Raszputyint és Rozalindát ölelte magához Eszenyi Enikő

Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

-

Volt szputnyikosokat és a Színművészetin frissen végzett színészeket is felvettek a Vígszínház társulatába, és a következő évadban már jónéhány előadásban láthatjuk is őket. Összesen tizenegyen érkeztek, megkérdeztük tőlük, hogy mivel nyűgözték le Eszenyi Enikőt, mik a szerepálmaik, és szerintük miben kellene még fejlődniük. Kiderült, hogy egy női Hamlet és egy Tom Hardy babérjaira pályázó fiú is akad köztük.


A következő évadban néhányan távoznak a Vígszínház társulatából, de közben szokatlanul sok új művész érkezik: az ősszel induló, 2015/16-os évadban javarészt a márciusban feloszlott Szputnyik Hajózási Társaságból jönnek színészek és egy rendező, de a Színház- és Filmművészeti Egyetem négy új diplomása is annak a tizenegy fős csapatnak a tagja, amelyet Eszenyi Enikő, a színház igazgatója leszerződtetett.

Most bemutatjuk őket. (Kovács D. Dániel rendezőt és Hajduk Károly színészt sajnos nem tudtuk elérni, így ők kimaradnak a felsorolásunkból).


Vecsei Miklós: Shakespeare-t fordít

Vízkereszt, vagy amit akartok. A képen: Ifj. Vidnyánszky Attila, Mészáros Blanka és Vecsei Miklós


Idén végzett Marton László, Hegedűs D. Géza és Forgács Péter osztályában az SZFE-n. A Vígszínház közönsége már láthatta játszani a Vízkereszt, vagy amit akartok című Shakespeare-komédiában, de a budapesti és a debreceni Nemzeti Színházban is kapott nagy színpadi szerepeket a gyakorlati évében. A Vígben majd csak az évad második felétől szerepel, addig többek között a Liliomfiban és Debrecenben a Rómeó és Júliában láthatjuk Rómeóként.

Az egyetem alatt Flavius karakterét az Athéni Timonból és Samuka figuráját a Karnyónéból szerette nagyon. „Samuka volt az első olyan szerep, amiről azt éreztem, hogy igazán eltalált. A humora, furcsa érzékenysége és már-már földöntúli jelenléte olyan elemek, amelyekbe kellőképpen bele tudtam lazulni, és így előadásról előadásra fejlődhettem. Régóta érdekelt, hogy milyen egy olyan karaktert játszani, akinek a világhoz való viszonya hasonló az én hitemhez.”

Az eddigi legnagyobb kihívás számára a vizsgaelőadásuk, a Hamlet volt. „Harmadikosok voltunk, amikor Zsótér tanár úr megrendezte nekünk. Azóta számtalan országban jártunk vele, 65-ször játszottuk, de még mindig sok az adósságom a szerepeimmel kapcsolatban. Zsótér segített minket, hogy egy adott jelenetben a lehető legnagyobb érzelmi hullámokat és szélsőségeket járhassuk be. Össze kellett törni a szívünket, és le kellett vetkőzni az önhazugságainkat. Életem végéig meg fog maradni Zsótért tanítása és instrukciói ezzel az anyaggal kapcsolatban.”


Vízkereszt, vagy amit akartok


A színészeten túl foglalkozik írással és fordítással is. Az egyetemen Ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében nagy sikerrel játsszák Shakespeare Athéni Timonját, amit Vecsei fordított és dolgozott át. „A Timon utoljára 1935-ben volt lefordítva, ezért úgy gondoltuk, ráfér már egy élesítés, frissítés. Három hónapos intenzív munka volt Kállay Géza lektorálása mellett, sok örömömet leltem benne, és így is rengeteget tanulhattam Shakespeare-től”.


Jelenleg egy opera szövegkönyvén és az Óz, a csodák csodája zenés játékon dolgozik, utóbbit Szemenyei Jánossal írja közösen.

Szívesen játszana filmekben is (idén az Egynyári kaland című sorozat főszerepében láthattuk), álomszerepe Tonio Kröger lenne a vásznon. Színpadon pedig Peter Schaffer Equusában, a lovakhoz mint különös istenségekhez vonzódó fiú, Alan karaktere.

Példaképeinek többek között Kaszás Attilát, Bertók Lajost és Páger Antalt tartja.


