Patrik csajozik, de mégis vonzódik Alexhez, aki viszont fiú

-

Kizárja-e az aktuális társadalmi problémák gyors feldolgozása azt, hogy egy ifjúsági könyv jól legyen megírva? Hogyan tálalják a homoszexualitást a magyar fiataloknak? Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor sikerkönyveit olvasva kerestük a választ a kérdésekre.


Gyakran kérik számon a kritikusokon, hogy nem foglalkoznak a mainstreammel, ami pedig egyrészt szerves része a könyvpiacnak, hatalmas rajongótáborral, másrészt erősen (és gyorsabban) reflektál az adott kor társadalmi, szociokulturális problémáira.

Egy nemrég megjelent cikkünkben a tabutémákkal foglalkozó gyerekkönyvekről írtunk a transzneműség megjelenése apropóján a gyerekirodalomban. A cikk megjelenése után a Könyvmolyképző Kiadó két írója is megkeresett minket, hogy ilyen témában írtak regényt a közelmúltban, de mi mégsem említettük őket.

A kiadó Szivárvány 18+ címmel indította sorozatát, amelyben a transzneműség, a kirekesztés és a coming-out problémájával foglalkozik. Az előző cikkünkben főként a gyerek- és ifjúsági irodalommal foglalkoztunk, most azonban a young adult könyvek felé nyitva Róbert Katalin és Rácz-Stefán Tibor regényeit olvastuk el.



Róbert Katalin: Szívből, színből igazán

A sztori szerint – igyekszem nem a poéngyilkosság bűnébe esni – három fiatal egy különös háromszögben éli mindennapjait. Patrik szereti Alexet, Alex szereti Patrikot, Lilla szereti Patrikot, Patrik időnként használja Lillát, Alex pedig Lilla bátyja.

A srácok a pályaválasztás előtt állnak, de nemcsak pályát, hanem nemet is kellene választaniuk, legalábbis nemi szerepet, mert nem feltétlenül arra tendálnának szívük szerint, amit elsődleges nemi jellegük kijelöl számukra.

A fejezetcímek az ő neveik egymást váltva, és hol E/1 személyben szólalnak meg, hol E/3 személyben róluk szólva, belőlük kiindulva szövődik a történet. Ez a technika kimondottan izgalmassá teszi az olvasást, és nem hagyja lankadni a figyelmet, amelyet azonban a szöveg minősége, a mondatok időnként erősen a Romana-füzetekre hajazó sorai meg-megakasztanak. A képzavarokkal tűzdelt és érthetetlenül patetikus pózzal telített szöveg gyakran kiált egy erős szerkesztői kézért az ilyen sorok miatt:


A féltékenység sava alattomos lassúsággal kúszott fel Alex torkán.

Vagy éppen:


Alexen gyorsvonatként dübörgött végig a diadal.

Pedig a sztori erős, és a karakterek is elég jók. Mindegyik félig felnőtt szereplő mögött felfejthető egy családi dráma.

Patrik anyja meghalt, apja azóta úgy kezeli őt mint a baleset okozóját, és egy akadályt az életében, legszívesebben negligálná. Mindezt egy dublini tanulmányút ugyan megoldani látszik, de Patrik képtelen elszakadni Alextől, aki meleg. Kapcsolatukat nemcsak a coming out nehézsége teszi bonyolulttá, hanem az is, hogy Patrik nem a férfiakhoz vonzódik, hanem egyes egyedül Alexhez. Míg hébe-hóba csajozik egyet-egyet, komoly kapcsolatra nőkkel már sosem futotta. Itt lép be Lilla a történetbe, Alex húga, a család kiskedvence, aki így vall magáról: „Mindig mindent megkaptam, amit csak megkívántam.” Pontosan ennyire projekt alapon vinné végbe Patrik meghódítását és megszerzését is, rögeszmésen, mániásan ragaszkodik szerelme tárgyához, ami természetesen végig kielégítetlen marad, még akkor is, amikor végre közel kerül a fiúhoz – csak Patrik és Alex szerelmi vívódásának egyik kelléke marad.

