Ott a félbevágott holttest a hídon

Forrás: SVT

-

Szeptember 27-én kezdődik A híd harmadik évada. Aki eddig nem nézte, annak bemutatjuk a sorozatot, és azt is elmondjuk, miért ez az elmúlt évek legjobb skandináv bűnügyi sorozata.


Az elmúlt évek során több olyan remek európai bűnügyi sorozat is készült, amely az erőteljes társadalmi beágyazottságra, elmélyült lélektanra és bonyolult karakterábrázolásra épül. A Hajsza (The Fall) egy fojtogatós sorozatgyilkos utáni feszült nyomozásról tudósít, a Happy Valley egy balul elsült emberrablásnak és fatális következményeinek krónikája, a The Missing pedig egy kisfiú rejtélyes eltűnése körül forog. A színvonalas saját gyártású sorozatokat készítő BBC mellett a skandinávok hoztak még tető alá több igényes és összetett bűnügyi szériát. A dán Egy gyilkos ügyből (az eredeti címe Forbrydelsen, az amerikai verzióé The Killing) és a svéd Wallanderből is készült már sikeres angol nyelvű remake, ahogyan a másik legfontosabb skandináv tévés noir, A híd (Bron/Broen) sem úszta meg a feldolgozást: a The Tunnel francia–brit koprodukcióban készült, az amerikaiak pedig The Bridge címen a mexikói határvidékre helyezték át a nyomozást.


A híd


A svéd Hans Rosenfeldt 2011-ben indult bűnügyi sorozatának központi helyszíne a címben is megjelölt Øresund híd. Közel nyolc kilométeres hosszával ez Európa leghosszabb közúti-vasúti hídja, amely Dánia fővárosát, Koppenhágát köti össze a svédországi Malmővel. Az Øresund tengerszoros felett húzódó híd jelképes építmény, hiszen ez jelenti a földrajzi összeköttetést Skandinávia és Közép-, illetve Nyugat-Európa között. A svéd–dán koprodukcióban készült sorozat történetében fontos szerepet játszanak mindkét ország nyomozói, akik az első két évad során két egymáshoz nem kapcsolódó bűntényt is eredményesen felgöngyölítenek, pedig a közös munka korántsem megy döccenők nélkül.



Az első évad elején egy bizarr gyilkosság borzolja fel a közvélemény és a rendőrség kedélyeit: az Øresund hídon egy félbevágott holttestet találnak, amely pontosan a két ország határvonalán fekszik, ezért a dán Martin Rohde (Kim Bodnia) nyomozó svéd kollégájával, Saga Norénnal (Sofia Helin) kénytelen együttműködni. Személyiségüket tekintve szöges ellentétei egymásnak: az ötgyerekes Martin lezser és jó kedélyű, fesztelenül végzi a munkáját, mivel könnyen és gyorsan megtalálja mindenkivel a közös hangot. Vele ellentétben Saga merev, gépies, nehezen fejezi ki az érzéseit, és talán túlzottan is szabálykövető, és különféle kellemetlen szociális megnyilvánulásai miatt sokszor kifejezetten lelketlennek tűnik. Mindketten remek és intelligens detektívek, eltérő jellemük és munkamódszerük pedig rengeteg kiélezett helyzet felvonultatására ad lehetőséget a forgatókönyvíróknak.


Sofia Helin és Kim Bodnia A híd című sorozatban


Kényszerű együttműködésük fontos emberi tapasztalatok megszerzésével jár mindkettejük számára: a nem éppen társasági és erősen Asperger-szindróma-gyanús Saga többek között megpróbálja elsajátítani az együttérzés képességét, de visszatetszést keltő viselkedése miatt kemény leckéket kap a tapintatosság művészetéről is. Martin jellemfejlődése sem kevésbé rögös: nyughatatlan nőcsábászként vazektómián, vagyis művi meddővé tételen esett át, felesége a műtét előtt azonban újra teherbe esett tőle. Nagy erőkkel igyekszik sorozatos hűtlenkedései miatt széthullott házasságát egyben tartani, ám hiába menekül bűnei és múltja elől, előbb-utóbb szembe kell néznie saját lelkiismeretével és démonaival. Ez az alapfelállás már önmagában is kellőképpen összetett lélektanilag, a készítők azonban több másik síkon is kibontották a két nyomozó és nemzeteik ambivalens viszonyát. A forgatókönyv egyik visszatérő humorforrása, hogy lépten-nyomon görbe tükröt tart a két ország egymásról alkotott sztereotípiái és előítéletei elé, a helyes kiejtésről és más vicces nyelvi korlátokról nem is beszélve.

A lassú tempóban beinduló első évadban szép számmal akadnak halálos áldozatok, és mint kiderül, a bűnesetek mögött egy megfontolt, hidegvérű elkövető húzódik meg, aki tevékenységével öt égető társadalmi problémára akarja felhívni a polgárok figyelmét, többek között a törvény előtti egyenlőtlenségre, a hajléktalanok, illetve a bevándorlók rossz helyzetére és a pszichiátriai kiadások állami lefaragására. A média csak az Igazság Bajnokának nevezi, és nagyon úgy tűnik, hogy már évekkel korábban alaposan eltervezte ezeket a bűntényeket – a gyilkos személyes motivációira az igazán meglepő és drámai fináléban derül fény az első évad végén.



A második évad már sokkal feszesebb és pörgősebb, mivel a lélektani szálak helyett – amelyek közül az egyik legfontosabb ezúttal Saga Norén családi múltjába nyúlik vissza – sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szédítő tempójú bűnténysorozat, amely egy állatálarcok mögé bújó ökoterrorista csoport tagjaihoz köthető. Bűncselekményeikkel ők is valós és nagy vitákat kiváltó szociális problémákra igyekeznek ráirányítani a közvélemény figyelmét, amelyek között szerepel a természeti kincsek gátlástalan kizsákmányolása és a cégek által illegálisan végeztetett gyermekmunka is.


A híd


Az aprólékosan kidolgozott és mesterien felépített forgatókönyvhöz fakó színekben tobzódó képi világ és markáns színészi alakítások társulnak, melyek jelentősen hozzájárul A híd komor, visszafojtott atmoszférájához, és ez a sorozat büszkélkedhet az elmúlt évek egyik legszebb főcímdalával is. A második évad végén a két teljesen eltérő habitusú és lelkivilágú nyomozó érzelmileg rapszodikusan hullámzó, ellentmondásos kapcsolata katartikus végkifejletben csúcsosodik ki, ami felejthetetlen élménnyé varázsolja ezt a borongós és megrendítő skandináv krimit.



A híd az elmúlt évek kimagasló televíziós pszichológiai-bűnügyi esettanulmánya, amelynek a most induló harmadik évadában Kim Bodnia a korábbi hírekkel ellentétben mégsem tér vissza, mivel nem tetszett neki az az irány, amerre Martin Rohde karakterét elvitték volna, a történet ezért Saga Norénre fókuszál, aki a szakítását próbálja kiheverni.