Politikai akciónak jó, de jogilag nincs tétje Orbán népszavazásának

Fotó: MTI / Koszticsák Szilárd

-

A magyar kormány egy felvetésről tart referendumot, ráadásul egy olyan kérdésben, amely legfeljebb véleménynyilvánító népszavazást tesz lehetővé.


Nem jogi, inkább politikai jelentősége lehet az Orbán Viktor kormányfő által a kötelező betelepítési kvóta terve ellen kiírandó népszavazásnak.

A kormány népszavazási kérdése a következőképp hangzik:


Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?

Az Európai Unió – vagyis annak tagországai – azonban jogilag nem tették kötelezővé a kvótarendszert, ezt az Európai Bizottság szerette volna elérni, több kormány ellenállásán azonban elakadt a terv.

A tagállamok kormányait tömörítő tanács Tanács tavaly szeptemberben viszont arról határozott, hogy két év alatt 120 ezer embert kell áthelyezni Olaszországból és Görögországból. Ezt többen – a magyar kormány is – megtámadták az Európai Bíróságon. Valóban kérdéses, hogy lehet-e többségi szavazással ilyen határozatot hozni, hiszen ez az államok szuverenitásának alapjait érinti (kit engednek be és kit nem), de ezt majd Luxemburgban eldöntik.

Arra, hogy a jelenlegi rendszer nem kötelező, Kovács Zoltán kormányszóvivő is felhívta a figyelmet, amikor az ellenzéki pártok a múlt heti EU-csúcs után megvádolták Orbán Viktort, hogy engedett ebben a kérdésben. A mostani csúcson egyhangúlag elfogadott zárónyilatkozat egyébként arra szólította fel a tagországokat, hogy „valamennyi tavaly decemberben elfogadott intézkedést a lehető leggyorsabban végre kell hajtani, a migránsok Unión belüli áthelyezésére vonatkozó határozatokat, valamint a visszaküldést és a visszafogadást biztosító intézkedéseket is beleértve”.

Az önkéntesség ugyanis nem jár együtt a lelkesedéssel: a február közepi adatok szerint az olaszoktól és a görögöktől együttesen alig ötszáz embert helyeztek eddig át.

A tagországokon számon kért decemberi határozat pedig még kedvezőbb lehetne Magyarország számára. Abban ugyanis szerepel egy olyan mondat is, miszerint a tagországoknak „fontolóra kell venniük, hogy az elfogadott határozatok kedvezményezettjei közé más olyan, nagy migrációs nyomásnak kitett tagállamokat is felvegyenek, amelyek ezt kérték”. Az eredeti tervek szerint ugyanis csak Olaszország és Görögország tartozott ebbe a körbe, később azonban – a nyári menekültáradat idején – Magyarországnak is felajánlották ezt, ám a kormány következetesen elutasította a „kitelepítési” verziót is.


A menekültek költöztetésére vonatkozó hivatalos terminológia egyébként áthelyezés és áttelepítés – előbbi azokra vonatkozik, akik már bejutottak valamelyik tagországba, az utóbbi pedig azokat érinti, akik egy EU-n kívüli menekülttáborban élnek, és mintegy mintaprogramként igyekeznek segíteni nekik.

Felmerül azonban egy másik probléma is a népszavazással kapcsolatban: Nem egyértelmű, hogy az Orbán által bejelentett kérdés kire és milyen kötelezettséget róna. Alapesetben egy népszavazás a kormány vagy Országgyűlés számára ír elő vagy tilt meg valamit, itt viszont inkább csak véleménynyilvánításról lehet szó, hiszen egy európai ügyről van szó, márpedig egy magyar referendum eredménye az EU-s intézményeket nem köti.

A magyar jog szerint ugyanakkor szintén nem egyértelmű, hogy meg lehet-e tartani ezt a népszavazást: az alaptörvény kifejezetten tiltja, hogy „nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről” népszavazást tartsanak. Az Orbán által bejelentett kérdést pedig úgy is értelmezhetjük, hogy arról kéri ki az emberek véleményét, hogy teljesítsük-e egy nemzetközi szerződésből (az EU-szerződés) eredő kötelezettségünket (a menedékkérők elosztásáról szóló határozatot).

Így tehát a referendum leginkább Alekszisz Ciprasz tavaly nyári akciójára hasonlít. A görög miniszterelnök az adósságválság megoldásáról szóló tárgyalások közepén arról szavaztatta honfitársait, elutasítják-e az Európai Unió által rájuk kényszerített válságkezelési tervet. A görögök pedig nagy többséggel mellé álltak. A vezető kormányerő, a Sziriza olyan politikai támogatást tudhatott ezért maga mögött, így még abba se bukott bele, hogy végül még a referendumon leszavazott feltételeknél is sokkal szigorúbb diktátumba volt kénytelen belemenni az államcsőd elhárítása érdekében.