Rajong és borzong a magyar holokausztfilmen a nemzetközi sajtó

Forrás: Mozinet

-

Csütörtökön mutatták be Cannes-ban, a fesztivál versenyprogramjának keretében Nemes Jeles László filmjét, a Saul fiát. Mi erre írtunk róla, és a nemzetközi sajtó is le van nyűgözve. Többen a fesztivál már most legsokkolóbb filmjéről beszélnek, amelynek Arany Pálmát adnának két nap után.


“A Saul fiát nézni olyan, mintha a Dardenne fivérek vezetnének minket körbe Dante Poklának belsőbb köreiben” - írja a Variety kritikusa a filmről, amely szerinte sokkal mélyebbre taszítja a nézőt a puszta megértés, illetve a bemutatás kategóriáinál, hiszen egyrészt kompromisszummentes ellentéte Hollywood szentimentális holokausztképének, de vitákat is fog ezzel és az általa felvetett morális kérdésekkel generálni: főszereplője (Röhrig Géza erőteljes alakítását is méltatják) a Sonderkommando tagja, azaz olyan zsidó, aki saját halálát késleltetve szintén segédkezik a tömeggyilkosságban egy nagy vörös ikszet hordva a kabátján, hullákat pakolva. Aztán a saját fiát fedezi fel a halottak között.

A Variety kritika azt is kiemeli, hogy a film nem fog mindenkinek tetszeni, külön méltatja Zanyi Tamás munkáját, aki a film zajait, hangjait, kakofón hangképeit készítette és vágta, még megrázóbbá téve Nemes Jeles kíméletlen jeleneteit. (Lent a filmből látható egy jelenet.)



A Guardian ugyancsak könyörtelen és hátborzongató filmről beszél, továbbá szintén poklos hasonlatokat használ, illetve Wittgensteint híres tételét idézve azon elmélkedik, hogy vajon a „kimondhatatlanról” képesek vagyunk-e, vagy beszélhetünk-e a fikció által. A kritikus szerint egyébként is kivételes film lenne a Saul fia, de bemutatkozó rendezésnek egészen lenyűgöző. Kiemeli a film kezdőjelenetét, amelyet szerinte egy másik film talán befejezésnek szánt volna, de itt rögtön az elején a gonosz ipari folyamattá való átalakulását mutatja be, ezzel a Guardian szintén olyan párhuzamot használ, amelyet mi is kiemeltünk kritikánk címében. A kritikus is megjegyzi, hogy a Röhrig Géza gyakran ősgyíkhoz hasonlatossá torzult arcát mutató és minden mást kizáró közelik egészen erőteljesek.

A Guardian szintén említi, hogy a Saul fia elő fog még kerülni a holokauszt és a mozi ellentmondásos viszonyáról szóló vitákban.



A Hollywood Reporter azzal kezdi, hogy a holokausztról szóló filmek általában utalnak a táborokban történt borzalmakra, és szinte sosem mutatják be azokat. Majd hozzáteszi, hogy ha egy elsőfilmes bekerül a cannes-i versenyprogramba, akkor valamit nagyon jól kellett csinálnia.

A Hollywood Reporter cikke szerint a filmet nehéz végignézni, annyira megrázó. Magabiztosan és erőteljesen van megrendezve, és bár nem feltétlenül sikerül teljesen kitöltenie a játékidejét, mégis elképesztően intenzív filmes élményt nyújt, írja a kritikus. Később kiemeli Clara Royer társíró Saul karakterére fókuszáló forgatókönyvét, valamint Erdély Mátyás Saul arcát pásztázó képeit. Dicséri, hogy bár a film vége költőibb hangot üt meg a Saul fia alapvetően dokumentarista stílusához képest, mégis fenntartja az egyensúlyt, nem lóg ki az elbeszélés szövetéből.



Az Edinburgh Reporter szerint a Saul fia újító és eláll tőle az ember lélegzete, az elmúlt idők legmegrázóbb háborús filmje, és már most megérdemelné az Arany Pálmát, bár még csak a fesztivál elején tartunk. A The Wrap is azzal kezdi, hogy a program legmeglepőbb és legsokkolóbb filmje lehet a Saul fia, amelyet már többen a fődíj esélyeseként emlegetnek, ami talán túl korai a fesztivál második napján. Azt kiemeli ő is, hogy a Saul fia legfőbb ereje abban rejlik, hogy a holokauszt témájához úgy képes hozzányúlni ennyi idő és ennyi filmes feldolgozás után, hogy az frissnek és eredetinek, és valóban megrázónak hat. A Screen Daily szerint ez azért is van, mert Röhrig Géza alakítása nem teszi lehetővé az azonosulást a karakterrel, ami általában a “könnyű katarzist” okozza az ehhez hasonló filmekben.