Puskás a Fradiban, Doll a BL-döntőn

Fotó: MTI / Illyés Tibor

-

Óriási történetgyűjtemény jelent meg a Fradiról, ismert és ismeretlen, patetikus, vicces és meglepő anekdotákkal, a kezdetektől a máig.


Több száz történet a Fradiról, köztük „eddig rejtve maradt epizódok” is – ezt ígéri a frissen megjelent Fradi-kolbász című könyv. A történeteket Lakat T. Károly és Fűrész Attila gyűjtötte össze, tényleg úgy, ahogy a cím is sugallja: mindent bele alapon, még azt sem jelölték külön, melyik anekdotát melyikük jegyezte le.


Valóban van itt minden, szöveges sós mogyoróként működik a könyv, vége az egyik történetnek, jöhet is a másik, nehéz abbahagyni. Bár a számtalan sztorit fejezetekbe csoportosították, még így is meglehetősen véletlenszerűen következnek egymásra, már csak a rendkívüli időbeli ugrások miatt is. Ez azonban csak az előnyére válik, mert sosem tudni, mit hoz a folytatás.

Néhány történet meglehetősen banális – például amelyikben Ombódi Imre szellent egy nagyot a liftben, majd szegény Száraz Istvánra fogja –, ezeket akár el is lehetett volna hagyni. Más történetek nyomasztóak, mint a Giovanni nevű koldusé, akinek a kétezres évek közepén már a játékosok sem tudtak adni semmit, lévén nekik is hónapok óta tartozott a klub.


Tükörcserepek

Első olvasáskor több ilyen történetbe is beleszaladtunk, már majdnem kedvünket szegték, ám lassan meglepő felismerésre jutottunk: ahogy ugráltunk ide-oda az időben, a húszas évektől egészen a jelenig, ezekből a kis töredékekből visszatükröződött a magyar foci közmondásos hanyatlása. Ezúttal nem számok és eredmények rajzolnak meg egy hajszálpontos ívet, ám az egyre sivárabb focivalóságunk ugyanúgy kiolvasható a jelenhez közelítve egyre laposabb, fárasztóbb, súlytalanabb történetekből.


A precízen listázott források ugyan elbizonytalanítanak, vajon a történetek közül eddig mennyi „maradt rejtve”, ám mivel több száz sztori sorjázik, garantáltan talál újdonságot mindenki. Ismét előkerül az 1949-es nagy Fradi szétszedése, egy mexikói nyári túra, ahol Puskás Ferenc és Szusza Ferenc is játszott a Fradiban, szerepel a valaha volt legelső kezdőcsapat (benne Horn és Pokorny), kiderül, hogy a klub történetében két csapat is nagyon közel került a repülőgép-szerencsétlenséghez, hogy Albert Flórián őstehetsége tudatában kicsit engedett az edzésmunka szigorából.


Albert Flórián, a Császár


Az Albertről szóló sztorik nagyjából a könyv egészére is jellemzőek: az egyetlen magyar aranylabdásról időnként zavarba ejtően szentimentálisan ír az őt barátjának valló Lakat T. Károly, ugyanakkor nem maradnak el a fent említett, Albertet cseppet sem heroizáló sztorik sem.


A könyvre rápillantó fiatalabbak többnyire idegenkedtek a Fradi-kolbász címtől, ám az annyiban kétségtelenül pontos, hogy tényleg minden van ebben a könyvben, tehát távolról sem csak fradistáknak lehet érdekes, hanem bárkinek, akit érdekel a magyar foci. Elég annyit mondani, hogy Garaba Imre és Zsiborás Gábor is felbukkan az oldalakon, nem is beszélve Dalnoki Jenőről, akinek a velős beszólásai a legendás Liverpool-edzőt, Bill Shanklyt idézik. Dalnoki habitusa mintha a futball esszenciája lenne: vagány, kemény, rafinált.


Már ez is a múlt, pedig a könyvben a falelátós pályáról is sok szó van


Ahogy sorjáznak az újabb és újabb kis epizódok, összeáll egy kép a Fradiról, a magyar fociról, nagy egyéniségekről és balhés játékosokról, néha olyan történetekkel, amelyeket kapásból kétszer kell elolvasni, elsőre annyira hihetetlennek tűnnek. Ilyen a mostani edzőé, Thomas Dollé is, aki a Real Madrid-Atlético Madrid BL-döntőn egy sor eseményt pontosan megmondott előre.


Szóval bőven van itt csemege a kolbászon kívül is, például az a 20 deka párizsi, amit félreértésből majdnem a Csepelnek adtak Kincses Sándor átigazolásakor, az ugyanolyan zacskóban lévő pénz helyett. Vagy épp a virsli. Szergej Kuznyecov, a kilencvenes évek védője nagyon nehezen tanult meg magyarul, így a szakzsargont sokszor csak alkalmilag kitalált szavakkal pótolta. A virsli például a lest jelentette: ha az orosz légiós elkiáltotta magát a meccsen, a többiek elkezdtek kifelé rohanni, hogy lesre állítsák az ellenfél csatárát.

A közel 240 oldalon át hömpölygő történetek után egy képgyűjtemény is található, így még elevenebben jelennek meg a régi és kevésbé régi idők hősei. Hiányolni pedig talán csak a mostani csapat történeteit lehet – van néhány, de hasonlóan alaposan csak egy másik könyv foglalkozhat majd azokkal.