Pléh Csaba: „Nem minden csupán a bérezés kérdése.”

HÁTTÉR

Pléh Csaba

pszichológus, nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

Néhány évvel ezelőtt több dolgozatot is elkövettem a felsőoktatás kérdéseiről elmélkedve, nem mint elméleti szakember, hanem pusztán mint a rendszerben a pult valamelyik oldalán fél évszázada tevékenykedő ágens. (Pléh Csaba–Zemplén Gábor: Az oktatói-kutatói életpálya és az egyetemek. Élet és Irodalom , 2011. Február 25. Az oktatói-kutatói életpálya és az egyetemek, P.Cs. Abbahagyni az urizálást, Népszabadság, 2011 ). Néhány gondolatomat eleveníteném fel ezekből, kis reflexióval arra, hogy azóta történt-e valami.


1. A világ a felsőoktatásban is a mobilitás felé változott.

Az egy helyben maradó, és karriert e rögzített világban (egy tanszéken) kiváró tanár világa helyett megjelent a világban vándorló, és a hazai rendszerbe inkább a felső szinteken belépő oktató-kutató. Ez feszültséget okoz. Ugyanakkor, mint az MTA Lendület programja is felismeri, a feszültség a visszaintegrálással kezelhető. Ez a kiváló program azonban egy lépés csak. Arra lenne szükség, hogy az új nemzedék úgy jusson mintaadó provokatív szerephez, hogy közben ne a hivatali hatalomba kelljen belépnie tudományos érdekei védelmében. Ennek embert romboló erejét már láttuk a Kádár-korszakban.

2. Az értékelv és teljesítmény körüli konfliktusoknak szinte semmi szerepük a mai felsőoktatási vitákban.

Pedig a kiválókat nem a langyos víz biztonsága, hanem a megméretés s a valódi teljesítményen keresztüli előrehaladás rendszerei vonzzák. Ahhoz, hogy a hazai felsőoktatás újra a kiválóakat vonzza a pult tanári oldalára, újra előtérbe kell állítani ezt a mozzanatot. A megszállott teljesítmény-centrikusok (a leszólt munkamániások) azt is el tudják érni, hogy az oktatás jobban szervezett legyen.

A felsőoktatás a sok, politika tematizálta ún. tartalmi gond mellett alapvetően az egyre növekvő és sokszor felesleges oktatási terhelés látszat menedzser logikájának terheit nyögi. A menedzseri logika egyszerű: itt van ez a sok lusta ember a felsőoktatásban, többet kell őket terhelni, tényleges kontaktórákkal, sok diákkal. Lejtő ez, melyről az egyik kiút annak felismerése, hogy számos pályán, például a kutatói s a nagy emberi gyakorlatot igényelő hivatásoknál a zsolozsmázott kredit a diák munkáját méri, és nem elsősorban frontális kontaktórákban kell megjelenjen. Az új, a munka által megszállott nemzedék a tananyag átszervezésére, a kontaktórák csökkentésére törekedhet, és arra, hogy az egyetem újra a tudásra való szövetkezés legyen diákság s oktatók között.

Meg kellene oldani azt is, hogy a tömegellátás technikai megvalósítása is a tanárra hárul. Ő keres, gyárt, szkennel képeket, készíti az egész illusztrációs anyagot, amit hajdanán rajzolók, audiovizuális központok oldottak meg, a keze alá dolgozva. Itt is újra kell gombolni a mellényt. Ha tömeg kell, ahhoz megfelelő asszisztenciát kell az intézménynek biztosítania. Ehhez persze olyan vezetők kellenek, akik járnak a tanteremben is, és nemcsak egymással gyűléseznek.

3. A belső tényezők szerepe.

Nem minden csupán a bérezés kérdése. A kíváncsiság, a biztonság s a (szimbolikus) hatalom együtt mozgatja a kiválóakat. Több pénz kell, de ez mindenképpen kevesebb lesz, mint számos helyen. Ha ebből a kevesebb pénzből vonzó rendszert szeretnénk megvalósítani, akkor az átlátható rendszer, az egyértelmű előrehaladással s a biztonságnak nemcsak ígéretével, hanem valódi biztosítékaival fontos elem lehet a hanyatlás megfordításában. Ehhez maguknak az intézményeknek kell újragombolniuk a mellényt. Nem a politikusok, hanem az egyetem hivatása miatt.


Hozzászólók:

Vitaindító: Végleg elmennek, vagy visszajönnek a külföldre költözők?
Abaházi Márk (23), London: „Soha ne mondd , hogy soha, de el tudom itt képzelni az életem”
Viola Krisztina (23), Aarhus: „Szeretnék majd visszamenni, de a végleges kiköltözés nincs tervben”
Kerekes Blanka (28), Leichester: „100 százalékosan meg vagyok elégedve az itteni életemmel”
Glass Ben, ottfline:ontheater: „Korábban nem voltam kisebbség, most pedig az lettem”
Simor Ágnes: „Ha valaki 3 hónapra elmegy, már kivándorlóként gondolnak rá”
Pléh Csaba: „Nem minden csupán a bérezés kérdése.”
Babarczy Eszter: „Természetes, hogy a piacképes tudású oktatók elhagyják az egyetemet”
NKI: A visszaáramlás jelentős, de megbízható felmérés nem készült

Végleg elmennek, vagy visszajönnek a külföldre költözők?


Végleg
Visszajönnek

SZAVAZAT UTÁN