„Paks 2 nem rossz, hanem drága – nem termeli ki, amennyibe kerül”

Felsmann Balázs

egyetemi oktató, Corvinus, Vezetés és Stratégia Tanszék

Ahhoz, hogy Paks 2 megtérüljön, folyamatos 85 százalékos kihasználtság és 75 százalékos, hatvan évig tartósan fennálló árnövekedés szükséges – mondja Felsmann Balázs volt államtitkár, a Corvinus Egyetem tanára.


„Akkora erőművet akarunk építeni, amely a saját energiastratégiánk szerint sem fér el a magyar rendszerben, ennyi áramot Európa közepén nem lehet eladni” – véli Felsmann Balázs, aki projektvállalati szemszögből készített elemzést, amely a megtérülést és a finanszírozást vizsgálta a megvalósítás kezdetétől a tervezett üzemidő végéig, vagyis 2015-től 2085-ig.

A megtérülés kérdése nemcsak azért fontos, mert nem mindegy, hogy mennyi közpénzt nyer vagy veszít Magyarország a következő 60 évben, hanem mert Paks 2 – pontosabban tiltott állami támogatás – miatt vizsgálódik az Európai Bizottság. Ha az derül ki, hogy a hitelszerződés a jelenlegi feltételekkel uniós szabályokba ütközik, az leállíthatja az egész beruházást.

Az állami támogatás uniós kritériumai, hogy a forrás állami forrásból származzon, a forráshoz jutó előnyre tegyen szert, és a támogatásnak versenytorzító hatása legyen, illetve hatással legyen a tagállamok közötti kereskedelemre. Gyakorlatilag minden kritérium teljesül Paks 2 esetében, amit pedig az Európai Bizottság fog eldönteni, az az, hogy megfelel-e valamelyik olyan kritériumnak is, amelynek alapján a támogatás nem minősül majd tiltottnak.

Erre akkor van lehetőség, ha a projekt úgynevezett általános intézkedés, ilyen például a kötelező átvételi rendszer – ez viszont nem igaz Paks 2-re. Akkor sem minősül tiltott állami támogatásnak, ha közszolgáltatásról van szó, és végül akkor sem, ha piaci magánbefektető is ugyanígy járt volna el. Ez utóbbi lenne értelmezhető Paks esetében, de Felsmann Balázs szerint ezzel két gond is lehet.

Az egyik, hogy a jelenlegi kormányzati ígéretek szerint az áram árára semmilyen formában nem terhelődik rá az atomerőmű építéséhez felvett hitel költsége, márpedig egy magánbefektetőtől irreális lenne elvárni, hogy ne terhelje rá a hitelt arra a projektre, amelynek a megvalósítása érdekében felvette. A másik probléma maga a megtérülés, amelynek esélyeiről az elmúlt két évben többféle számítás is született.


Megtérülés: 80, 90, 106 euró/MWh áramár

A REKK 2013-ban készített tanulmánya alapján Paks 2 megtérülése 106 euró/MWh-s árak mellett lehetséges. Romhányi Balázs közgazdász 2014-ben 80-82 euró/MWh árat számolt 4%-os megtérülés mellett, míg a paksi projektért felelős kormánybiztos, Aszódi Attila ugyancsak 2014-ben a munkatársaival készített egy tanulmányt, amely a Magyar Energetika című lapban jelent meg, és amely szerint a megtérüléshez az első 21 évben 30 Ft/kWh, a teljes üzemidő alatt viszont átlagosan 16,01-16,38 Ft/kWh-os ár szükséges (azaz átlagban kb. 50, eleinte kb. 93 euró). Ez nagyon nagy árnövekedést feltételezne, hiszen a Paks 1 által elért eladási ár 2013-ban 43 euró/MWh volt.

Felsmann Balázs számításai 2015-től 2085ig komplett mérleget, cash-flow-t és eredménykimutatást tartalmaznak. Benne vannak a beruházási költségek az adósságszolgálattal együtt, a működtetés költségei és az üzemidő alatti beruházási költségek is, hiszen elképzelhetetlen, hogy az erőmű évtizedekig, vagyis a 2080-as évekig pluszköltségek nélkül működjön. Nem számolt viszont csúszással és építési többletköltségekkel – ez azért kérdés, mert a most folyó francia és finn atomerőmű-építkezés bőven túllépte az eredetileg tervezett összeget –, és nem lehet megbecsülni több évtizedre előre az árfolyam-ingadozás hatásait sem.

A paksi beruházás megtérülése attól is függ, hogy mekkora lesz a reaktorok kihasználtsága, ezért többféle modellel számol: tartósan alacsony kihasználtság esetén az arány 75% (ez megfelel a francia atomerőműpark átlagának), átlagosnál 85%, és létezik olyan alternatíva is, amikor a Paks 1 és Paks 2 párhuzamos üzemelésének időszakában 85%-os a kihasználtság, majd ha egyedül marad Paks 2, akkor ez mintegy 92 %-ra emelkedik.

