Rajtuk veri le Putyin az oroszok frusztrációját

Fotó: ANADOLU AGENCY / Fatih Aktas

-

A lelőtt orosz vadászgép ráirányította a világ figyelmét egy korábban kevésbé ismert szereplőjére a szíriai polgárháborúnak. Az ezer éve a térségben élő türkmének hirtelen a világpolitikai folyamatok középpontjában találták magukat, miután közvetlenül a fejük fölött ugrott össze a környék két nagyfiúja, Oroszország és Törökország.


Novemer 24-én reggel a török légierő F–16-osa lelőtt egy orosz vadászbombázót, amely Ankara szerint megsértette az ország légterét. A régióban tevékenykedő türkmén felkelők nem sokkal később bejelentették, hogy az ejtőernyővel lefelé szállingózó pilótákat még a levegőben lelőtték. Ugyan az egyik pilóta feltehetően tényleg meghalt, a másikat azóta már az oroszoknak sikerült biztonságban egy katonai bázisukra szállítani.


Még ugyanazon a napon a türkménekkel szövetséges Szabad Szíriai Hadsereg (FSA) egy orosz helikoptert is szétlőtt, ráadásul – hogy még egy csavar kerüljön a történetbe – egy Amerikától kapott TOW tankelhárító lövedékkel. Úgy tudni, hogy a helikopter a lezuhant gép pilótáit kereste.



Hogy elkerülje a helyzet további eszkalálódását, Putyin kijelentette, hogy nem fog katonai válaszcsapást indítani. Ezt a jelek szerint csak Törökországra értette, mivel az incidens óta az orosz gépek fokozott intenzitással bombázzák az egyik pillanatról a másikra reflektorfénybe került türkmén felkelők területeit. Ilyesmi persze az orosz gép lelövése előtt is előfordult, és részben ez is indokolhatja, miért szánta el magát a török hadsereg a drasztikus lépésre.


De kik azok a türkmének?

A türkmének – vagy turkománok – a törökökkel állnak szoros rokonságban, és a 11. század óta élnek a mai Szíria, Irak és Irán területén. Még az Ottomán birodalomban telepítették őket a térségbe, hogy védjék a kereskedelmi utakat és ellensúlyozzák az arab törzsek hatását.


Nem lehet pontosan tudni, hányan vannak, a Szíriában élő népesség pár százezerre tehető, számuk azonban a polgárháború évei alatt drámaian lecsökkent. Csak Törökországban 25 ezer türkmén kért menedékjogot.

A törökhöz hasonló nyelvet beszélő, szunnita türkmén kisebbséget a síita Aszad-rezsim erősen korlátozta kultúrájának és jogainak gyakorlásában, így az elsők között voltak, akik a polgárháború 2011-es kitörésekor fegyvert ragadtak.



Törökország támogatásával a türkmének számos fegyveres csoportot hoztak létre, például a Szíriai Türkmén Brigádot, amely jelentések szerint közel 10 ezer harcossal rendelkezik. A szervezet Latakiában aktív szárnyát, a Jabal al-Turkman Brigádot a tartomány Törökországgal határos részén végigfutó Türkmén-hegyről nevezték el. Ebben a térségben zuhant le a lelőtt orosz vadászgép, és itt lőtték le a helikoptert is.


Már régóta csípik Moszkva szemét

A térség zavaros viszonyaira jellemző, hogy a brigád az Egyesült Államok által támogatott FSA mellett más felkelőcsoportokkal is szorosan együttműködik, például az al-Kaida helyi szárnyával, az al-Nuszra fronttal. Az FSA és az al-Nuszra viszont ellenségei egymásnak. Egy másik türkmén csoport, a Szelim Szultán Brigád pedig a kurd YPG-vel van szoros kapcsolatban, ugyanakkor a YPG anyaszervezete, a PPK halálos ellensége a türkméneket támogató Törökországnak.



A türkmének legfőbb ellenségeiknek a szír hadsereget és az Iszlám Államot tartják. A Türkmén-hegy környékén gyakoriak az összecsapások a lázadók és a kormányerők között, akik Irán, a libanoni Hezbollah és Oroszország támogatását is élvezik.

Nem véletlen, hogy az oroszok már a Szu–24-es vadászbombázójuk lelövése előtt is előszeretettel támadták a türkmének településeit, amit Ankara nem nézett jó szemmel. Egyrészt a szintén az Aszad-rezsim megbuktatásán fáradozó Törökország a türkménekre félig-meddig határon túli törökökként tekint, és elkötelezte magát a védelmük mellett. Másrészt annak sem örül igazán, hogy az oroszok a határhoz ennyire közel hajtanak végre katonai akciókat.

A helyzet odáig fokozódott, hogy november 20-án Törökország bekérette az ankarai orosz nagykövetet. „Hangsúlyoztuk, hogy az oroszok nem a terroristák ellen lépnek fel, hanem türkmén civil falvakat támadnak. Ha ez így folytatódik, annak súlyos következményei lehetnek” – fogalmazott a külügyminisztérium egy közleményben. Így folytatódott, és súlyos következményei lettek: a légierő lelőtte az egyik orosz vadászbombázót.


Turkmens fight against Syrian Regime Forces in Bayirbucak region, Latakia


Az egyik oldalon tehát ott vannak az Aszad-rezsim ellen harcoló türkmének, akiket a NATO-tagállam Törökország támogat, a másikon pedig a kormányhű szíriai hadsereg, Oroszországgal a háta mögött. Az sem az orosz, sem a török félnek nem áll érdekében, hogy újabb katonai összetűzések pattanjanak ki közöttük, a türkmének további bombázása viszont gyújtózsinór lehet a konfliktus berobbanásához. Az oroszok mindenesetre csütörtökön bejelentették, hogy megsemmisítették a lázadócsoportot, amely megölte katapultáló pilótájukat.