Puzsa Patrícia: a kaotikus Rozalindát szereti

Puzsa Patrícia


A kolozsvári Babes−Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió karán végzett 2014-ben. Még az egyetem évei alatt többször játszott a Kolozsvári Magyar Színházban, többek között a Nem élhetek muzsikaszó nélkülben és az Óz, a nagy varázslóban. Az egyetem után a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színházhoz szerződött.


Eszenyi Enikő akkor figyelt fel rá, amikor januárban egy egyetemi előadással felléptek a Víg Házi Színpadán. „A Paraziták című előadást játszottuk, és másnap Enikő irodájában találtam magam. Elmondta, hogy tetszett neki a játékom, de azt is kiemelte, hogy min kellene még dolgoznom, adott néhány tanácsot is. Az egyetemi éveim alatt – de főleg az utóbbi időben – sokat foglalkoztatott, hogy vajon melyek az erősségeim, a gyengéim, és csak mostanra körvonalazódott bennem, hogy például az energiámban, a koncentrációmban, a jelenlétemben nagyon hiszek. Sajnos az is igaz rám, hogy sokszor belezavarodok a lehetőségekbe, nehezen hozok meg döntéseket, de legalább azokat minden esetben vállalom. Kissé kaotikus számomra a világ, és főleg én, néha nehéz nekem magammal.”

Éppen ezért az eddigi szerepei közül Shakespeare Ahogy tetszik című színművéből Rozalindával tudott a legjobban azonosulni, „ő is nagyon kaotikus, furcsán intézi a dolgait, sokat beszél, és ugyanúgy nehezen tud mit kezdeni a lehetőségekkel”.

Patrícia szívesen találkozna újra Rozalinda karakterével, de igazán vágyott álomszerepe nincsen; abban bízik, hogy a rendezők mindig a hozzá passzoló, korának megfelelő szerepeket osztják majd rá.


Puzsa Patrícia a Paraziták című előadásban


Még sok dologban kell fejlődnie – mondja, úgyhogy a Vígszínház színpada mindenképpen kihívás lesz, mert 1200 néző előtt játszani sok energiát igényel, a nagy teret pedig valahogy be kell beszélnie a színésznek.

„Fontos, hogy az üzenetem eljusson egészen a hátsó sorokig. A Víg színpada pedig egy óriási tér, amivel még nem találkoztam. A mimikámra és a hangerőre is még jobban figyelnem kell. Türelmesebbnek kell lennem magammal szemben is. Általában tíz másodpercig vagyok boldog, ha egy előadás jól sikerült, utána azonban egyből elemzek, keresem a hibákat.”

Szívesen játszana magyar sorozatokban, ha lehetett volna, akkor például az HBO saját gyártású produkcióiban, a Társasjátékba, vagy a Trónok harcába ugrott volna be valaki helyére.

A Vígszínházban először a Salemi boszorkányok Mohácsi János-féle feldolgozásában, az Istenítéletben láthatjuk.


Wunderlich József: bonvivánból brutális gyilkos

Wunderlich József, Vígszínház

Wunderlich József a Társulat című műsorban


Első meghatározó szerepe a Pécsi Nemzeti Színházban a Méhes László rendezésében színpadra vitt Bolha a fülbe-előadásban volt, a lágyszájpados Camille Chandebise szerepét osztották rá. „Ez főként azért volt fontos karakter a számomra, mert egészen addig féltem attól, hogy beskatulyáznak. A Pécsi Nemzeti Színházhoz elsősorban a nekem szánt bonviván szerepek miatt vettek fel, mert jó kiállású voltam és tudtam énekelni. Így aztán én alakíthattam János Vitézt, játszottam a Mágnás Miskában és a Csárdáskirálynőben is. Olyan volt, mintha levegőhöz jutottam volna, amikor ezek után végre prózai szerepet kaphattam.”

Nem kellett sokat várnia arra, hogy főszerepeket kapjon, és már az első vígszínházi darabjában is főhősként került színpadra, A padlásban a Rádiós szerepében láthattuk őt. A Szász János rendezésében készülő Jó estét nyár, jó estét szerelem főszerepe viszont egészen új dimenziókat nyitott meg számára (a bemutató szeptemberben lesz). A Sötét ruhás fiú karakterével végre eltávolodhat a jófiú és a klasszikus hős szerepektől, egy brutális gyilkost kell alakítania.


