Rémisztően hatékony hadigépezet az Iszlám Állam

Fotó: Getty Images / Gokhan Sahin

-

Noha sokan hajlamosak koordinálatlan, barbár hordaként tekinteni rájuk, sajnos az a helyzet, hogy az Iszlám Állam nagyon is precízen és olajozottan működő szervezet követhetetlenül változatos stratégiával és alig több mint egy év alatt elért jelentős katonai sikerekkel. Az elvakult brutalitás pedig az egyik legtudatosabb eszköz az arzenáljukban.


A Szíria és Irak jelentős területeit uraló szélsőségesek gondoskodtak arról, hogy senkinek se kelljen őket bemutatni – véres videóik bejárták az internet összes sarkát, beleégetve mindenkinek a tudatába, hogy az Iszlám Állam semmilyen kegyetlenségtől sem riad vissza. Azonban az Iszlám Államon belül is van egy még fanatikusabb, elitnek mondható alakulat, az Inghemasiyounok.



A halál színe a kék

A név arabul megközelítőleg annyit tesz, hogy „akik elmélyültek”. A csoport tagjai kék fejkendőt viselnek, és nem ismerik a visszavonulás fogalmát. Győzelem vagy mártírhalál – más opció nincs. Robbanóanyaggal megpakolva indulnak csatába, hogy ha ellepné őket a túlerő, felrobbanthassák magukat és ellenségeiket. Ezek a harcosok nem csupán fanatikusok, de igen fegyelmezettek is, így az Associated Press cikke szerint az Iszlám Állam egyik leghalálosabb fegyverét jelentik.

„Káoszt teremtenek, mielőtt a fő szárazföldi csapataik megérkeznének” – írta le az Inghemasiyoun alakulatok fő taktikáját Redur Khalil, az Egyesült Államok által támogatott Kurd Népvédelmi Egységek (YPG) szóvivője. Ugyan nemrég a kurdoknak sikerült visszafoglalniuk Kobani városát, az iszlamisták 70 elit harcosa a nyilvánvaló túlerővel szemben is rátámadt a településre.



A céjluk nem a város visszaszerzése volt, hanem a minél nagyobb pusztítás és zűrzavar elérése: bár mindannyian meghaltak, 250 civillel végeztek, köztük közel 100 gyerekkel. „Nem úgy tűnt, hogy élve akarnák elhagyni a csatát, a mennybe akartak kerülni” – emlékezett vissza Ghalia Nehme, a Kobaniért folytatott harcban részt vevő egyik kurd parancsnok.


Egyszer terrorszervezet, egyszer hadsereg

Számos helyi katonai szakértő szerint az Iszlám Állam hadereje rendkívül szervezettnek és alkalmazkodónak bizonyult: a szélsőségesek szabadon váltogatják a terrorista, a gerilla- és a klasszikus katonai harcmodorokat, nehéz megjósolni, mi lesz a következő lépésük.



Az Iszlám Állam kreativitása és kiszámíthatatlansága nagyrészt a laza hierarchiájából adódik. Szemben a régió merev és bürokratikus haderőivel – ahol a tisztek nem mernek dönteni a feletteseik közvetlen parancsa nélkül – az Iszlám Államban az egységek parancsnokai csak teljesítendő célokat kapnak a vezérkartól, a kivitelezés mikéntje viszont teljesen rájuk van bízva.


A harcoló egységek vezetői általános stratégiai parancsokat kapnak, amelyekre nekik meg kell találniuk a lehető leghatékonyabb megoldást. A szervezet teljes mértékben sikerorientált

– mondta Andreas Krieg, a King's College professzora, aki tavaly ősszel a kurd erőket kísérgette egy ideig.



Ramadi városának májusi elfoglalása ragyogóan illusztrálja az Iszlám Állam eltökéltségét és változatos eszköztárát. Az első hullámban több mint egy tucat öngyilkos robbantó ütött rést a város katonai támaszpontjain, majd egy homokvihar leple alatt bevonult a fő haderő is. A vihar meggátolta az amerikai légierőt, hogy az irakiak segítségére siessen, így nem tartott sokáig, hogy a város védelme összeroppanjon és elmeneküljön.

Máskor inkább a gerillaharcmodort részesítik előnyben, és pálmafákon megbújó, magányos mesterlövészek szedegetik le egyenként az ellenség harcosait, így morzsolva szét az iraki hadsereg amúgy sem kimondottan acélos morálját. A szüntelen öngyilkos robbantások is főként ezt a célt szolgáljak. A merényletekkel jellemzően a külföldi – nem ritkán nyugati – önkénteseit bízza meg az Iszlám Állam, akik a dicsőséges halál reményében özönlenek a dzsihadisták zászlaja alá.


