Pattintsunk egy sört, és nézzük meg a magyar foci utolsó nagy sikerét!

Fotó: MTI / Illyés Tibor

-

Hosszú évek sikertelensége után, 1995 őszén újra fociláz uralkodott Magyarországon. A Ferencváros első magyar csapatként a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott, így a szurkolók élőben láthatták a BL-címvédő, világsztárokkal teletűzdelt Ajaxot, a Real Madridot és a svájci Grasshopperst. A hat meccsen összegyűjtött öt pont és a csoport harmadik helye tisztes helytállást jelentett, és olyan élményeket, melyek felidézésétől egy generáció a mai napig libabőrös lesz.


1995. szeptember 13. piros betűs ünnep volt a hazai foci történetében, hiszen magyar csapat ekkor játszhatott először a Bajnokok Ligája főtábláján. Az első, Grasshoppers elleni csoportmeccs előtt kísértetiesen hasonlított a helyzet az augusztusi, Anderlecht elleni selejtezőre: a főpróba pocsékra sikeredett, a Fradi – mindössze 6 ezer néző előtt – simán, 2-0-ra kikapott az Üllői úton a Vasastól. A közönség csalódott volt, megint sokan gondolták úgy, hogy már Zürichben nagy zakó vár a zöldekre. Annál is inkább, mert az eltiltások és a sérülések miatt a fél csapat hiányzott, a védelmet csak úgy tudta összetoldozni Novák Dezső, hogy a nyáron kölcsönadott Szűcs Mihályt visszarendelte a III. Kerülettől. Vincze Ottó kényszerből balhátvédet játszott, Simon Tibor pedig begipszelt kézzel vállalta a játékot…


Hát még, ha Hajdu megfogná...

A pályán aztán megint csodát tett a Fradi: pocsék első félidő után, melynek hajrájában emberelőnybe került a magyar bajnok, Lisztes Krisztián vezetést szerzett, és innentől kezdve nem volt megállás. Az addig halovány játéka miatt agyonszapult Vincze Ottó két szenzációs góllal biztosította be a győzelmet, közben Hajdu Attila 2-0-nál egy 11-est is megfogott. (id. Knézy Jenő: „Hát még, ha Hajdu megfogná…megfogta, megfogta, emberek!!!”) A vége 3-0 lett, ez a meccs pedig azóta is a magyar klubfoci egyik legnagyobb nemzetközi visszhangot kiváltó sikere. A német RTL adásában Franz Beckenbauernek emlékezetes módon torkán akadt a szó, amikor meglátta az eredményt, az akkor még csak FIFA-főtitkár, nem mellesleg svájci Sepp Blatter pedig arról beszélt, hogy ez csak azoknak meglepetés, akik nem látták a meccset.


Grasshoppers–FTC 0-3:


Ha addig fociláz tombolt nálunk, onnantól kezdve az őrület a legjobb kifejezés, ami jellemezte a hazai állapotokat. Két hét elteltével ugyanis a BL-címvédő, Louis van Gaal által irányított Ajax érkezett az Üllői útra. Így álltak fel a hollandok: Van der Sar - Reiziger, Blind, Frank de Boer, Bogarde - Ronald de Boer, Finidi, Davids - Kanu, Litmanen, Overmars. Kluivert csak csereként állt be.

A szurkolók persze ettől függetlenül bizakodtak, és megrohamozták a pénztárakat. A Győr elleni bajnoki után több ezren táboroztak le az Üllői úton, hiszen másnap kezdték árusítani a jegyeket az Ajax ellen, de nekik sem volt sok esélyük, mivel gyakorlatilag percek alatt elkapkodták, vagyis az erősebbek elragadták a megmaradt belépőket. Azok többségét ugyanis a szponzoroknak osztották ki, így egyes hírek szerint a 18 ezer jegyből alig pár ezret értékesítettek a drukkereknek. Ezzel volt magyarázható, hogy a meccsen – a Nagyvárad tér felőli kapu mögötti szektorokat, vagyis a tábort leszámítva – a telt ház ellenére kicsit szalonhangulat uralkodott, rengeteg öltönyös üzletember üldögélt csendben a lelátón.


Pedig a Fradi megérdemelte volna az extra biztatást, a 67. percig ugyanis döntetlenre állt jóval esélyesebb ellenfelével, de aztán a hajrát nagyon megnyomta az Ajax, és végül 5-1-re győzött. A meccsnek volt egy kis utóélete is, a 16-os szektorban huhogó néhány huligánt ugyanis Louis van Gaal összemosta a teljes magyar néppel, melyet en bloc lerasszistázott a sajtó nyilvánossága előtt.


