Rehab után is ugyanolyan nehéz, csak akkor már nem vagy gyökér

Fotó: Mudra Laszlo

-

Nemsokára egymillió alkoholista lesz Magyarországon – mondta Zacher Gábor év elején. Ehhez képest semmi, hogy évente 1600-an jutnak el bentlakásos rehabilitációs intézményekbe. Megnéztünk egy állami-alapítványi finanszírozású hosszú terápiás és egy luxusnak számító magánintézetet. Biztos recept nincs.


Böngéssze végig galériánkat is – a cikktől jobbra találja, az oldal tetején.


A betegség krónikus, progresszív, halálos és gyógyíthatatlan

Zsibriken, a református egyház támogatásával létrehozott KIMMTA alapítvány rehabilitációs intézetében a kanadai Portage modell szerint kezelik a kémiai szerfüggőséget, és az azzal társuló viselkedési zavarokat.


Rehab, elvonó, függőség, riport

Az első Portage program 1973 februárban indult, éppen Valentin-napon.

Klasszikus önsegítő terápiás csoport, ahol olyan készségeket is tanítanak és gyakorolnak, mint a kommunikáció, a segítségkérés, a reális önkép és a konfliktuskezelés.

A betegek 18 és 45 év közötti férfiak. Az intézetben úgynevezett hosszú terápia folyik, azaz a minimális bent töltött idő 12-13 hónap.

Tilos az alkohol, a drog, és a szóbeli vagy fizikai erőszak. Nem használnak gyógyszereket, nincs mobil, laptop vagy internet, semmi olyan, ami segítené begubózni a lakókat. Kötelező az egymás iránti tisztelet, meg a terápiás csoportban és a közös tevékenységekben való részvétel.

A pici zsákfalu négy kilométernyire fekszik a legközelebbi lakott településtől. Mindössze öten élnek itt, plusz a rehabilitációs intézet huszonvalahány lakója.

Kerítés nincs, de határ van. Mindenféle értelemben, látható jele egy fenyőfa, ez az, ameddig a megállapodás szerint elmehetnek a józanodók.

Az intézetben drog- és alkoholfüggőket is kezelnek. “A probléma ugyanaz, a felépülés ugyanaz”, mondja a programvezető, Fényes Endre, aki lejött elénk, mert a húszcentis hóban nem lehet autóval végigmenni az úton, amíg el nem takarítják a “srácok”.

A különbség főként az idő: a kábítószer átlagosan 5-6, az ital 15 év alatt vesz el mindent a függőktől, akik attól, hogy nem használnak kémiai szereket többé, még nem lesznek józanok. “Mentálisan és sejtszinten függők maradnak. A józanodás Zsibriken is csak elkezdődik”.


Zsibriken összesen 28 hely van, de nagy a fluktuáció, jönnek-mennek a lakók. Amikor megérkezünk egy férfi felvételi beszélgetésre vár, szemlátomást drukkol, már tudja, hogy ha nem találják motiváltnak, nem maradhat itt. A világítóan kék szemű 18 éves Robi viszont éppen menni készül, miután a többiek sikertelenül próbálták rávenni arra, hogy folytassa a terápiát.


Ha valaki úgy dönt hogy megy, azonnal mennie kell


Ő 17 évesen jött ide, Zsibriken lett nagykorú, és mindenki tekintetét kerüli, miközben tesz-vesz a holmija között. Határozott hangon, éppen annyira hangosan, hogy jelezze, komolyan gondolja, kölcsönkér egy táskát, pakol, aztán többször kimegy, majd visszajön. A táblán, ahová mindenki felírhatja, hogy mi foglalkoztatja épp, és ahova felírhatják magukat azok a társak is, akik beszélgetnének vele, még ott van, amit döcögő helyesírással, szinte olvashatatlanul utoljára leírt: “egy helyben állok a terápiával”.

"Két és fél hónapot volt itt, azt hiszi, már kibírja és már józan. Még semmije sincs hozzá. Nem ahhoz, hogy ne anyagozzon, hanem a józansághoz", mondja a programvezető, de hozzáteszi: ettől még nem törvényszerű az sem, hogy visszaesik. "Van, akinek nem adtunk volna egy húszast az életéért, de jól van, és olyan is van, aki teljes mellbedobással jött, de 10 év alatt a kilencedik rehabját csinálja."

