Pintérék hibája miatt hirtelen mindenki felfigyelt a céges kémekre

Fotó: MTI / Varga György

-

Mindenki csinálja, de senki nem beszél róla: főleg pedig nem akarja külön törvénybe foglalni – titkosszolgálati forrásaink szerint ezért volt eleve abszurd, hogy a Belügyminisztérium jogszabályba írta volna: a titkosszolgálatok beépülhetnek különböző cégekbe. A módosítást gyakorlatilag már vissza is vonták.


„Ha egy valamirevaló titkosszolgálatnak külön törvény kell ahhoz, hogy az emberei beépüljenek bizonyos helyekre, már rég megette a fene az egészet” – ironizált egy a szakszolgálatok működésére korábban rálátó forrásunk Pintér Sándor nagy visszhangot keltett törvénymódosító javaslatáról.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényben ma is szerepel, hogy egyes különleges fontosnak minősülő intézmények és cégek kötelesek felvenni a szolgálatok embereit, ha a főigazgatók ezt kezdeményezik, és a munkatárs amúgy megfelel a követelményeknek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a titkosszolgálati tiszt fedetten, látszólag normál állásban dolgozik többek közt az energiaellátás vagy a hírközlési rendszer szempontjából fontos munkahelyen. A módosítás alapján azonban a kör kibővült volna, a „jogszabályban meghatározott infrastruktúra-, alkalmazás- és tartalomszolgáltatók, hírközlési és postai szolgáltatók” is kötelesek lennének felvenni a nemzetbiztonság embereit.


Visszavonva

Az ellenzéki pártok egységesen tiltakoztak a tervezet ellen, mondván, az arra is lehetőséget ad, hogy akár televízió-, vagy lapszerkesztőségekbe is embert küldjön az Alkotmányvédelmi Hivatal. A Kormányzati Tájékoztatási Központ szerdán délután még magyarázkodott, hogy a „tartalomszolgáltatók” nem a médiát jelenti, de végül csütörtökön kihúzták a tervezetből a bírált részeket.


Már említett forrásunk szerint így


a rossz hír az, hogy ha egyébként megvan az akarat, akkor ezek után is beépülhetnek akár egyes szerkesztőségekbe is, hiszen ez eddig sem a törvényen múlt.

Egy másik titkosszolgálati forrásunk ugyanezt mondta, hozzátéve, ő nem tud róla, hogy jelenleg bárhová is beépültek volna a szakszolgálatok a magyar médiában.

Egyébként bárki könnyen elképzelheti, mennyire abszurd lett volna, ha megpróbálják megvalósítani, és beépülni a szerkesztőségekbe: kapásból legalább 200, az újságíráshoz, szerkesztéshez értő nemzetbiztonsági tisztre lenne szükség. Erre nyilván sem pénze, sem kapacitása nincs a szolgálatoknak”.


Forrásunk szerint Pintér Sándor első magyarázkodása, miszerint azért lenne erre szükség, mert „az utóbbi időben megerősödött egyes ellenérdekelt szolgálatok dezinformációs tevékenysége” ugyanilyen abszurd: ezt ugyanis a szakszolgálatok csak úgy tudnák befolyásolni, ha az adott médium főszerkesztőjével, vezetőivel is kapcsolatban állnak, hiszen tartalmi kérdésekben ők a felelősek.

A szakember szerint minden bizonnyal annyi történt, hogy a törvényjavaslatot író jogász nem volt tisztában a „tartalomszolgáltató”, „hírközlési szolgáltató”, „telekommunikációs szolgáltató”, „médiaszolgáltató” kifejezések pontos tartalmával, és egyszerűen össze-vissza használta őket a módosító indítvány szövegezésekor, „Pintér Sándornak pedig – nem felmentve a felelősség alól – nyilván nem az a dolga miniszterként, hogy a kezébe adott szövegváltozatot újra szavanként leellenőrizze.


Összezavarhatta a BM jogászait a sok új informatikai szakkifejezés


Egy másik nemzetbiztonsági forrásunk is hasonlóra tippelt. Ő azt mondta, a BM-ben minden bizonnyal a legújabb informatikai szakkifejezésekkel állhattak hadilábon a kodifikálást végzők.

