Oxfordba is jók vagyunk, ha eldobjuk a magyar agyat

Fotó: Archives du 7eme Art / Origin Pictures

-

Legyen lelkes, aktív és érdeklődő a gimnáziumi évek alatt, a felvételi beszélgetésen pedig mutassa meg, hogy vág az esze és jó gondolkodása van. A kiterjedt tárgyi tudás, pontos számolás nem annyira lényeges. Így lehet bejutni mondjuk Oxfordba. Az egész a magyar rendszer teljes ellentéte, mégis jók vagyunk benne.


A magyar diákokat veszik fel a legnagyobb arányban Cambridge-be és Oxfordba a régió diákjai közül, derült ki a Milestone Intézet kutatásából. A magyar jelentkezők 16,4 százaléka jut be erre a két egyetemre; a második helyezett románoknál ez 16,2, a harmadik cseheknél 12,8 százalék.

Külföldi elitegyetemeken tanulókat kérdeztünk arról, minek köszönhető a magyarok jó szereplése, illetve mi kell ahhoz, hogy valaki magyar középiskolából kijusson egy ilyen intézménybe.

Mivel Magyarországon pontrendszer van a felsőoktatási felvételinél, így az itthon továbbtanulni szándékozóknak az a legfontosabb, hogy minél jobb legyen az érettségijük. Ez egy külföldi egyetemre való pályázásnál is fontos, de sokkal kisebb súllyal esik latba.

„Emiatt talán még kisebb is a teher egy top egyetemre jelentkezőn”, véli Somfai Fábián, aki aki a QS – a világ egyetemeit összehasonlító – listáján 161. helyen álló Exeterben járt egyetemre, valamint a 28. helyen álló Hong Kong University of Science and Technology-n is tanult (összehasonlításképp a legjobb magyar egyetem ezen a listán a szegedi 501-550 közötti helyezésével).

Igaz, neki, és lapunk által szintén megkérdezett Horváth Gergelynek – aki jelenleg a 3. helyezett Cambridge-ben elsőéves hallgató – is kitűnő lett az érettségije, de Somfai szerint egy-két ötösnél gyengébb jegy is becsúszhat, ez egyetemtől függ.


Elit egyetemre csak elit gimnáziumból?

Somfai Fábián és Horváth Gergely is jó gimnáziumba, előbbi az Eötvös József Gimnáziumba, utóbbi a Alternatív Közgazdasági Gimnáziumba járt. A legjobb magyar középiskolák világviszonylatban is megállják a helyüket, mivel az olyan „hagyományos” tárgyakat tanítják, mint a matematika vagy a történelem. Ezeket azért értékelik az angolszász világban, mert a brit diákok erre nincsenek rákényszerítve, így gyakran választanak maguknak „puhább” tárgyakat, mint mondjuk a médiaismeret, ráadásul a középiskola utolsó két évében csak 3-4 tantárgyat tanulnak.

Ebből a szempontból biztos, hogy kiemelkedő a magyar oktatás, még akkor is, ha most „eléggé mélyponton van”. Ezt már a Milestone Intézet tanulmányi igazgatója, Greskovits György mondta, aki hozzátette, sok helyen elég egy-egy tanár is ahhoz, hogy valamiből kiemelkedő legyen egy iskola.

Négy évfolyamos programjukra 60 középiskolából járnak diákok, 14-18 éves korig minden korosztályból. Nem egyetemi felkészítés a céljuk, hanem az, hogy olyan tudást és szemléletet adjanak a diákoknak, ami képessé teszi őket arra, hogy a világ legjobb egyetemein tanuljanak tovább. Egyetemi tanár mentorok segítségével kitalálják, mi érdekli a diákot, milyen szakra érdemes mennie, és tudományos olvasmányokat, feladatokat kapnak, esszéket írnak, különböző órákat vehetnek fel, illetve klubokat szerveznek.

Somfai és Horváth is az öregdiákjaik közé tartozik, ahogy a 2015-ben Oxfordba vagy Cambridge-be felvett magyar diákok 69 százaléka is.



Horváth szerint az elit iskolákból azért nyernek felvételt többen a nyugati egyetemekre, mert ezekben mindennapi téma a külföldön tanulás, így felmerül bennük, hogy lehet esélyük kijutni. De más középiskolákból is ki lehet kerülni, ahogy Somfai Fábián mondta,


a diák legyen kitűnő, az iskolának nem kell annak lennie.

Céltudatosság, szenvedély és motivációs levél

A legfontosabb, hogy „legyen minél céltudatosabb és szenvedélyesen szeresse azt a témát, amivel foglalkozni akar, máshogy sose fog célba érni” – mondta Horváth Gergely.