FTC–Ajax 1-5:


Az Ajax elleni zakó kijózanító volt azok számára, akik a zürichi győzelem után hinni kezdtek a még nagyobb csodában, a továbbjutásban, ennek ellenére a következő körben több mint 4 ezer Fradi-szurkoló vállalta a mintegy 2500 kilométeres utat Madridba. A Real ekkortájt nem volt a csúcson, a madridiak csaknem 30 éve vártak az újabb BEK/BL-sikerre, a hagyományok alapján azonban ugyanúgy favoritnak számított a csoportban, mint az Ajax, olyan sztárokkal a soraiban, mint Zamorano, Hierro, Michael Laudrup vagy éppen az akkor alig 18 éves Raúl. Az első 20 percben meglepően bátran játszott a Fradi, helyzetei is voltak, de aztán jött egy tízperces rövidzárlat, ezalatt hármat is berámolt a Real. A második félidő már végig egyoldalú volt, Raúl mesterhármasig jutott, Zamorano duplázott, miközben Kopunovics révén azért megvolt a szépségtapasz, így lett 6-1 lett a vége a spanyolok javára.


Real Madrid–FTC 6-0


„Nincs most más megoldás…a visszavágón kúszni-mászni kell mindenkinek, ha vér kell, hogy folyjon, akkor folyjon a vér, otthon nyerni kell” – nyilatkozta még a vereség estéjén önkívületi állapotban Simon Tibor, aki ritkán viccelt az ilyesmivel, úgyhogy reménykedhettünk, hátha az Üllői úton tényleg több esélye lesz a Fradinak.


A csupa szív Simon ígéretét már két hét héttel később betarthatták a zöldek, hiszen valóban jött a Real elleni hazai meccs. Erre is hat-hétszeres jegyigénylés érkezett, bár az Ajax elleni ütközethez hasonló tumultuózus jelenetek itt szerencsére nem játszódtak le, és a hangulat is mintha jobb lett volna. Tíz perccel az első félidő vége előtt egy mutatós hazai kontra végén Albert gyönyörűen emelt a léc alá, és ezzel nagyon sokáig vezetett is a Fradi. Érett a csoda, Simon vezérletével a játékosok tényleg hatalmasat küzdöttek, Raúl végül negyedórával a befejezés előtt tudott egyenlíteni. Jorge Valdano, a Real vezetőedzője (korábbi kiváló játékosa, később klubigazgatója) mondta elhűlve a lefújás után: „Ekkora szívvel játszó csapatot nagyon keveset láttam pályafutásom alatt.” Ennél nagyobb dicséretet aligha kaphatott volna a Fradi.


FTC–Real Madrid 1-1:


Nagyon sokan keseregtek a Real ellen „elhullajtott”, a realitást nézve persze inkább bravúrral megszerzett egy pont miatt, mivel úgy számoltak, ha ott megvan a győzelem, és utána Budapesten is megveri a Fradi a Grasshopperst, meglesz a továbbjutás. Persze a svájciak elleni három ponttal így is javíthatott volna esélyein a magyar csapat, de Geigerék fogadkoztak, hogy visszavágnak a szeptemberi csúfos kudarcért. Dermesztő hidegben, szinte jeges pályán a Fradi kétszer is vezetett, de a zürichiek fordítottak, végül Nyilas Elek 85. percben szerzett 11-es góljával mentett pontot Novák Dezső csapata. A közönség a 3-3-as döntetlen ellenére is vastapssal kísérte az öltözőbe Liszteséket.


FTC–Grasshoppers 3-3:


Elérkezett Mikulás napja, a Fradi utolsó csoportmeccse, amely előtt a magyar csapatnak még mindig volt matematikai esélye arra, hogy továbbjusson. Ehhez csak néhány „apróságnak” kellett volna teljesülnie, úgymint nyerni Amszterdamban az Ajax ellen, valamint a Realnak vereséget szenvednie Zürichben…Csakhogy magyar szurkoló gyakorlatilag nem lehetett jelen az ősrégi, lepukkant Olimpiai Stadionban, mert a budapesti balhék után az amszterdami huligánok megfenyegették a fradistákat, hogy megbosszulják az ott történteket, így maga a zöld-fehér klub is arra kérte a fanatikusokat, hogy ne keljenek útra. A meccset a madridihoz hasonlóan bátran kezdte a Fradi a nagyjából mínusz nyolc fokos, farkasordító hidegben, Kuntics kihagyhatatlannak hitt ziccert hibázott, aztán az Ajax rutinból is simán nyert, 4-0 lett a vége.


Ajax–FTC 4-0:


A Fradi végül öt megszerzett ponttal, az Ajax és a Real mögött harmadik lett a csoportban, megelőzve a svájci bajnok Grasshopperst, és bár összesen 19 gólt kapott, ez a menetelés, a telt házas, felejthetetlen meccsek azóta is visszahozhatatlan élményeket jelentenek a mai 30-asok és persze az idősebb generációk számára.