Valamennyi forgatókönyvet végigszámolva (mivel az Energiaklub nyilvánossá tette a táblázatot, azt letöltve Ön is próbálgathatja a számolást), az látszik, hogy akkor térül meg 5% diszkontráta mellett a Paks 2-be ölt pénz, ha az üzemidő alatt végig legalább 85% lesz a kihasználtság, az áramár pedig 75%-kal megnő, majd 60 évig ugyanazon a szinten is marad (89-102 euró/MWh). A projekt ráadásul 2047-ig folyamatosan befektetéseket is igényel a működéshez: az első 10 évben 210-250 milliárd forintot, majd a második 10 évben 140-160 milliárd forintot, és a harmadik évtizedben is 50-70 milliárdot.


Korai döntés – 6-7 évnyi potenciális innovációs tudásról mondunk le

A közgazdasági értelemben vett „megéri”-től függetlenül Felsmann Balázs el tud képzelni olyan helyzetet, amikor ez lehet az úgynevezett „second best option”, azaz a második legjobb lehetőség. A mérlegelés oka az eltérő vélekedés arról, hogy mekkora szeletet fognak kiharapni maguknak a megújuló energiaforrások. A legújabb európai bizottsági jelentések szerin a 2030-as évekre ez már 50 százalék lesz az áramtermelésből, és ha tényleg ennyi lesz, akkor nagyon nehéz lesz beleilleszteni egy atomerőművet. Ha viszont valami miatt lelassul a megújuló forradalom – bár ennek nem látja jelét –, akkor elképzelhető olyan forgatókönyv, amely indokolhat egy ilyen típusú beruházást.

Meggyőződése, hogy a magyar energiarendszer egyensúlyban tartható Paks 2 nélkül is addig, amíg Paks 1 üzemben van, vagyis a döntést a beruházásról 6-7 évvel korábban hozza meg az ország, mint az indokolt lenne. Felsmann Balázs hangsúlyozza, hogy ez azt jelenti, hogy 6-7 évnyi potenciális innovációs tudásról mondunk le, hiszen nemcsak a megújuló, hanem a nukleáris technológia is gyorsan fejlődik. Az előrejelzések szerint a következő évtizedben 24-29 százalékos beruházási és üzemeltetésiköltség-csökkentés fog bekövetkezni az atomerőműveknél, amely, ha megvalósul, már az átadás időpontjában elavulttá és veszteségesen működtethetővé teszi Paks 2-t – mondja.

Arra a felvetésre, hogy kell-e egyáltalán csökkenteni az áramimportot, hiszen ez az egyik érv Paks 2 mellett, az a válasza hogy nem kell, de nem is lehet. Nem azért, mert nem lenne lehetőség rá, hanem mert a hazai termelés már most sem mindig tud versenyezni az importárakkal. Tavaly volt olyan egyetemes szolgáltató, amely nyereséges volt, de az áram 50 százalékát már nem az MVM-től vásárolta, hanem importból szerezte be. Ha Paks 2 megépül – mondja Felsmann Balázs –, annak lesz egy olyan kiszorító hatása is, hogy lényegében nem fér majd be mellé az olcsó import.

Volt olyan pozícióban (Felsmann Balázs 2006-tól a gazdasági tárca közlekedésért és energetikáért felelős szakállamtitkára volt, 2008 áprilisában mondott le – a szerk.megj.), hogy csináltak energiastratégiát, és emlékszik a 2007-es vitákra, amikor még ő sem hitt pl. a napenergiában, amely akkor még négyszer annyiba került, mint bármi más, de mostanra kezd versenyképessé válni. „Ez a világ 5-8 év alatt teljes mértékben változott meg, akkor hogyan veszi valaki azt a bátorságot, hogy elmondja, mi lesz 6 év múlva egy olyan szektorban, ahol egy év alatt elavul minden számítás?” – kérdezi. Véleménye szerint vétek lemondani hat év potenciális többlettudásáról, így egyelőre a legjobb stratégia a kivárás lenne, és közben évente mintegy 100 milliárd forint értékben beruházni a megújulókba, mert azzal el lehetne érni egy szinte Pakshoz mérhető teljesítményt 2030-ig. Ha pedig Paks 1-et már mindenképp pótolni kell, el lehetne dönteni az akkori helyzet függvényében, hogy ezt megújulókból, atomenergiából, gázból vagy máshogy érdemes-e megtenni.


Fenntartható energia: mi váltsa a fosszilis tüzelőanyagokat?


Inkább atomerőművek
Inkább megújulók

SZAVAZAT UTÁN