ISIS, Iszlám Állam, dzsihadisták házilag páncélozott teherautói


A módszereiket folyamatosan fejlesztgetik és tökéletesítik – az utóbbi időben például elkezdtek Mad Maxbe illő „öngyilkos kamionokat” készíteni, melyek páncélzata megóvja a sofőrt attól, hogy a célba érés előtt kilőjék.

A sajátos harcmodor az iraki hadsereget is változásra kényszerítette: Abdul-Wahab al-Saadi altábornagy a Beiji városának gyors elfoglalását követelő vezérkar parancsával ment szembe, mikor inkább lépésről lépésre haladva közelített a célponthoz. Naponta csupán néhány kilométert tudtak megtenni, mivel gondosan megtisztították maguk előtt az utakat az elrejtett robbanószerkezetektől, és barikádokat emeltek az öngyilkos merénylőkkel szemben. Három hétig tartott a 40 kilométeres út a tikriti bázistól, közben mintegy két tucat öngyilkos robbantást hárítottak el. Végül minimális veszteségek mellett sikerült bevenni Beijit.


Multikulti dzsihád

Al-Saadi szerint az Iszlám Állam egyedülálló abban, hogy több fronton képes egy időben háborút folytatni. „Az iraki hadseregben mi egyszerre csak egy nagy csatát tudunk kezelni” – idézi a tisztet az AP.


Az irakiak szerint az Iszlám Állam hadereje 30 és 60 ezer fő közé tehető, ráadásul a menekülő iraki hadsereg által hátrahagyott amerikai fegyverek megszerzésével igen komoly felszerelésekhez – Humveekhoz, föld-levegő rakétához, tankokhoz és tarackokhoz – jutott. Mostanában elkezdtek apró felderítő drónokat is használni, melyekkel az ellenfeleik állásait filmezik, a rádióiknak pedig nagyobb a hatótávolsága, mint az iraki hadsereg eszközeinek. Amikor az iszlamisták rájöttek, hogy a hadsereg lehallgatja a kommunikációjukat, akkor félrevezetésképpen hamis információkat kezdtek el sugározni.

A Der Spiegel által megszerzett dokumentumok azt is feltárták, hogy az Iszlám Állam egy rendkívül fejlett és szerteágazó kémhálózattal is rendelkezik, melynek feladatai közé tartozik a különböző városok befolyásos családjainak feltérképezése (róluk igyekeznek kényes dolgokat kideríteni, hogy később zsarolhatóak legyenek) és a beépülés rivális felkelőcsoportokba. Régóta gyanítják a dzsihadistákról, hogy az iraki hadseregbe is sikerült ügynököket juttatniuk. Andreas Krieg szerint soha korábban nem találkozott még a világ ennyire kifinomult dzsihadista szervezettel.



Nem meglepő, hogy az Iszlám Államnak ilyen jól szervezett hadereje van, hiszen számos harcedzett tiszt csatlakozott hozzájuk, akik még Szadam Husszein seregében szolgáltak. Az Afganisztánból, Szomáliából, Csecsenföldről és még számos országból érkező veterán dzsihadisták szintén komoly harctéri tapasztalatokkal rendelkeznek. A tisztek kemény fegyelmet tartanak a harcosaik között, aki elalszik őrségben, azt azonnal kivégzik.

Az, hogy a szélsőségesek rengeteg különböző országból özönlenek az Iszlám Állam oldalán harcolni, egyszerre az erőssége és a gyenge pontja is a terrorszervezetnek. Egyrészt nem könnyű feladat egy kulturálisan és nyelvileg ennyire sokféle társaságot egyben tartani és irányítani, másrészt a tárt kapuk miatt viszonylag könnyű kémeket csempészni az Iszlám Állam soraiba. A légierő hiánya szintén nem kedvez a dzsihadistáknak.


ISIS, Iszlám Állam, fegyveresek, Szíria, Tabka légi támaszpont elfoglalása


Ezzel együtt kezd egyre egyértelműbbé válni, hogy pusztán légicsapásokkal az Egyesült Államok nem fogja tudni megállítani az Iszlám Államot, elkerülhetetlen a szárazföldi csapatok bevetése. Az elhúzódó iraki és afganisztáni háborúk után azonban a nyugati erők vonakodnak ismét gyalogsággal megjelenni a Közel-Keleten, inkább az iraki hadsereget és a kurd milíciákat légicsapásokkal támogatva igyekeznek megoldani a problémát.

Bár Tikrit és Kobani elfoglalása jelentős sikerként könyvelhető el, a Ramadihoz hasonló vereségek azt bizonyítják, hogy az Iszlám Állam – akárcsak egy ellenálló baktérium – egy pillanat alatt képes alkalmazkodni az új kihívásokhoz. És egyelőre nincs ellenszere.