"Ránk maradt a feladat, hogy megvédjük emlékét"

Fotó: MTI / Mohai Balázs

-

A Benkó család szerint a május 1-én közzétett, Szalóky Bélával készült interjú számos állítása nem felel meg a valóságnak, illetve olyan színben tünteti fel a néhai Benkó Sándort, a Benkó Dixieland Band alapítóját, vezetőjét, valamint családját, amely alkalmas lehet az olvasók megtévesztésére. A család ezért az alábbi nyilatkozatban kíván a megjelent állításokra reagálni.


1. Az interjúban megjelent állítás: „A Benkó Dixieland Band nem szűnt meg, csak nevet változtatott...”

Ezzel szemben a valóság az, hogy a Benkó Dixieland Band az alapító és névadó halálával megszűnt, nem csak a név, de maga a zenekar is. A zenekar nevét a jövőben egyetlen zenei formáció sem fogja viselni. Benkó Sándor idős kora ellenére végig maga vezette és irányította zenekarát, a „stafétabotot” senkinek nem adta át, erre utaló jelzést soha nem tett. Zenekara tagjait nem tartotta alkalmasnak arra, hogy a helyét átvegyék. Amikor érezte, hogy esetleg egy időre fel kell hagynia a zenéléssel, akkor a koncertek szervezésével leállt. Ennek tudható be, hogy a halálát követően mindössze 4 leszerződött koncert maradt, noha normál esetben minimum 6-12 hónapra előre tervezett és készítette elő a fellépéseket, melyek száma az utolsó években is évente 80 körül volt a Benkó klubesteket leszámítva.

A hátramaradt zenészek az általuk alapított zenekarban számos módosítást hajtottak végre, és további változtatásokat terveznek a jövőben is a Benkó Dixieland Band által követett és a rajongók által megszokott zenei és működési koncepcióhoz képest. (A változtatásokról nem teljes körűen lásd a hivatkozott interjú „Slágerritkítás” része.) Ennek megfelelően az új zenei formáció egyebek mellett se zenei koncepciójában, se hangzásában, se irányításában és menedzselésében, se a koncertek hangosításában, se a próbák számában, se a partnerekkel és rajongókkal való kapcsolattartásban nem az, mint ami a Benkó Dixieland Band volt. Így az állítás kizárólag azt a célt szolgálja, hogy az új zenekar a Benkó névvel tegye eladhatóvá magát, megtévesztve ezzel a korábbi Benkó rajongókat.

2. Az interjúban megjelent állítás: „Benkó Sándornak van családja. Vannak örökösei is, akikkel a megegyezésre tett kísérlet nem vezetett eredményre.”

Az állítás azt a látszatot keltheti az olvasóban, mintha a család miatt nem jött volna létre a megegyezés. Ezzel szemben a valóság az, hogy a család mindent megtett annak érdekében, jelentős anyagi áldozatot is vállalva, hogy - Benkó Sándor akaratát és a fellépésekkel kapcsolatosan meghatározott, a munkatársai által ismert elvárásait mindenkor szem előtt tartva - egyrészt a „speciális Benkó-stílus” fennmaradhasson, másrészt a zenekar tagjai ne maradjanak magukra. Azonban már ekkor világos volt, hogy amennyiben lesz is valamilyen folytatása a zenekarnak, az nem az eredeti néven és felállásban lesz, ugyanis Benkó Sándor halála előtt változtatásokat tervezett a zenekar összetételében, melyekre kizárólag halála miatt nem került sor.

A folytatással kapcsolatos kérdést végül a zenészek maguk oldották meg bármiféle előzetes jelzés nélkül, kész tények elé állítva a családot. Még januárban egyoldalúan és írásban felmondtak a Benkó Dixieland Band-nek, illetve az azt működtető családi cégnek, lehetetlenné téve bármilyen további egyeztetést és megegyezést.

3. Az interjúban megjelent kérdés, illetve az arra adott válasz: „A pénzen múlott? Nem fogom elmondani, most már nem releváns.”