„Olyat akartak megszövegezni, amit gyakorlatilag lehetetlen. Hiszen az informatika nyelve ma már szinte naponta változik. Hogy foglalod törvénybe, hogy mi pontosan a mobilapplikáció, vagy felhő-szolgáltatás? Hogyan definiálod ezeket úgy, hogy a legújabb fejlesztéseknek is megfeleljen a törvény szövege? Ez lehetetlen” – mondta a képviselő. Ő szintén úgy vélte, hogy a szolgálatok – nem csak Magyarországon – működésének lényege, hogy tevékenységük egy részét nem a törvény szerint, sőt, akár annak ellenére végzik.


Egy külföldi hírszerző gyakorlatilag főállásban sérti meg folyamatosan annak az országnak a törvényeit, ahol dolgozik. Ez egy ilyen műfaj.

Ennek ellenére természetesen minden ország nemzetbiztonsági szolgálata kapcsolatot tart különböző formákban azokkal a szereplőkkel, melyek tevékenysége stratégiai jelentőségű az adott ország működése szempontjából. Hogy kik ezek a szereplők? Egy részük valóban a Pintér-féle javaslatban is szereplő telekom, és IT-cégek közül kerül ki. De forrásaink ezen kívül megemlítették még az energetikai cégeket, különösen a nagy erőműveket (mint Magyarországon Paks, vagy a Mátrai Erőmű), a stratégiai közlekedési cégeket (MÁV, vagy akár a BKV), a veszélyes anyagokkal dolgozó vállalatokat és természetesen a hadiipari szereplőket.


Paks, atomerőmű, Roszatom,

A paksi erőmű működésébe biztosan van folyamatos betekintése a szakszolgálatoknak


Ezek egy részének saját biztonsági szolgálata van, amely kapcsolatot tarthat a szolgálatokkal, másokkal alkalmanként folyik kommunikáció. „Ezt ma már senki ne úgy képzelje el, hogy bent ül Gizike, és figyel, jegyzetel, jelent. Ma már egy-egy törvényes megkeresés alapján mondjuk egy informatikai, vagy telekom cégnek természetesen nem telik sokba leválogatni, és rendelkezésre bocsájtani a megfelelő adatokat” – mondta forrásunk.

„Beépülni” pedig kétféleképpen lehet: a sokkal energia-, idő, és pénzigényesebb változat, amikor a szolgálat maga rendelkezik olyan speciális képzettségű munkatársakkal, akik például fedett módon dolgozhatnak egy nagyvállalat vezető informatikusaként. „Mivel ezek már jellemzően nem az újságban meghirdetett, pályázat alapján betöltött munkakörök, hanem bizalmi állások,


egy kellően erős szakszolgálat találhat kapcsolatot az adott cég felsővezetésében, aki beprotezsálhatja a fedett munkatársat

– mondta egyik forrásunk.

Erre azonban jellemzően csak a nagyobb, gazdagabb országok nemzetbiztonsági szolgálatainak van lehetősége, más esetben – jellemzően Magyarországon is – az történik, hogy a már meglévő munkatársak közül szerveznek be valakit.

Azt egyik megkérdezett sem említette, hogy Magyarországon bármikor is reklamált volna egy adott cég, legyen magyar vagy külföldi, a nemzetbiztonsági kapcsolatfelvétel miatt. Egy diplomáciai forrásunk – olyan országból, amelyik egy nálunk is jól ismert cége révén biztosan érintettje a történetnek – is arról beszélt, soha nem érkezett még jelzés hozzájuk, hogy a magyar szakszolgálatok esetleg „túl tolakodóak”. „Ezek jellemzően kölcsönös érdekeltség alapján zajló dolgok, és mindenkinek nagyon fontos a diszkréció” – mondta egyik forrásunk. Szerinte egyébként ezért is volt komoly szakmai hiba, hogy


ezzel az elrontott javaslattal a kormány egy pillanat alatt felhívta az egész történetre a figyelmet.