Nem árulom el a befejezést, de a könyv mindenképpen hasznos olvasmány azok számára, akik nemcsak elszenvedői annak, hogy a magyar társadalomban mennyire nehéz felvállalni legtermészetesebb igényünket, a szerelmet, ha ne adj isten annak tárgya nem az ellenkező nemből való; de hasznos azok számára is, akiknek a környezetében valaki ugyanezzel küszködik, vagy ha szülőként állnak a megértési folyamat elején.



Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

A Fogadj el! című könyv már nehezebb falatnak bizonyult. Mert míg Róbert Katalinnál a gyakran szirupos máz mögött fellelhető egy jól felépített világ, Rácznál a mondatok hidegen konganak, sokszor tankönyvízűek maradnak. A történet itt is izgalmas, ráadásul egy szerencsétlen és szörnyű, valóságban is megtörtént esemény ihlette: Jamey Rodemeyer 14 évesen lett öngyilkos pár éve, mert megpróbálta felvállalni melegséget és másokon is segíteni, de nem bírt az iskolai kínzásokkal, az internetes megaláztatással.

Rácznál is nézőpontváltásokkal terhelt a szöveg, Kovács Petrát ismerhetjük meg az egyes szám első személyű leírásokból. A Szép Remények Gimnáziumba, egy elit helyre érkezik, ahol anyja szerint semmi keresnivalója. Egy kis faluból, mélyszegénységből, nehéz körülmények közül jött a tuti helyre, amiről aztán szép lassan kiderül, hogy a


Szép Remények minden, csak nem egy Tuti Gimi.

Petra ott követi el az első hibát, hogy hazugsággal indít, mert nem meri felvállalni a trendi arcok között, hogy ő csak egy ösztöndíjas, és ez a hazugság bonyolódik aztán egyre inkább. Az igazságra fény derül, és az osztálytársak egy csoportja, a legvagányabb klikk iszonyatos lejárató kampányt indít ellene.

Megint ott tartunk, hogy a sztori izgalmas, a szálak bonyolódnak, mert Petra szert tesz egy barátra, és ez a srác, Dávid, hasonlóan Róbert Katalin regényéhez, a meleg szálat is behúzza a könyvbe. Dávid szintén hasonló nexusba kerül egy elviekben heteroszexuális sráccal, mint Alex, és Rácz be is idézi a Szívből, színbőlt egy árukapcsolással: Dávid ezt a könyvet olvassa az osztálykiránduláson.

Az ő kialakuló szerelmüknek lehetünk tanúi, ahol a coming out lesz az egyetlen lehetőség, de csupán egy tragédia árán. Izgulni tehát lehet a regényen, azonban egy könyvben elengedhetetlen a saját nyelv, mert az irodalom nemcsak a valóság szimulálására hivatott, és főleg nem életszerűtlen mondatokkal. Mert bizony ilyeneket olvashatunk a könyvben:


Nem akartam konfrontálódni vele, jobbnak láttam, ha nem foglalkozom a hozzáállásával, mert mi már két külön világ vagyunk.

Továbbá:


Nagyot csalódtam benned! Tudtam, hogy a gimnázium nem tesz majd jót neked. Ne vegyülj azokkal a népekkel!

Az Ifjúsági Református Magazin vallási műsorai jutnak eszembe ezekről a mondatokról. Didaktikussága, a mondatok jellegtelensége nehezen olvashatóvá teszi a regényt, sokszor úgy éreztem, mintha a nyolcvanas évek hangalámondása ébredne újra a narrációban. Pedig kár az egyik legszebb szálért, ami Dávid húgának elvesztése miatti lelkiismeret-furdalását és úszásfóbiáját dolgozza fel.

Mindkét karrierindító könyvben tehát fontos a tabutémák megjelenése és az aktualitásokra való gyors reagálás, ehhez azonban nem alakult még ki erős, önálló írói nyelv, mert az akció és a sztori ugyan lehet, hogy elvisz egy könyvet, de mindenképpen jót tesz a regényeknek, ha az igazságkeresés és a társadalmi reflexió horizontján túl kialakítják saját, életképes valóságukat.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!