Ránk hozták a frászt: a sokkok éve a gazdaságban

Fotó: Getty Images / Milos Bicanski

-

2015-ben kiderült, hogy bármennyire szeretnénk, nem működik a gazdasági szabadságharc, azt is megtudtuk, hogy a tőzsde nem játék, de a jegybankárok igenis ránk tudják hozni a frászt. Mellesleg elveszítettük illúzióinkat a német iparral kapcsolatban.


A leejtett kávésbögre csörömpölése a monitor előtt – ha filmet készítenek arról, mi történt 2015. január 15-én a világ tőzsdéin, valószínűleg ez lesz a legelcsépeltebb felütés. Nem véletlenül: a jegybankok lassú és megfontolt lépéseit meghazudtolva a svájci jegybank váratlanul elengedte a frank árfolyamát. Vagyis eltörölte azt a válság után önként vállalt árfolyamkorlátot, amely 1,2 frankban korlátozta az euró árát.

A következő egy óra frenetikus volt: rövid időre gyakorlatilag megfordult a frank és az euró kurzusa, és voltak percek, amikor egy frank 370 forintot ért. A forint az euróhoz képest is mélypontra süllyedt, 325 forintot kellett adni érte. Már ahol lehetett, mivel a pénzváltók sok helyen felfüggesztették a kereskedést.


Január 15-én elszabadult az árfolyam, a frank záróértéke is csaknem 320 forint volt


Abban a pár órában néhányan nagyot nyerhettek, ám a többségnek –beleértve a svájciakat – fájdalmas volt a lépés, ami a frank tartós erősödéséhez vezetett. A magyar devizahitelesek pedig a világ legszerencsésebb embereinek tudhatták magukat, mivel addigra már lezárták jelzálogkölcsönük piaci árfolyamú forintosítását.


A magyar befektetők is buktak a svájci jegybank döntése napján


Yellen megvárat mindenkit

Pánik helyett őrjítő várakozás. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve ezzel örvendeztette meg a piacokat 2015-ben. A Janet Yellen vezette testülettől mindenki azt várta, hogy elkezdi végre emelni a 2008 vége óta 0 százalék körüli alapkamatot, annál is inkább, mivel ez a döntés még a svájci jegybank árfolyampolitikájánál is nagyobb hatást gyakorolhat a világ gazdaságára. Yellen azonban hónapról hónapra „óvatosságra” és „türelemre” intett mindenkit, tökéletes ellenpontjaként az időről időre felbolyduló külső világnak.

A türelemre decemberig volt szükség: a Fed ekkor döntött egy 25 bázispontos emelés mellett, ami ugyan tagadhatatlanul történelmi lépés volt, ám meglepetésnek végképp nem lehetett nevezni. A lépés hatását mindenesetre még nem lehet felmérni, jövőre kiderülhet, a néha egymásnak ellentmondó elemzői jóslatok közül melyik válik majd be.


Janet Yellen


Görög dráma – 2015-ös felvonás

Alig hevertük ki a svájci jegybank okozta pánikot, és máris jött a következő: a görögországi választások január 25-én. A Sziriza nevű baloldali párt győzelme prognosztizálható volt az előre hozott voksoláson, arra azonban aligha számított bárki, ami utána következett: a csaknem fél évig tartó masszív őrületre.

A Sziriza ugyanis kötötte magát ahhoz a választási ígéretéhez, hogy nem enged a trojkának, és amint tud, kilép az EU/IMF-hitelprogramból. A program februárban amúgy is lejárt volna (ami a pénz folyósításának végét jelentette, nem a visszafizetést), az Alexisz Ciprasz vezette kormány azonban olyan módon kívánt szakítani a hitelezőkkel, hogy az akkor is lehetetlenné tette volna a csendes elválást, ha annak lett volna realitása.

Szóba került az adósság csökkentése vagy átütemezése is, amelyet alapból elutasítottak a hitelezők, akiknek az idegeit a bő hét alatt lezavart, az uniós megoldási javaslat megtorpedózását – sikerrel – célzó népszavazás is borzolta. A görög kormánnyal szemben az európai partnerek is megmakacsolták magukat, az adósságelengedés versus költségvetési szigor vitája pedig mindent uralt hónapokon át. És a nyugati világ egy életre megtanulta, hogyan mondják görögül azt, „nem”.


Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter aligha lesz az év embere Görögországban


A hitelprogram eközben megbukott: az utolsó részletét soha nem kapta meg Athén, a vita pedig teljesen kiszámíthatatlanná tette a vegetáló görög gazdaság jövőjét.

A féléves alkudozás főszereplőjévé Janisz Varufakisz pénzügyminiszter vált. A magát „tévelygő marxistaként” jellemző közgazdászprofesszor már motorjával, a hozzá tartozó bőrdzsekivel és keresetlen stílusával kellő izgalmat hozott a gazdaságpolitika száraz világába. Hamar beváltotta azonban a ZDF német tévé humoristáinak jóslatát és nem csupán rocksztárként, de kiszámíthatatlan ellenségként tekintett rá tárgyalópartnerei jó része, különösen Wolfgang Schäuble német és Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter.

A rendre elbukó alkupróbálkozások miatt ugyanis tapinthatóvá vált az a veszély, hogy a görögök önszántukból távoznak, vagy még inkább kiesnek az euróövezetből. Ez pedig még súlyosabb válsággal fenyegetett, legalábbis rövid távon.