A kérdésre adott válasz azt a látszatot keltheti az olvasóban, mintha a megegyezés elmaradása - a család miatt - a pénzen múlott volna. Ezzel szemben a valóság az, hogy kifejezetten a hátramaradt zenészek, illetve a képviseletüket ellátó két zenésztársuk részére az egyik központi kérdés a pénz volt. Miközben a család még szinte fel sem fogta, hogy milyen tragédia történt, a zenekar tagjai minden morális szempontot, emberi érzést nélkülözve azzal az ultimátummal álltak elő, hogy a család azonnal fizesse ki a decemberi bérüket - noha még több fellépés is hátra volt a hónapból -, különben szerződéses kötelezettségüket megszegve nem lépnek fel a koncerteken. Az sem zavarta őket, hogy ezzel nem csak a családot hozták volna kellemetlen helyzetbe, hanem számos Benkó rajongót is becsaptak volna, akik korábban már jegyet váltottak a koncertekre. A zenekari tagok pénzhez való hozzáállását az is jól szemlélteti, hogy a Hospice Alapítvány számára még Benkó Sándor által felajánlott jótékonysági esten is csak a család finanszírozásában, pénzért voltak hajlandóak fellépni.

4. Az interjúban megjelent állítás és arra adott válasz: „Mert ez az ő zenekara volt. ... Volt egy csapatkapitány, de a gólokat nem csak ő lőtte. Volt ott rajta kívül még hat csatár. És ez a csapat megmaradt.”

A riporteri kijelentésre adott válasz azt a látszatot keltheti az olvasóban, mintha a Benkó Dixieland Band által elért sikerek a legutolsó zenekari tagoknak lennének köszönhetőek. Ezzel szemben a valóság az, hogy Benkó Sándor halála előtt rajta kívül már egyetlen alapító tag sem volt a zenekarban. Egy zenésztárstól eltekintve a „hátramaradt” tagoknak a kiemelkedő hazai és nemzetközi sikerekhez, az együttes fénykorához, az első közel 50 évhez már semmi közük sincs, csupán a néhai zenekarvezető választásának köszönhetően, „kényszerű” cserék eredményeként kerültek a zenekarba olyan nagyszerű muzsikusok és emberek helyére, mint Vajda Sándor, Zoltán Béla, Járay János, Nagy Jenő és Halmos Vilmos, akik vagy „kiöregedtek”, vagy sajnos meghaltak. A Benkó Dixieland Band kiemelkedő sikere és népszerűsége az aranycsapathoz köthető, ők dolgoztak meg azért sok évtizeden keresztül. Éppen ezért jelentős torzítás ezeket a korábbi sikereket olyan zenészeknek tulajdonítani, akik mindössze pár hónapot vagy évet töltöttek a zenekarban.

5. Az interjúban megjelent kérdés és arra adott válasz: „Mennyi idő alatt tervezik felépíteni a zenekar új nevét, a márkát? ... Már csak azért sem, mert nagyon más korban élünk, mint amikor Benkóék befutottak. Az egy olyan időszak volt a ’60-’70-’80-as években, amikor egyetlen tévécsatorna működött az országban, néhány napilap és néhány heti-, valamint havilap jelent meg. A tévé kevés szórakoztató műsort sugárzott, ezek egyike volt a Ki-Mit-Tud, amelynek a zsűrijében ott ült Benkó Sándor. Alig volt olyan ember, aki ne ismerte volna őt ebben az országban. Manapság ilyen fokú ismertségre csak az úgynevezett tehetségkutató műsorokban lehet szert tenni.”

A kérdésre adott válasz azt a látszatot keltheti az olvasóban, mintha a Benkó Sándor és aranycsapata által elért sikerek kizárólag annak lennének köszönhetőek, hogy egy másik időszakban éltek és dolgoztak. Ezzel szemben a valóság az, hogy korábban éppen olyan nehéz volt sikereket elérni a zene világában, mint napjainkban. Minden eredményért keményen megdolgoztak, számos konkurens zenekart utasítottak maguk mögé nem csak idehaza, hanem a nemzetközi porondon is. Megnyerték a világ legrangosabb dixieland fesztiváljait, ahol rajtuk kívül a világ legjobb zenekarai léptek fel.