“Ráismerek”, néz kiköltöző társa után Norbi, aki összesen 27 hónap és egy befejezett terápia után éppen elhagyni készül a zsibriki rehabilitációs intézetet. “Ugyanígy mentem el először, 10 hónap után.”


Buli van, baj van, végem van. Ez a három fázis létezik

Norbi három és fél hónapig bírta. A visszaesés pedig pontosan azon a szinten kezdődött, mint ahol legutóbb abbahagyta. Amikor valaki elkezdi a szerhasználatot, a “buli van, baj van, végem van” három lépcsőfokából az első kettőn évekig elálldogál, de akkor mindössze másfél nap alatt lejutott rajtuk, meséli.


Norbi a szerhasználat minden állomását megjárta


Amikor visszaesett, egyáltalán nem jutott eszébe, hogy miért is akart józan lenni, de az utolsó negyedóra tisztán megvan: “Buszon utaztam, ahol nem lehet se inni, se szedni. Elkezdtem sírni, ott, a buszon, rettegtem, hogy újrakezdem. Amikor leszálltam, sört vettem és egy két dekás cherryt, fogalmam sincs miért pont azt. Siettem, még a visszajárót is otthagytam. Amikor megittam, azonnal a régi díleremhez mentem, és mindent beszedtem, amit tudtam.”

Tüdőembólia következett, kórház, erős gyógyszerek, aztán újra ital és drog, és végül a korábban három és fél évig mellette álló barátnője megunta, és elhagyta .


Akkor bevettem 60 véralvadásgátlót, megvágtam az ereimet, és leugrottam a Szabadság-hídról. Nem tudok úszni. De nem ez volt a gödör feneke.

Valóban nem, megint kórház következett, majd addiktológia, ahonnan szerhasználat miatt kirúgták, végül a drogos haverokkal egy gyártelepen álló elhagyatott házban – elfoglalták, ezért foglalt ház – húzta meg magát. És akkor visszament Zsibrikre, ahol az alapelv:




Egyedül te vagy rá képes, de egyedül nem vagy képes rá.

Nem mintha Norbi azért ment volna vissza, mert annyira vonzónak találta a józanságot. Egyszerűen nem akart meghalni.

Bár Zsibrikre csakis azt veszik fel, akiről úgy látják, eléggé motivált, ez nem jelenti azt is, hogy tudja mit akar. “Csak azt tudja hogy mit nem akar. Mert már nem bír anyagozni. Az már nem adja meg, amit korábban. Elhagyta mindenki, egyedül van, emberi mivoltából kivetkőzve.”, összegzi Fényes Endre, aki szerint nem a pénz, nem az alkoholizmus társadalmi megítéltsége, hanem az emberi kapcsolatok eltűnése a legijesztőbb.


Rehab, elvonó, függőség, riport

Fényes Endre, a zsibriki program vezetője, református teológus a karámban


A körülmények egy hosszú, a mindennapi élettől, a korábbi valóságtól elszigetelve végigcsinált rehabilitációs terápia alatt sem változnak. Egy hajléktalan ugyanúgy hajléktalanként megy ki, mint ahogy bejött, egy munkanélküli munkanélküliként, akinek nincs partnere, az egyedül – de bent megtanulja hogyan kell változtatni. Eszközöket kap hozzá. “Innen úgy még ember nem ment ki, hogy ne tudott volna munkát keresni, és ne tudott volna legalább hónapról hónapra megélni.”

Egykori betegüknek is csak ezt tudta mondani:


Ha kimész, ugyanúgy hajléktalan leszel, ugyanúgy intézetis leszel, ugyanúgy nem fogsz tudni lábra állni. Ugyanúgy kerekesszékes leszel, csak annyi, hogy nem egy gyökér kerekesszékes.

És nem, nem a kerekesszéken van a hangsúly, hanem a gyökérségen. Mindegy kiről van szó, az alkohol mindenkiből egyformán előhozza a személyiség antiszociális, és sokszor a gonosz oldalát is.


Nógrádgárdony épp fordítva csinálja

Mindenekelőtt nincs csoport.


Rehab, elvonó, függőség, riport

Dudits Dénes józanság programjai szinte mindenben különböznek a zsibrikitől. A bentlakásos program helyszíne, a 2009-ben felújított nógrádgárdonyi kastélyszanatórium, hat hektáros területen elterülő luxus wellness-hotel, és az akár több millió forintba is kerülő terápiát nem az állam, hanem a betegek finanszírozzák.

