Putyin megpróbálja átverni az egész világot

Fotó: RIA Novosti / Vladimir Astapkovich

-

Óva intik a washingtoni kormányt, hogy elhiggye Vlagyimir Putyinnak: az Iszlám Állam ellen harcolnak majd az oroszok Szíriában. A világ egyik legrangosabb külpolitikai folyóirata szerint amíg nincs egy elfogadható béketerv, értelme sincs az ilyen akcióknak. Pontosabban van, de ennek az oroszokon kívül senki nem örül.


Hogy lehet levegő-levegő rakétákkal harcolni egy olyan ellenséggel, amelynek nincs is légiereje? Ha valakit meg akarunk semmisíteni, miért azokat a területeket bombázzuk, ahol pont nincs ott? Ez csak kettő azok közül az eléggé evidensnek tűnő kérdések közül, amik Oroszország szíriai, hivatalosan az Iszlám Állam ellen indított beavatkozását kísérik, és amik gyanút keltenek a nyugati hatalmakban Vlagyimir Putyin szándékait illetően.

Putyin hivatalos magyarázata, amit az ENSZ-közgyűlési beszédében is előadott, hogy nagyon széles körű összefogásra lenne szükség az Iszlám Állammal szemben – olyanra, mint annak idején Hitler ellen alakult. Ebben pedig szerinte igenis szükség van a Nyugat által gyűlölt Aszad támogatására, hiszen a „az ő hadserege, illetve a kurdok az egyetlenek, akik valóban harcolnak a szélsőséges iszlamistákkal szemben".

A Kreml-propaganda Russia Today egy másik egyszerű választ talált: mivel a szélsőségesek Oroszországból és más volt szovjet tagköztársaságokból most éppen úgyis Szíriában harcolnak, jobb most végezni velük, mint „utólag visszaengedni őket az országba", írták.


In action

Az orosz és az amerikai elnök hétfőn, az orosz légicsapások megindítása előtt New Yorkban az ENSZ közgyűlésén 90 percet tárgyalt egymással négyszemközt, zárt ajtók mögött, de – mint az az eseményt követő sajtótájékoztatón kiderült – nem közeledtek egymáshoz az álláspontok a szíriai rendezés ügyében. John Kerry külügyminiszter pedig állítólag már tiltakozott is orosz kollégájánál, Szergej Lavrovnál a Szíriában szerdán megindított orosz légicsapások ellen.

Oroszország a négy éve tartó polgárháborúban sokáig a be nem avatkozás politikáját hirdette, most azonban, hogy Bassal al-Aszad rezsimje az összeomlás szélére került (az Iszlám Állam már Damaszkusz elővárosaiban is megvetette a lábát), váratlanul jelentős fegyveres segítséget nyújtott.

Az orosz harci gépek a jelek szerint egyelőre Aszad ellenzékét támadják, nem kifejezetten az Iszlám Állam területét. Putyin ugyanakkor a nemzetközi politikában ezzel a húzással egyelőre magához ragadta a kezdeményezést, és olyan helyzetet teremtett, amiben Oroszország már rég volt a világpolitikában: a nyugati nagyhatalmaknak kell az orosz lépésekhez igazodniuk.


Orosz bombázás után Tallbiseh városában: ki a célpont?


Nem véletlen, hogy Bejnamin Netanjahutól Francois Hollande-on át Barack Obamáig egy sor jelentős vezető tárgyalt az orosz elnökkel az utóbbi időben. A Pentagon szintén tárgyalt már az orosz hadvezetéssel, elsősorban azért, hogy a párhuzamos katonai akciók miatt nehogy bármi „baleset” történjen.

Putyin ráadásul egy lépéssel közelebb került célja eléréséhez, Aszad hatalmon tartásához is. David Cameron brit kormányfő legutóbbi nyilatkozatában legalábbis nem zárta ki, hogy „egy átmeneti periódusban” a saját népe ellen háborús bűnöket elkövető diktátor még hatalmon maradhat.

Ez elég jelentős fordulat ahhoz képest, hogy eddig Aszad és családja számára a legkecsegtetőbb lehetőségnek egy oroszországi száműzetés látszott. Igaz, az Aszad család jövője még ma is bizonytalan, de most legalábbis kaptak egy esélyt, hogy – Putyin támogatásával – beleszóljanak a szíriai helyzet rendezésébe.


Kik a realisták?