Wunderlich József, Vígszínház

János Vitéz


Úgy véli, Szász János nem klasszikus színházi rendező, mivel szokatlanul nagy a kísérletezőkedve. „Ő aztán nem mondja meg, hogy mit hogyan fogok tudni megcsinálni a színpadon, maximum az alapvető irányokat árulja el, amiben nekem majd gondolkodnom kell. Ez számomra először nagyon furcsa volt, mert János gondolkodásra sarkallt, és a négy évemet vidéken úgy töltöttem, hogy a legtöbb szituációban nem voltam arra kényszerítve, hogy sokat agyaljak a szerepemen. Most meg gyakran éjszakákat rágódom a karakteremen.”

Szereti, ha összetett egy karakter, és egyszerre lehet jónak és gonosznak, keménynek és puhának lenni. Kaposváron, a Vörös és feketében Julien Sorel szerepe ezért állt hozzá közel. „Egyszerre kellett bonvivánként a közönség szimpátiáját elnyernem, és a végén az ellenérzésüket kiváltanom, hiszen Sorel mégiscsak belelő abba a nőbe, akit elvileg szeret”.

A következő évadban a Pesti Színházban az Óz, a csodák csodájában Bádogemberként láthatjuk, elmondása szerint ez a szerep pont alkalmas arra, hogy a testével kapcsolatos komplexusait legyőzze. „Most ott tartunk, hogy ki kell találni a Bádogember hangját és a mozgását is, meg azt, hogy valójában ki is lehetett ő. Egy angol úriember, vagy egy favágó? Ráadásul annak idején Méhes László nagyon jól hozta a karaktert, úgyhogy nem szabad csalódást okoznom.”

A filmezést viszont nem igazán érzi a közegének. „Én jobb szeretem, ha másfél hónapig a magamféle idiótákkal vagyok egy fekete, csúnya teremben összezárva, és együtt gondolkodhatunk. Szeretek elmélyülni a dolgokban, és erre a forgatások nem annyira adnak lehetőséget.”


Szilágyi Csenge: Hamlet mint nő

Szilágyi Csenge, Vígszínház

Szilágyi Csenge A tanítónő című előadásban


Szilágyi Csenge 2013-ban végzett a Színművészetin Novák Eszter és Selmeczi György osztályában. Gyakorlatát a Bárka Színházban töltötte, az egyetem elvégzése után viszont nem ott folytatta tovább, hanem a Centrál Színház társulatába került.

Eszenyi Enikő a Fehér Balázs Benő rendezésében készült Bűn és bűnhődés előadásán figyelt fel Csengére. „Azt mondta, hogy van humorom, és ezért nemcsak a drámai szerepek állnak jól nekem”.

Nagyon szerette a Tajtékos napokban Alise-t, a Sirályban Mását, a Zsótér-féle A ½ kegyelműben Lizaveta Prokofjevnát alakítani. Minden szerepet szívesen eljátszik, ami elé kerül, de ha ki kellene emelnie egyet, akkor Hamlet bőrébe egyszer nagyon belebújna. Csak az a baj, hogy a rendezők általában nem nagyon akarnak női Hamletet – teszi hozzá.


Blaskó Péter; Szilágyi Csenge, Vígszínház

Blaskó Péter és Szilágyi Csenge A tanítónő című előadásban


A Vígszínházban Mohácsi János előadásában, az Istenítéletben láthatjuk, ő alakítja majd a salemi boszorkányok közül Abigail Williamst.

„Nem szeretném, ha csak prózai vagy csak énekes szerepeket kapnék. Minél többféle előadásban játszol, annál jobban kell tréningezned magad. A hangod, a tested, a beszéd, az ének, a tánc, én mindegyiket ugyanolyan fontosnak tartom, nagyon bízom benne, hogy a Vígben sokféle előadásban játszhatok majd.”

Csenge azt mondja, hogy elsősorban a türelem gyakorlásában kell fejlődnie, mert egyelőre hamar türelmetlen lesz a próbákon, ha valami nem megy elsőre.

Szívesen játszana sorozatban, vagy filmben. Nem sok rendezőt ismer ugyan, de egyszer elment Gigor Attila szereplőválogatására, és azt mondja, hogy az már önmagában egy élmény volt. „Szerintem nagyon jól tudja vezetni a színészeit. Engem eddig nem nagyon találtak meg filmrendezők, nem tudom, ez min múlik, biztos nincs olyan arcom, vagy amit csinálok, az inkább színpadon él meg. Nincs tapasztalatom ebben."