Egyéni, személyre szabott a kezelés, nincs minimum egy éves bentlakás, nem a betegek végzik a házimunkát, és persze szigorú szabályok sincsenek. Aki akarja, ambuláns módon, vagy otthon is elkezdheti.

Zsibriken évente 40-50 függő fordul meg, Nódrádgárdonyban mintegy két tucat. Egyetlen közös van bennük: valamennyien alkoholisták, a két programnak pedig ugyanaz a célja: elindítani őket a józanság felé.

Míg Zsibrikre inkább azok kerülnek, akiknek az élete már teljesen összeomlott, Nógrádgárdony az úgynevezett funkcionális alkoholistákra koncentrál.

Nekik olyan az életük, mintha minden rendben lenne, sikeresek, magasra értékelt társadalmi szerepet, fontos munkaköröket töltenek be. Lelkileg azonban mélypontra kerülnek: kiégés, párkapcsolati gondok következnek, aztán szétfolyik a kontroll, és már nem bírják az életüket összetartani .

“A terápiás közösségi modell szuper, de erre az ügyfélkörre nem jó. Nem tudjuk nekik vonzóvá tenni, vagy még ha sikerül is, azt mondani nekik, hogy 30 napra hagyd magára a cégedet vagy az irodádat, vagy ülj be egy csoportba, szinte lehetetlen", mondja Dudits Dénes. Úgy érzik, többet veszítenek mint amennyit nyernek, így ha nem sikerül megtalálni hozzájuk az utat, meg fognak halni, mert az alkoholizmusból egy idő után nincs visszaút.


Senkinek nem ígérjük, hogy egy zsák pénzért itt 10 nap alatt rendbe fogja tenni az életét,

mondja Dudits. A 10 nap kompromisszumos megoldás. Ennyi a minimális bentlakás, de utána ambulánsan, heti rendszerességgel 3-4 hónapig vagy egy évig is folytatják a munkát.


Rehab, elvonó, függőség, riport

Dudits Dénes józanság programja egészen más megközelítéssel dolgozik


A terapeuta szerint nem igaz, hogy egy intézmény falai közé való bezártság határozza meg a sikert, ahogy az sem, amit nagyon sok addiktológiai szakember is mond: hogy csak annak lehet segíteni, aki akarja. E szemlélet miatt emberek halnak meg, hiszen le fognak róla mondani, mondja indulatosan. "Sokszor kiderült már, hogy a drogosoknak kötelező elterelés teljesen motiválatlan emberekben is fel tudja ébreszteni a változás iránti vágyat. Következésképpen lehet segíteni annak is, aki nem akar."

Vagy nincs abban az állapotban, hogy akarni, dönteni tudjon.


A hosszú terápiának éppen az az értelme, hogy egy év alatt már tud annyira regenerálódni az agy, hogy mérlegelési képesség visszajön. A fontos az, hogy mindenki számára meg kell találni a megfelelő ellátóhelyet. Van, akinek itt a helye, és van, akinek Zsibriken, mert nem az a típus, akinek én tudok segíteni.

800 ezer alkoholbeteg szorozva néggyel

A 800 ezer jelenlegi alkoholistából, más szóval alkoholbetegből, pár év múlva egymillió lesz, jelentette ki Zacher Gábor, az ország legismertebb toxikológusa január elején. A szám, bár korábban pontosan ugyanezt közölte az OECD is, annyira hihetetlenül nagynak tűnik, hogy ez volt az egyik első kérdés, amit feltettünk Fényes Endrének, és Dudits Dénesnek is: "Tényleg?". "Igen", mondják, de Dudits Dénes azt is azonnal hozzáteszi:


De négymillió ember szenved az alkoholizmustól, mert a függő mellett ott a családja is.

Nem cáfol rá erre Norbi sem Zsibriken, pedig a mindig mosolygó fiúnak "csak" a nagyon szeretett nevelőanyja és a nővére van, akikre családként gondol. 9 évesen maga ment be az intézetbe az utcáról, hajléktalan és alkoholista anyja mellől. Tudta hova kell menni, előtte már kétszer is volt átmenetileg gondozásban. 13 évesen rúgott be először - “pedig anyám miatt nagyon féltem a piától, de oltottak a haverok, hogy nem merem” -, 14 évesen szívta az első füves cigit, utána sorban kipróbált mindent.