Márpedig ez az, amitől ma szinte mindenki óvja a nyugati vezetőket, elsősorban Barack Obamát: hagyni, hogy egy orosz befolyású bábkormány kerüljön helyzetbe Szíriában. „Realisták, csak óvatosan egyezkedjetek az oroszokkal” – írja már címében is a Foreign Policy.

A rangos külpolitikai folyóirat elemzője, Christian Caryl szerint is hamis az orosz érvelés, már csak azért is, mert Putyinnak, ha éppen úgy diktálják érdekei, semmi gondot nem okoz olyan a radikális iszlámmal kacérkodó diktátorokkal együttműködni, mint az általa hatalomba emelt Ramzan Kadirov csecsen elnök.


Orosz SU-30-as harci gép Szíriában


Caryl szerint Putyin stratégiája, vagyis összefogni az Aszadot támogató alavitákkal, a síita Iránnal és a libanoni Hezbollahhal a szunnita Iszlám Állam ellen, „a lehető legjobb módja annak, hogy szunnita muszlimok nagy tömegeit kergessük az Iszlám Állam karjaiba”, ez lenne a „realista politika” Szíriában? – teszi fel a kérdést a szerző.

Egy valódi, a rendezés alapját jelentő béketerv nélkül az orosz beavatkozás semmivel nem visz közelebb a rendezéshez – ezt már a Foreign Affairs elemzője, Edward P. Joseph írta „Putyin és Obama fej fej mellett: miért nem lenne szabad az Egyesült Államoknak elfogadni Oroszország terveit Szíriában” címet viselő cikkében.

Joseph szerint a helyzet hasonlítható a délszláv háborúkhoz is: annyiban mindenképpen, hogy az USA éveket késett a beavatkozással, míg végül katonai erőt és egy előre kidolgozott béketervet használva asztalhoz ültette a tárgyaló feleket.

Amíg nincs egy olyan béketerv, ami rendezné a háború utáni Szíria alkotmányos berendezkedését, meghatározza a síiták, szunniták, a keresztények, valamint az Aszadot támogató alaviták helyzetét, addig senkit nem lehet tárgyalóasztalhoz hívni – állítja a szerző, aki szerint egy ilyen helyzet végre azt is feketén-fehéren világossá tenné, ki hajlandó a tárgyalásra, és ki az, aki nem.


A helyzet Szíriában


Hamarosan kiderül?

Egy világos béketervvel talán több szunnitát rá lehetne venni, hogy részt vegyen az Iszlám Állam elleni harcban – enélkül úgysem képzelhető el a szervezet megsemmisítése. Oroszországnak azonban ez egyelőre semmiképen nem érdeke, Aszad hatalmának meghosszabbításával pedig nem lesz béke tartósan – véli Edward P. Joseph.

A New York Times „Az orosz műveletek csak olajat jelentenek a tűzre” címmel írt cikket, ebben Philip M. Breedlove tábornok több okot is felsorol Putyin mostani lépésére: Putyin ezzel hosszú idő óta ismét helyzetbe hozta magát egy világpolitikai jelentőségű ügyben, ráadásul hatásosan tereli el a figyelmet a szír beavatkozással az Ukrajnában máig megoldatlan konfliktusról. A szaúdi külügyminiszter ugyanakkor már jelezte, ha az oroszok felfegyverzik Aszadot, akkor ők a szíriai diktátor ellen fegyvert fogó lázadóknak nyújtanak jelentős katonai támogatást.

Ezen kívül – ahogy korábban írtuk – bebiztosíthatja az oroszok számára stratégiai fontosságú katonai jelenlétet a Földközi-tenger keleti medencéjében, hiszen nehéz elképzelni, hogy a „baráti segítségnyújtás után” az Aszad-rezsim ne biztosítaná hosszú időre és jutányosan az orosz haditengerészeti és légibázisokat az ország területén.

„Ha mindez megvan, akkor persze az oroszok az Iszlám Állam ellen is harcolnak majd valamennyit, de nem ez a cél” – véli a tábornok. Szavaira rímel Laurent Fabius francia külügyminiszter nyilatkozata is, aki úgy kommentálta az orosz beavatkozást, hogy „a Nyugat eddig komolyan harcolt az Iszlám Állam ellen, Aszad hadserege tessék-lássék, az oroszok egyáltalán nem”.

Putyin láthatóan elkötelezett az egyoldalú fellépés mellett is. A következő napokban dőlhet el, hogy mekkora mozgástere marad ehhez, és mennyire gondolja komolyan, hogy valóban az Iszlám Állam megsemmisítése a fő cél.