Magyarországon úgy is be lehet jutni egy egyetemre, hogy „nem tudom, mi az a közgáz, de azt akarom tanulni, ezért megyek a Corvinusra”. Aztán majd csak ott derül neki ki, mit is tanulunk valójában. Az angol egyetemekre így nem lehet bekerülni. Az ottani felvételi egyik, ha nem legfontosabb része a motivációs levél, ami mindössze egy oldal terjedelmű, mégis rengeteg energiát elvisz. Csak ennek a megírása Somfainak három hónapot vett igénybe, mint mondta, „röviden sokszor nehezebb fogalmazni, mint hosszan”.

A levélben fel kell sorolni minden olyan önkéntesi és gyakornoki munkát, sportot, aktivitást, amit a megelőző években végzett a diák. Fontos, hogy ezekben a részvétel mellett el is érjen valamit, és annak is ki kell derülnie, hogy elkötelezett a témája mellett.

Somfai Fábián, aki pénzügyet tanult kint, már gyerekkora óta tőzsdézett édesapja segítségével. A közgazdaságtan és a jog között elhelyezkedő land economics-ot hallgató Horváth Gergely pedig gyakornok volt két hétig a Földművelésügyi Minisztériumban, konferenciákon, vitakörökön vett részt, több ENSZ-modellverseny csapatának vezetője is volt. Emellett szakkönyveket is olvasott, olyanokat amelyekkel Magyarországon alapvetően az egyetemen találkozott volna.



Greskovits is azt hangsúlyozta, aki kint szeretne tanulni, az készüljön fel rá, hogy rengeteg munkával jár a felkészülés az iskola mellett, heti 20 órájuk is elmehet rá. Már az előkészítőnél is legyen megfelelően motivált, hogy bírja és élvezni is tudja a felkészülést.

Az egyetemen a motivációs levél is éppen ezért ilyen fontos; arról akarnak megbizonyosodni, hogy a felvett diák nem esik ki a képzésből. Ha a levél jó, a következő fordulóban, a személyes interjúk során az egyetem arra kíváncsi, hogy egy diák mennyire tud érvelni, kritikai szemléletet felmutatni, mennyire van otthon a világban, és persze a témakörében is otthonosan kell mozognia.


Mennyibe kerül?

Főként Cambridge-re és Oxfordra, de a többi angol egyetemre is igaz, hogy a felvett hallgatókról tudják, tényleg oda valók, és kellően motiváltak ahhoz, hogy el is végezzék az egyetemet, így nem tartanak attól, hogy sokan kiesnek (mint például a magyar egyetemeken, ahol pontrendszer alapú a felvételi). Ezért anyagilag is segítenek.

A tandíj Cambridge-ben 9000 font, azaz 3,6 millió forint (az európai tandíjakról itt olvashat), ami elég sok, de kedvező diákhitelt lehet rá felvenni. Majdnem 0 százalék a kamata, 20 év a lejárati ideje, és csak akkor kezdik el levonni a fizetésből, ha egy végzett hallgató 21 ezer font (kb. 8 millió forint) felett keres évente.

Emellett itt van egy Európai Ösztöndíj is, ami évi 5000 font, ebből kijön a szállás költsége. Minden másra pedig vagy egy másik banki hitelt vesznek fel a hallgatók, vagy a szülők segítenek, de számtalan másik ösztöndíjprogram is létezik. Az egyetem a rászorulóknak például még az interjúra való utazást és szállást is kifizeti, ha kérvényezték ezt tőlük korábban – mondta Horváth Gergely.


magyar diákok a legjobb egyetemeken, Harvard University


Sikeres felvételi után is sincs lazsálás. Szemben a magyar egyetemekkel, ahol szinte csak a vizsgaidőszakban kell keményen tanulni, Cambridge-ben hetente két-három 2 ezer szavas esszét kell leadni, emellett a tantárgyakhoz is kapnak házi feladatokat és hetente nagyjából 10 kétórás előadásra illetve szupervízióra is be kell mellette járni. Ha valakinek végre lett egy kis szabadideje, akkor sem bulizni megy, hanem kikapcsolódásként különböző neves meghívottak előadásaira,vagy vitaklubokba járnak.


Nem az éjszakai életért jön ide az ember

– szögezte le Horváth Gergely, majd hozzátette, „klasszikus bulizás is van azért, de az nagyon gagyi az otthonihoz képest”.

A Milestone-nál bíznak abban, hogy olyan tanulóknak segítenek, akik a kinti egyetem elvégzése után, vagy a későbbiekben haza is jönnek. Vagy ha nem, akkor kapcsolatban maradnak az otthonukkal, mert abból is nagyon sokat profitálhat az ország, ha például a londoni tőzsde magyar dolgozója segít elhelyezkedni egy másik kiérkezőnek, vagy Magyarországra tud hozni ottani projekteket.

Somfai Fábián hazatért, miután végezett az egyetemén, jelenleg a világ egyik legnagyobb tanácsadó cégének budapesti irodájánál dolgozik. Horváth Gergely pedig még csak elsőéves az egyetemen, de mindenképpen az a terve, hogy tanulmányai és pár év külföldi munka után ő is hazajön.