Párizs nem hagyja magát

Fotó: AFP / KENZO TRIBOUILLARD

-

Tóth Károly Párizsban élte át a merényleteket, az eseményekről korábban itt és itt számolt be. Most azt írta le, hogyan telt az este a terrortámadások másnapján.


Este az egymásért való aggódás jegyében egy párizsi magyar párnál vacsoráztunk. Előtte elmentünk a République-hez, ahol várható módon már nagyobb tömeg volt, mint délelőtt: a megemlékezők mellett Marianne, a köztársaság allegorikus nőalakjának szobra körül rengeteg mécsest gyújtottak, virágokat és különböző üzeneteket helyeztek el.

Nagyjából kétszáz ember álldogált a szobornál, körülöttük újságírók a világ legkülönbözőbb helyszíneiről. Szinte mindenkit kérdeztek a benyomásaikról, de a két legfontosabb és mindenütt elhangzó kérdés az volt, hogy miért gyújtanak gyertyát /visznek virágot ide az emberek, és mennyiben változtatta meg a városról alkotott képüket a terrortámadás. Az utóbbira a legtöbben azt a választ adták, hogy semennyire, hiszen a világ bármely nagyvárosában megtörténhetett volna hasonló szerencsétlenség. A rendőrség megafonnal felszólította a téren tartózkodókat a távozásra, de ennek senki sem tett eleget, valószínűleg maguk a rendőrök sem várták ezt.



A Republique-től egy metrómegállónyi távolságra van a Rue Oberkampf és az azonos nevű metróállomás, aminél a Bataclan van. A helyszín továbbra is le volt zárva, de a klubot lehetett látni a kordonok mögül, ahol szintén többen is kegyeletüket rótták le, gyertyákat, virágokat helyeztek el. A hírcsatornák tudósítói közül a legtöbbet itt lehetett látni, a kordon mögött két sorban helyezkedtek el, az utca egyik sávja le volt zárva az ott parkoló híradóskocsik miatt.

A metróközlekedés már szombat reggelre helyreállt, estére pedig nemigen lehetett már sem katonákat, sem rendőröket látni az állomásokon.

Vacsora közben az általános vélekedés az volt, hogy ilyenkor kell legyőzni a támadások keltette félelmet, hiszen azok önmagukon túlmutató jelentősége éppen abban áll, ha az emberek nem érzik biztonságban magukat a városban és bezárkóznak otthonaikba.

A régebb óta Párizsban élő ismerőseink a támadások szimbolikus jellegéről beszéltek. A terrorakciót péntek 13-ára időzítettek, célpontjaik között pedig az városi élet különböző jelképei szerepeltek: bombatámadás a Stade de France-nál, éttermi lövöldözés és túszejtés egy koncerten.



Az otthoni ismerősök érdeklődtek afelől, hogy a muszlimellenesség erősödött-e a városban, vagy lehet-e számítani erre. Erre mind személyes benyomásaink, mind pedig vendéglátóink tapasztalata alapján kategorikus nemmel lehet csak válaszolni. Párizs muszlim lakossága nagyságrendekkel nagyobb, mint bármelyik másik európai metropolisé, az együttélésnek pedig már fél évszázados hagyománya van. Kisebb atrocitások ezzel együtt alighanem előfordulnak majd.

Hazafelé tartva a 4-es vonalon ideiglenesen leállt a forgalom, mivel a Porte d'Orléans végállomást kiürítették egy elhagyott csomag miatt, de a rend csakhamar helyreállt és a szerelvények ismét közlekedtek nagyjából tíz perc szünet után. Természetesen a napjában eddig is többször és rendszeresen elhangzó biztonsági figyelmeztetés kissé új értelmet nyert péntek óta.