Ötven éve landolnak vadászgépek Amerika szégyenén

Forrás: Wikipédia

-

Idén lejár az Indiától délre, az óceánon lévő Diego Garcia-támaszpont bérleti szerződése, az Egyesült Államok viszont nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a stratégiai fontosságú szigetet, amit rengeteg piszokság árán szereztek meg.


Fekvésének köszönheti tragikus múltját az Indiai-óceán közepén elhelyezkedő trópusi korall-atoll. A XVI. században a Chagos-szigetek részeként felfedezett, Diego Garcia Moguer spanyol tengerészről elnevezett 27 négyzetkilométeres szárazföld ugyanis remek kiindulópontja lehet annak a hadseregnek, amelyik Kelet-Afrikát, Délkelet-Ázsia egyes országait szeretné bombázni, esetleg a Közel-Kelet légterét tartaná ellenőrzés alatt.

Az atoll sokáig lakatlan volt, hajó is ritkán járt erre. Aztán lecsaptak rá a franciák, akik később átjátszották a Brit Keleti-indiai Társaságnak és a Diego Garcia sorsa rosszra fordult. Előbb lepratelepként használták, majd kókuszültetvényeket telepítettek, amihez a Seychelle-szigetekről és Mauritiusról vittek munkásokat.

Egészen a II. világháborúig rendben – és kimondottan csendben – zajlott az élet, ám ekkor a brit hadsereg úgy döntött, rendelkeznek már olyan hatékony légierővel, hogy az apró atollból remek támaszpont lenne.



Alig húsz évvel később, 1966-ra jutott az Egyesült Államok is arra a felismerésre, hogy komoly hadsereg nem létezhet anélkül, hogy ne vesse meg a lábát az Indiai-óceán közepén. Így egyezkedni kezdtek a britekkel és megkötötték az egyik legszégyenletesebb alkut.

Azt kérték, hogy a támaszpontnak még a környékén se legyenek őslakosok. Amerikának üresen kellett a Diego Garcia. Nagy-Britannia pedig volt annyira mohó és nemtörődöm, hogy belement az üzletbe, amiért cserébe 14 millió dolláros kedvezményt kaptak az amerikai Polaris-rakétarendszerre. Jellemző a brit hadsereg hozzáállására, hogy a kitelepítendő őslakosokat Tarzannak és – Robinson Crusoe után – Pénteknek nevezték.

Persze a lakosság eltávolítása nem ment könnyen. Első lépésben az őslakosokat hivatalosan átminősítették “ideiglenes munkásokká”, így nem kellett kártalanítást fizetni nekik azért, hogy a családjaik által évszázadok óta megművelt földdarabról eltávolítják őket.


Ezért kell az atoll Amerikának

A Diego Garcia, mint „elsüllyeszthetetlen repülőgép-hordozó”, számos alkalommal bizonyított már. 1991-ben, az első öbölháborúban fontos bázisa volt az amerikai B-52-es bombázóknak, ezek több, mint 600 bevetést hajtottak végre a támaszpont repülőteréről indítva. Kiemelkedő hadászati szerepet játszott a 2001-es Afganisztán elleni háborúban és a 2003-as Irak elleni offenzíva idején is, amikor a B-52-eseken kívül a B-1-es típusú bombázók, valamint a B-2-es „lopakodó” típusú nehézbombázók is itt állomásoztak.

Jelenleg a sziget négy igen fontos funkciót lát el az USA hadseregén belül.

  • Itt tárolják a tengerészgyalogosok járműveinek és felszereléseinek nagy részét, azaz páncélos járműveket, felfegyverzett gyalogsági járműveket, üzemanyagot, muníciót és alkatrészeket. Ez stratégiailag létfontosságú, mert lehetővé teszi Washingtonnak a világon bárhol 24 órán belüli válságreagáló képességet.
  • A sziget mély merülésű partjai mentén vannak még gyors támadásra képes tengeralattjárók, illetve egyéb felszíni katonai hajók. A haditengerészet számára fontos javítási, pihenési és kiképzési bázist jelent, ezen kívül a térségben műveleteket végrehajtó több mint két tucat tengeri egység számára logisztikai és támogató központ.
  • Légibázisa képes kisebb harcászati, vagy hosszú távú műveleteket végző repülőgépek kiszolgálására,sőt az Iraki háború alatt kulcsfontosságú átutazási pontja volt a tuwaitha-i nukleáris központból evakuált 550 tonna urániumnak.
  • Negyedik legfontosabb funkciója pedig, hogy a térség telekommunikációs állomásaként a környéken állomásozó egységek kommunikációját biztosítja, valamint jelfelderítő képessége segítségével folyamatosan vizsgálja a parti régiót. Itt van az USA kilenc nyomkövető állomásából az egyik, amivel a légierő a katonai műholdak irányítására képes, valamint annak az öt antennának az egyike, amit a Global Positioning System, azaz GPS használ.


