen szó 72 órája otthagyott vagy felégetett nyomról. Nem véletlen, hogy az angolszász országokban tanúvallomásként fogadják el, ha egy angol véreb szagolt ki valakit, az FBI és a Scotland Yard pedig rengeteg ilyen kutyát alkalmaz. Legfeljebb az elfogást nem rájuk bízzák.



Döme sem az a félelmetes típus, bár 68 kilója és szertelensége némi tiszteletet parancsol. A kutya ugyanis nyugdíjazása óta második gyerekkorát éli. Bár a rendőrség dunakeszi kutyatelepén sem volt rossz dolga, most egy tisztes falusi udvarban élhet, szárnyasokkal, egy francia buldoggal és egy – épp tüzelő – német doggal egy portán. Dömének árnyas kennelje van, bejáratánál több sor náddal. Pihenőidejében pedig – gazdájával együtt – a Tiszára is lejárhat fürdeni. A nagyobb szabadságnak persze vannak árnyoldalai is: kelt már lába cipőnek a házból, mióta a kutya oda is bejáratos, valamint Döme életében megjelent egy új ellenség is: a hangos fűnyíró.

A jászsági nyomkövető naponta másfél kiló ételt eszik, a csirke zöldséggel és tésztával nagy kedvenc. Ellátása nem olcsó, de ezzel nem egyedül Brigittának kell megbirkóznia, Döme ugyanis hivatalosan a helyi polgárőrség alkalmazottja. Gorzás József, a több település felügyeletét ellátó testület vezetője azt mondja, nem is menne, ha nem lenne ilyen jó a viszony a térség polgármestereivel, illetve a rendőrséggel.

„81 fős a polgárőrségünk, egyenruhánk és éjjellátónk van, meg most már egy nyomkövető kutyánk is. De szolgálati autóra nem telik, mindenki a sajátjával járőrözik.”

Amire lehet, arra pályáznak, máskor a környék segít, remélik, most is így lesz. Döme ellátására például már kaptak száraz tápot a közeli tiszaderzsi önkormányzattól, valamint a tiszaszentimrei önkormányzati konyha is vállalta, hogy a nem fűszeres maradékokat félrerakják a környék legjobb orrú négylábú polgárőrének.

Szerencsére Tiszaszentimrén nem kiemelkedően magas a bűnözés, főleg apróbb betörések vannak, bár két éve egy durvára sikerült falunap után emberölés miatt nyomozott a rendőrség. Dömére így elsősorban az eltűnt emberek felkutatása jut Jász-Nagykun-Szolnok megye egész területén.

Illetve van még egy fontos feladata. Az egykori téeszelnök, Gorzás József büszkén meséli, hogy a 81 fős polgárőrség – melynek egyharmada nő! – komolyan veszi a rendezvénybiztosítást és bűnmegelőzést, ifjúságvédelmet is. Utóbbiak esetében számítanak Dömére.



Hüse Katának ugyanis van egy három rottweilerből és tizenegy tiszaszentimrei gyerekből álló csapata, akikkel munkakutya-bemutatókra jár. A csoport nem csak a nézők körében népszerű, a gyerekek is imádják, pedig nem lehet tag akárki: feltétel a nem romló tanulmányi átlag, a megfelelő viselkedés otthon és az iskolában, valamint az emberek és állatok tisztelete. Kata reméli, hogy pár gyerek később hivatásszerűen is foglalkozik majd a kutyakiképzéssel, de azzal is elégedett lesz, ha a tagok felelős állattartókká válnak.

Ebbe a csapatba várják Dömét, a rózsaszín lelkű nyomkövető kutyát, hogy megmutassa: egy, 68 kilós habókos szaglóművészt sem kell leírni, noha kicsit sokat nyáladzik.