Rehab, elvonó, függőség, riport

Norbi 27 hónap után fejezte be a zsibriki terápiát


A nyolcadikig jeles tanulmányi eredménye rohamosan romlani kezdett, 11-ikes gimnazistaként évismétlésre bukott. Ekkor még visszairatkozott, és fél év alatt magántanulóként befejezte a 11. osztályt. A 12-iket már nem kezdte el.

A függő mellett szinte láthatatlan család ott volt a nógrádgárdonyi kastélyrehabot vezető Dudits Dénes mögött is, aki 20 éve kezdett kijózanodni, mellesleg éppen Ráckeresztúron, a Zsibrik társintézményének is nevezett, ugyanazzal a módszerrel dolgozó, drogosoknak fenntartott református rehabilitációs intézetben. Kilenc hónapot töltött ott 26 évesen. Politoxikomán volt, azaz mindenféle szert használt, de főként heroint. 14 évesen itallal és cigivel kezdte, aztán jöttek az illegális szerek. A gimnáziumot félbehagyta, csak a rehabilitációs terápia után fejezte be, és utána szerezte a diplomáját is.

Pedig az életében nem volt semmi drámai, értelmiségi szülei vannak, édesapja évekig a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke volt, "olyan szerető családban éltem, ahol minden értéket megkaptam", mondja. "Egy kicsit félrecsúszott, teljesen átlagos középosztálybeli hülyegyerek", akit utána viszonylag könnyen vissza lehetett terelgetni, de akinek ennek ellenére naponta foglalkoznia kell a saját függőségével is.


Az hogy 20 éve józan vagyok, nem jelenti hogy védett is vagyok. Azért nem estem vissza mert a családom megtartott. A családom és a rehabilitáció után megtalált feleségem.

A jól működő család, ahol nem kimentik, szidják, agyonhallgatják, vagy vele isznak, szembesíteni tudja a függőt a betegségével és a terápia felé is elindíthatja. A család azonban többnyire nem működik jól.

Több hozzátartozóval beszélgettünk, egyikük, a 39 éves M. odaadta pár éves naplóbejegyzését is, amit nem sokkal az előtt írt, hogy faképnél hagyta volna cégvezető férjét. Ő sosem tanult meg együtt élni ezzel, mondta, sőt, a végén már nem is akart.


"Nem akarom gyűlölni"

"Legszivesebben széttörném a fején a vodkásüveget. B.szus, minden este söprök aludni, mielőtt annyit inna, hogy már látszik. Két este nem mentem el elég korán. Nem is tudtam bebújni mellé, aludtam a kanapén. Ha mellette alszom, dől belőle a cefreszag, főleg reggel. Jó ég, most már annyira utálom ezt, hogy tényleg, bugyog belőlem a gyűlölet. Nem akarom gyűlölni", írta, miközben a külvilág felé játszották a mintacsaládot. A férj nem érezte problémának az alkoholt, sosem kért segítséget.


Ez nem lepi meg a szakembereket, az alkoholbeteg ugyanis többnyire nem akarja kezeltetni magát, hiszen a józan mérlegelés képességét is elvette tőle az ital. Dudits Dénes ezért azt tervezi, hogy egy Magyarországon eddig ismeretlen terápiát, az amerikai Craft modellt vezeti be, ami nem az alkoholbetegre koncentrál, hanem családtámogató tréning.

A család megtanulhatja, hogy hogyan viselkedjen, ha azt szeretné, hogy a függő eljusson a kezelésig, és az amerikai tapasztalatok szerint 10 esetből 7-szer ez sikerül is. Addig is, minimális célként, megtanulnak együtt élni az alkoholistával és az alkoholbetegséggel.


Rehab, elvonó, függőség, riport

A Zsibrikre vezető behavazott erdei út


Norbi egyébként, aki összesen 27 hónap után befejezte a zsibriki terápiát, most majd akkor megy el onnan, amikor munkát talál. Az alapítvány úgynevezett félutas házában fog lakni, ahonnan akkor költözik ki, ha már tudja fizetni az albérletet. Azt mondja, tudja, hogy egyelőre legfeljebb segédmunkás lehet, de szeretné befejezni a gimnáziumot, továbbtanulni, és egyszer majd alkohol és drogfüggőknek segíteni.

Biztonságosan soha többé nem ihat, ugyanis minden felmérés szerint a valaha volt függőknek mindössze 2 százaléka az, aki képessé válik a mértékletességre.


A józanság útjai - két párhuzamos történet