Stratégiailag fontos hely


Majd kezdetét vette a két hadsereg egyik legsunyibb „hadművelete”. Azokat a lakosokat, akik orvosi kezelésre vagy csupán nyaralni utaztak a két legközelebbi szigetcsoport – Seychelle és Mauritius – egyikére, többet nem engedték vissza a Diego Garciára. Sokan egy bőröndnyi ruhával, családjuk felét otthon hagyva voltak kénytelenek továbbállni.

Mivel a támaszpontért cserébe felkínált 14 millió dolláros árengedményhez az amerikai Kongresszus jóváhagyása is kellett, a hadsereg kénytelen volt a kényszer-kitelepítésekről is tájékoztatni a képviselőket. Persze nem bontották ki a teljes igazságot, így 1970-re az amerikai haditengerészet legmagasabban jegyzett tábornoka, Elmo Zumwalt egy mondattal eldönthette a lakosság sorsát: „Mindenkinek takarodnia kell.”

Amikor az atollon lakók a felszólítás ellenére is vonakodtak elhagyni az otthonaikat, akkor a katonák összefogdosták a háziállatok – elsősorban a kutyákat – és egy raktárépületben, pár katonai teherautó bevetésével elgázosították az állatokat, majd a tetemeket felgyújtották a lakosság szeme láttára, hogy mindenki értsen végre a szóból.

Onnantól folyamatosan jártak az agyonpakolt költöztetőhajók és 1973-ra egyetlen bennszülött, „chagossian” sem maradt a Diego Garcián, semmi sem zavarta tovább a leszálló harci gépeket.

Két évig tudták titokban tartani az amerikai haditengerészet eljárását, aztán a Washington Post egyik riportere ellátogatott a magukra hagyott chagossianokhoz. Kiderült, sokukat kirakták az első kikötőben, fedél, munka és pénz nélkül, ebből a kiindulópontból pedig azóta sem tudtak kitörni a kókuszültetvényeken dolgozók leszármazottai.


1982-ben már így nézett ki az atoll.


Aurélie Lisette Talate, az egyik kitelepített akkor úgy nyilatkozott: „Ideköltöztettek mind a hat gyerekemmel és az anyámmal, egy olyan házba, aminek nem volt ajtaja, nem volt bevezetve a víz, sem a villany. Mind szenvedünk, a gyerekeim megbetegedtek, úgy élünk itt, mint az állatok".

Később Aurélie két gyereke is meghalt, egyiküket kénytelen volt jelöletlen sírba temetni, mert nem volt pénze normális gyászszertartásra.

A chagossianok évekig tüntettek, Aurélie egymaga öt éhségsztrájkot vezényelt le, mire a brit kormány megszavazta számukra a létező legszerényebb kártérítést: kis betonkunyhókat, egy talpalatnyi földet és fejenként hatezer dollárt. De mindezt csak azoknak, akik Mauritiusra kerültek. Akik a Seychelle-szigeteken nyomorognak, azoknak semmi sem jutott.

Végül 2000. novemberében jött az áttörés, amikor a brit Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a költöztetés jogtalan volt. Ezután a chagossianok az amerikai és brit bíróságokon keresték tovább az igazukat. Az Egyesült Államok lerázta őket, nagyjából azzal, hogy, a jogászok ne szóljanak bele katonai és külpolitikai ügyekbe.

Nagy-Britannia tisztességesebben járt el, 2002-ben több chagossian is brit állampolgárságot kapott, ezren közülük a szigetországba is költöztek.

Döntésre készült a kitelepítések ügyében az Emberi Jogok Európai Bírósága, ám a verdikt előtt nem sokkal a világ legnagyobb védett tengeri övezetévé nyilvánították a Diego Garcia környékét, ahol tilos a kereskedelmi célú halászat és erősen korlátozott az emberi jelenlét, így esélytelenné vált, hogy a chagossianok valaha is visszaköltözzenek.

A támaszpont használatára vonatkozó eredeti szerződést 50 évre kötötték, ami opcionálisan 20 évvel meghosszabbítható. A 2016-os hosszabbításról eredetileg 2014 végéig kellett volna megállapodniuk, ez azonban még mindig várat magára. Januárban elterjedt, hogy megszületett az egyezség, de azt cáfolták, majd a Guardian 2016. december 29-i határidőről írt. Az alkut a chagossianok ügye is nehezíti.

Tavaly a Huffington Post írt a kitelepítettekről, akik továbbra is teljes szegénységben élnek, nagyjából ötezren. A chagossianok két szóval jellemzik helyzetüket: lamizernek – elszegényedett nyomorultnak– tartják magukat és a sagren szót is használják saját jellemzésükre, ami azt a mély szomorúságot jelöli, amit azok éreznek, akiket elzavartak a szülőföldjükről.


A cikk elkészítéséhez segítséget nyújtott a Wikipédia szócikke, az Independent a Huffington Post és a Washington Times írása.