Benkó Sándor soha sem állt be mások mögé, a saját sikereit nem mások árnyékában érte el, erre nem volt szüksége. Soha sem kellett magyarázkodnia, külső körülményekre fognia, hogy miért nem ér el sikereket, nem kellett kifogásokat keresnie, mert mindig sikeres volt. Nem csak a zenében, hanem a polgári szakmájában, mint mérnök is. Neki köszönhetően a Benkó név mára egyet jelent a professzionalizmussal, a sikerrel és a dixieland-del, amit senki nem vitathat el tőle.

Minden kornak megvannak a maga sikeres zenekarai, mint régen, úgy napjainkban is. Sikeressé tenni egy zenei formációt olyan képesség, amely csak keveseknek adatik meg, és nem időszaktól, nyelvtől, vagy bármi mástól függ.

További csúsztatás az interjúalany részéről, hogy a zenekar és Benkó Sándor által elért sikereket a politikával próbálja összemosni. Fontos tisztázni, hogy nem azért lett népszerű a Benkó Dixieland Band, és nem azért juthattak ki külföldre, mert az akkori politikai hatalommal „összekacsintottak”. Éppen fordítva. Azért tett gesztusokat a politika, mert saját jogon olyan népszerűek voltak, hogy nem lett volna ésszerű akadályozni őket abban, hogy külföldre kijussanak. Ezen túlmenően maga a politika – és egyben hazánk is - sokat profiált a Benkó Dixieland Band külföldi sikereiből.

6. Az interjúban a „Slágerritkítás” címszó alatt megjelent állítások az interjúalany részéről azt a látszatot kelthetik az olvasóban, mintha Benkó Sándor kezében lettek volna olyan eszközök, amelyekkel rákényszeríthette volna akaratát a többi zenészre.

Ezzel szemben a valóság az, hogy bárki, bármikor elhagyhatta a zenekart, mindig minden zenekari posztra számos új jelentkező volt, akik akár évekig is csak arra vártak (lásd pl. maga az interjúalany), hogy a zenekar tagjai lehessenek. A zenekarban magalakulása óta, a közel 60 év alatt több mint 70 zenész fordult meg, köztük a hazai könnyűzenei élet számos emblematikus szereplője. Mindenki szabad akaratából jött és távozott, alapított és vitt sikerre új zenekart, mint pl. az Omega, illetve maradt, mert ez biztosította számára a sikert és a biztos megélhetést.

A Benkó Dixieland Band sikereit az aranycsapat mellett annak köszönheti, ahogyan azt Benkó Sándor irányította. Ő közel 60 év alatt megtanulta, mit jelent egy zenekart a semmiből felépíteni, ennyi éven keresztül egyben tartani és sikeressé tenni mind idehaza, mind pedig külföldön, milyen számokat és milyen sorrendben kell játszani, hogyan kell a közönség legapróbb rezdüléseit és igényeit is észrevenni, hogyan kell az üzleteket megkötni, hogyan kell a partnerekkel és a rajongókkal kommunikálni, milyen hangosításra és kiszolgáló személyzetre van szükség, és a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni.

Benkó Sándor az egész életét a zenének és a dixieland műfajnak szentelte. Neki köszönhető, hogy idehaza a világtrendtől eltérően napjainkban még mindig népszerű műfaj a dixieland. Számára mindig a közönség és a rajongók voltak a legfontosabbak, ők adtak neki erőt nap, mint nap. Amikor a színpadra lépett, és maga előtt látta a saját közönségét, új energiával töltődött fel. Szerette és imádta, amit csinál, a csillagokat képes lett volna lehozni a földre a közönségének.

Ő sajnos már nem tudja magát megvédeni - és életében nem is volt rá szükség - a valóságot elferdítő állításoktól és rosszindulatú csúsztatásoktól. Ránk, a családra, a barátaira, a rajongóira, a tisztelőire és minden jóérzésű emberre maradt a feladat, hogy megvédjük emlékét.

Nyugodjon békében...

2016. május 5.

Benkó család