Nem szakmabeli példaképének anyukáját és apukáját tartja, a színházi világban viszont Zsótér Sándor és Novák Eszter inspirálja nagyon. „Zsótér energiája, megszállottsága példaértékű, képes mindenkit beszippantani maga körül úgy, hogy aztán mindenkinek az adott darab legyen a legfontosabb. Novák Eszter, a volt osztályfőnököm pedig az érzelmekre tud igazán hatni, amikor instruál, hihetetlen, hogy milyen pontosan világít rá az emberi dolgokra.”

Csenge az interjú végén bevallja, hogy a Szomorú szamuráj dalszövegének elszavalása egészen könnyen ment neki, nem kellett erőlködnie, hogy könnybe lábadjon a szeme. „Simán beleéltem magam a semmibe” – teszi hozzá.



Király Dániel: Eszenyi Enikő meglátta benne Raszputyint

Király Dániel, Vígszínház

Király Dániel a Meanwhile in Kansas című előadásban


Király Dániel Zsámbéki Gábor és Zsótér Sándor osztályában végzett a Színművészetin 2014-ben, a diploma megszerzése után a mára megszűnt Szputnyik társulatba került. Itt játszhatta el eddigi legmeghatározóbb szerepét: Bertold Brecht drámájának főhősét, Baalt, a költőt alakította.

„A legintenzívebb élményem is talán ehhez a szerephez kötődik. Először Zsótér Sándor rendezésében, majd a Szputnyikban Kovács Daninál lehettem Baal. Először tartottam a szereptől, mert azt gondoltam, hogy nagyon más vagyok, mint a főhős. Én Brecht karakterével ellentétben például nem vagyok önsorsrontó. Ráadásul a színháztörténet egyik legfontosabb darabjában kellett helytállnom. Végül azonban sikerült magamban átlépnem egy határt, katarzisélményem volt a színpadon, és éreztem, hogy a nézőket is megfogom ezzel.”

Közben azért rájött, hogy mégiscsak vannak közös vonásai Baallal, többek között ő is egy erős akaratú, magabiztos embernek tartja magát, és általában mindent véghezvisz, amit elgondol.


Király Dániel, Vígszínház

Király Dániel Baal szerepében


Úgy gondolja, hogy egy olyan kis társulat után, mint amilyen a Szputnyik volt, komoly feladat lesz hozzászokni a Vígszínház jóval nagyobb társulatához, épületéhez és infrastruktúrájához.

„Nyilván kihívás lesz a nagy színpad, hiszen több mint ezer fős közönség előtt kell majd játszani, és szokatlan lesz a 30-40 fős társulat, de az is furcsa, hogy például vannak öltöztetőink” – mondja.

Konkrét szerepálma nincsen, viszont szeretné, ha egyszer egy néma figura karakterét szánnák neki. „Egy olyan karaktert, aki csak ritkán jelenik meg a színpadon, viszont amikor látható, akkor döntően befolyásolja a cselekményt”.

Nagyon érdekli a filmezés is, és azonnal igent mondott volna, ha az új Mad Maxbe őt kérik fel Tom Hardy helyett. „Talán azért lett volna jó ez a szerep, mert ott sem beszél sokat a főhős”.

A Vígszínházban a Találkozásokban és A haramiákban lesz látható, de elmondása szerint Eszenyi Enikő Raszputyinként is lát benne fantáziát.


Zoltán Áron: a nyurga fiú hadvezérnek áll

Zoltán Áron, Vígszínház

Zoltán Áron mint Robin Hood


Ő Bach Kata, Csapó Attila és Vecsei Miklós mellett a negyedik tag, aki idén végzett a Színművészetin, és Marton László osztályából felvették a Vígszínház társulatába.

Kifejezetten szereti a komikus szerepeket, szeret „jó értelemben ripacskodni”, épp ezért érezte testhezállónak a Karnyónéban TippTopp karakterét. Miskolcon ő volt Robin Hood, az Athéni Timonban viszont Alcibiades szerepe jutott neki. Ez azért nagy szó, mert Áron szerint kevesen gondolják róla, hogy a hadvezérszerep illik hozzá. „Hiszen én egy kis vékony, nyurga, városi gyerek vagyok, de azért meg tudom csinálni. Tetszik Alcibiades figurája”.