A Grexit végül nem következett be, ám a pánik miatt az emberek elkezdték kivenni betéteiket, olyan mértékben, hogy a bankrendszert csak a fiókok bezárásával és a pénzforgalom korlátozásával lehetett megmenteni az összeomlástól. (És persze később egy jelentős tőkeinjekcióval.) A nagy nehezen, az utolsó pillanat – és Varufakisz menesztése – után megszült kompromisszum azonban még a tőkekorlátozásoknál is fájdalmasabb lett: a görögöket pedig minden korábbinál keményebb megszorítások árán húzták ki az államcsődből. Valahogy így:



Igen, a csődből, nem a csőd széléről. Görögország ugyanis az EU-ban, sőt, a fejlett országok közül elsőként hivatalosan is fizetésképtelenné vált július 1-jén. Ehhez azt kellett, hogy Athén elmaradjon egy 1,6 milliárd eurós törlesztéssel a Nemzetközi Valutaalap felé.


A csődök éve

Nem Görögország volt azonban 2015-ben az egyetlen olyan állam, amelyik csődbe került. Mindezt úgy, hogy idén semmilyen globális válság nem fenyegette a világot. Ukrajnát az Oroszországgal meglévő konfliktus és saját elhibázott gazdaságpolitikai lépései rántották a mélybe. Kijevnek a magánhitelezőivel sikerült megegyeznie az államadósság csökkentéséről, az alku része volt az is, hogy 2019-ig felfüggesztik a törlesztést. Moszkva azonban ebbe nem ment bele, az ukránok viszont arra az egyezményre hivatkozva az oroszoknak sem fizették ki a december 20-án esedékes 3 milliárd dollárnyi hitelt.

Venezuelának csak a csodával sikerült elkerülnie eddig az államcsődöt. Ami egyértelműen a politikusok számlájára lenne írható, hiszen a dél-amerikai ország a világ legnagyobb kőolajkincsével rendelkezik. Ám most éppen más rekordokat említenek vele kapcsolatban: az infláció 100 százalék feletti éves szintjével világcsúcsot dönt, miközben a a világ legkockázatosabb adósának számít.


Az importkorlátozás miatti áruhiány mindennapos Venezuelában


A kínai hullámvasút

Augusztus közepén, amikor végre körvonalazódott a megoldás a görögök ügyében (ennek örömére pedig Ciprasz le is mondott, csak hogy később újraválasszák), és a brókerek végre kivehették volna jól megérdemelt szabadságukat, egy újabb pánikhelyzet szakadt a piacok nyakára. Ekkor robbant be teljes erővel a már hetek óta gyengélkedő kínai tőzsde krízise , hullámokat verve az egész világon. A részvénypiacok megállíthatatlanul zuhantak a világ második legnagyobb gazdaságában, amit a pekingi kormány teljesen hasztalanul próbált követni különféle vészintézkedésekkel.


kína; gazdaság; pénzügy; tőzsde; bankpánik


Persze ha alaposabban elemezzük a helyzetet, valójában nem annyira tőzsdekrachról, inkább egy csúnya lufi kipukkadásáról volt szó. A kínai árfolyamok ugyanis őrületes száguldásba kezdtek az előző hónapokban, miután már az átlag kínaiak is a tőzsdére tolták a pénzüket. A kisbefektetők áldásos segítségével is egy év alatt 150 százalékkal nőttek a részvényárak – amíg bírta a piac.

Peking néhány bróker letartóztatásával lezárta a pánikot, és inkább a kínai gazdasági növekedés lassulása felé fordította (vissza) figyelmét. A sanghaji értéktőzsde pedig a júniusi csúcshoz képest 73 százalékkal zuhant, ám így is az év eleji szintre került vissza az év végére, mellesleg a legnagyobb növekedést produkálta az utolsó negyedévben a világ részvénypiacai között.



source: tradingeconomics.com

Elveszett illúziók

A kínai gazdaság felé mindenki félve tekint, a német gazdaságba vetett bizalom azonban mindig is töretlen volt. Legalábbis 2015 szeptemberéig, amikor a német ipar szimbóluma, a Volkswagen keveredett igen súlyos csalási ügybe. A cég dízelmotorjairól az amerikai környezetvédelmi hatóság, az EPA közölte: a szoftverüket úgy manipulálták, hogy a teszteken a valóságos károsanyag-kibocsátási értékeknél kevesebbet jelezzenek.


Martin Winterkorn

Hátul Martin Winterkorn, a VW volt vezére, a kormánynál pedig utóda, Mathias Müller


A hír végzetes volt: több országban indítottak vizsgálatot, a VW részvényeinek ára szabadesésbe kezdett (bő két hét alatt csaknem 40 százalékkal zuhant), a járművek iránti kereslet is visszaesett; a cég így októberben 15 év óta először számolt be veszteségről. A konszern több vezetője is belebukott a botrányba. A cégcsoport által gyártott autók közül több mint 11 milliónak a visszahívását rendelték el, az amerikai fogyasztók kártérítésre is jogosultak lesznek, ennél nagyobb hatása lehet azonban a részvényesek, az autótulajdonosok vagy a hatóságok által indított pereknek. A cég 6,7 milliárd eurót tett félre mindezekre, ám a botrány hatásait ma még képtelenség felmérni.


Most nem volt az erő velük


2016 nagy – előre megjósolható – parája azonban nem ez lesz, hanem az, a britek maradnak-e az Európai Unióban. Jövőre rendezik ugyanis az erről döntő népszavazást, amely eredetileg egy választási ígéret volt David Cameron brit konzervatív miniszterelnöktől, újraválasztása után azonban hirtelen valósággá vált. Olyannyira, hogy a brit ipari szféra és a City is élénk vitába kezdett arról, jót tenne-e a szigetországnak az elválás.