Ha lehetne, akkor az Utazás az éjszakában című Eugene O’Neill-drámában Edmund szerepét, vagy a Lear király Edgarját kérné. „Ezek a karakterek nagyon hasonlítanak rám. Konkrét terveik vannak, határozottak, de mégis álmodozók, mind a kettő tragikus hős, és a naiv optimizmusuk viszi őket előre. Edgarban az is szimpatikus, hogy ugyan mindenki megbolondul a dráma végére, de ő lesz egyedül tudatosan bolond”.


Zoltán Áron, Vígszínház

Zoltán Áron a IV. Henrik próbáján


A Vígszínházban Kovács D. Dániel rendezésében, Schiller drámájában, A haramiákban fog játszani. „A Víg alkalmas terep lesz arra, hogy az ismétlés technikáját elsajátíthassam. Sok előadásunk lesz, és az nem olyan könnyű feladat, ha egy darabot nagyon sokszor kell eljátszani. Hiszen minden egyes előadás alkalmával úgy kell játszanod, mintha az a bemutató lenne. Mindig valami újat kell kihozni magadból, nehogy a néző azt állapítsa meg, hogy »na, ezen a fiún látszik, hogy egyszer ezt már érezte«”.

Azt mondja, Marton László azt szerette benne, hogy elég sokoldalú, például jól mozog, és sok hangszeren játszik. „Úgy tudom, Martonnak tetszett, hogy nem kalandozok el a színpadon, hosszan tudok koncentrálni, és, hogy tárgyanimációban is jó vagyok, hogy rengeteg hangszeren játszom. A többi között mandolinon, gitáron, furulyán, szájharmonikán, tamburán, tilinkón, de még zongorázom is.”

Szívesen játszana egyszer egy nagyobb lélegzetvételű filmben, mert azt vette észre magán a vizsga- és diplomafilmek forgatásain, hogy a kamera előtt sokkal felszabadultabban tud dolgozni, mint a színpadon.

„Talán azért, mert a kamera előtt meg kell próbálni az egyszerit, a megismételhetetlent nyújtani, mert hiába vesznek fel többször egy jelenetet, a legjobban sikerült kitörölhetetlen lesz, örökre megmarad. Az Isteni műszakot és az Argo-filmeket nagyon szeretem, bármelyik karakter helyére beugranék”.


Bach Kata: esténként beszökik a színpadra

Bach Kata;  Vígszínház

Király Dániel és Bach Kata A heilbronni Katicában


Bach Kata játszott a Vígszínház Téli utazás című darabjában, és benne van a tisztán mozgásra épülő Össztánc című előadásban is. Igaz, azt mondja, hogy „nem tud se énekelni, se táncolni”.

A Szputnyik Hajózási Társaság tagjaként legutóbb A heilbronni Katicában alakította Kunigundát, és Eszenyi Enikő azután ajánlott neki szerződést, hogy megnézte ezt az előadásukat, bár már korábban az egyetemi vizsgáiban is látta a játékát. „Enikő azt mondta, hogy tudok egyszerre tragikus és komikus is lenni.”

Az egyetemen például a Horváth Csaba rendezte Vérnász Menyasszonyát, de Hamletet és Opheliát is alakította már.

Zsótér Sándort fontos tanárának tartja. „A Hamletet játszottuk legtöbbször az egyetemi előadásaink közül. Minden előadáson ott volt, mindig inspiráló és épp az aktuális állapotunknak megfelelő feladatokat adott az adott estére, fontos volt neki, hogy célunk legyen minden előadással.”

Álomszerepe nincsen, viszont Marion Cotillard bármelyik filmjébe beugrana, és a Vígszínház egyik legnagyobb kihívásának tartja, hogy itt meg kell tanulnia nem eltűnni a hatalmas színpadon.

„Most, amikor próbáltuk az Össztáncot, a próba után esténként beszöktem a színpadra. Félhomályban barátkozom az új térrel” – teszi hozzá.


Csapó Attila: a leendő Ivanov

Csapó Attila

Csapó Attila


A Vízkereszt vizsgaelőadása után döntött úgy Eszenyi Enikő, hogy a darabot a Pesti Színházban is bemutatják. Ebben Csapó Attila a főszerepet, Orsinót alakította. Ez volt az első szereplése a Víg egyik színpadán, de mostanra a színház három előadásában is látható lesz. Az egyik az Össztánc, „ami annak idején nagy sikerű előadás volt, most is mindent beleadtunk, hogy hasonló legyen a fogadtatás. Két hónap alatt raktuk össze, rettentő pontosan, »kottából kellett dolgoznunk«, lévén, hogy nincs szöveg, csak mozgás.”


Az Óz, a csodák csodájában ő kapja meg a Gyáva oroszlán szerepét, és A haramiákban is játszani fog.


Csapó Attila; Vígszínház

Zoltán Áron, Csapó Attila és Tóth János a Vízkereszt, vagy amit akartokban


Szakdolgozata a Lucifer hatás címet kapta, a jellemről és a jellemtelenségről írt. Azt mondja, hogy az egyetem évei alatt sokszor kapott olyan karaktert, ami „misztikus, kicsit luciferi, ravasz, de nincs eldöntve, hogy gonosz-e valójában”. Az elmúlt egy évben viszont megtalálták őt a „naiv, szerelmes fiú”-szerepek is, aminek kifejezetten örül.


Álma, hogy egyszer eljátszhassa Ivanovot Csehovtól, de erre még várni kell egy jó húsz évet – fűzi hozzá.

Úgy érzi, hogy a Vígszínház nagyon biztonságos környezet a pályakezdő színész számára, sokat foglalkoznak az emberrel, családias a hangulat. „Enikőnek nagyon fontos, hogy, amit mi az egyetemen kaptunk, pedagógiát, azt megkapjuk a Vígszínházban is. Azt szeretné, ha tudnánk fejlődni, és ha nem ragadnánk bele egy szerepbe, úgyhogy valószínűleg változatos karaktereket fogunk kapni”.

Példaképe nincsen, de azért Rába Rolandtól idéz: „Azt mondta egyszer, hogy soha nem szabad felnézni, mert akkor lent maradsz.”


Orosz Ákos: kihívás volt lelassulni

Orosz Ákos

Orosz Ákos


2008-ban végzett a Színműn, és először akkor állt a Vígszínház színpadára, amikor Mészáros Máté helyett beugrott a Makrancos Katába. Aztán szerepet kapott a Két úr szolgájában is, most pedig szintén játszik az Össztáncban, és A haramiákban övé lesz az egyik főszerep.

A főiskoláról egyből a Maladype Színházhoz került, hét évig a társulat egyik vezető színésze volt. Aztán úgy érezte, hogy eljött az ideje annak, hogy megváljon a Maladypétől, nagyobb mozgástérre vágyott. „nagyon szerettem a társulattal együtt dolgozni, csak hát ennyi év után ki kell valahol máshol is próbálnom magam. Sokféle szerepet kaptam a Maladypében is, és sokat utaztunk a világban, de az a célom, hogy még több stílusban kipróbálhassam magam, megnézzem, hogy milyen több emberrel együttműködni.”


Orosz Ákos, Vígszínház

Orosz Ákos A két úr szolgája című előadásban


Álomszerepe nincs, ugyanúgy el tudja magát képzelni egy Shakespeare- vagy egy Molnár Ferenc-darabban is.


„Azokat a szerepeket szeretem, amikor sokat tudok egy este a színpadon lenni, és keveset az öltözőben vagy a büfében. Ez egyébként nem feltétlenül a főszerepre igaz csak. De nyilván a főszerepek érdekelnek a legjobban, hiszen ezek változtatják meg úgy az agyamat, az idegrendszeremet és az érzelmeimet, hogy létre tud bennem jönni egyfajta katarzis, amire vágyom.”

Nagyon szívesen szerepel filmben is, most nyáron például M. Kiss Csaba Brazilok című filmjét forgatja. Korábban a Made in Hungária mellett többek között Kárpáti György Mór Cannes-t is megjárt, Provincia című kisfilmjében láthattuk, amelyben Ákos gyakorlatilag végig a képernyőn van.

„Az volt az egészben a legnagyobb kihívás, hogy fel kellett vennem azt a tempót, amivel és amiben Kárpáti György Mór él. A civil életben általában virgoncabb, energikusabb srác vagyok. Azt vettem észre, mikor megnéztem a filmet, hogy úgy vagyok jelen a vásznon, hogy az egész tempóm olyan, mint a rendezőé. Jó feladat volt »hozzálassulni« valakihez. De persze ez nem egy szellemi lelassulást jelentett, hanem egy mélázósabb világnézet, létezési forma elsajátítását.”


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!