Ötször halhatott volna meg az első ember, aki az űrbe merészkedett

Fotó: RIA Novosti / RIA Novosti

-

50 évvel ezelőtt, 1965. március 18-án az emberiség történetében először egy szovjet űrhajós, Alekszej Leonov tett űrsétát. A 12 perc 9 másodperces séta nem volt zökkenőmentes, Leonov és társa a küldetés alatt többször került szorult helyzetbe, és még landolás után is az életükért küzdöttek.


Alekszej Leonov a Bajkál-tó partján fekvő Lisztvjanka városában született 1934-ben. 1948-ban költözött a család Kalinyingrádba, ahol a 19 éves Leonovot felvették a kremencuki előkészítő pilótaiskolába. A kép 1956-ban már a Csuguljev Felső Pilótaiskola kadétjáról készült, egy évvel később pedig vadászpilóta képesítést szerzett. 1959-ben a vele egyidős Jurij Gagarinnal együtt tagja lett annak a 20 fős titkos csapatnak, akiket a Szovjetunió kozmonautának képezett ki


Fiatalkorában sokan azt gondolták róla, hogy festőművész lesz, ám a repülés közbeszólt. Később, amikor a repülős karrierje kiteljesedett, egyre komolyabban kezdett hódolni szenvedélyének, és elismert festő vált belőle. Témái között főként a világűr és űrhajósélmények szerepelnek, ám más témákat is megfestett, így az orosz ortodox templomoktól a szibériai hómezőkig sok egyebet


Leonov szimulációs kamrában gyakorol. Jurij Gagarin 1961-es űrutazása nagy lendületet adott a szovjet űrkutatásnak. Leonov bekerült a Voszhod–2 programba, amelyben immár többszemélyes űrhajókkal indultak, 1964-ben először hajtottak végre többszemélyes űrutazást


Leonov naponta minimum 5 kilométert futott és 700 métert úszott, hogy fitten tartsa magát. Az 1960-as évek elején senki nem tudta, hogy az emberi test hogyan reagál az űrben való tartózkodásra. A felkészülés során sokszor addig terhelték az űrhajóst, amíg el nem ájult, a súlytalanságot pedig egy Tupoljev–104-es repülőgéppel szimulálták, amellyel zuhanás közben akár 25 másodpercig fenntartható volt az állapot.


Alekszej Leonov és barátja, Pavel Beljajev a Voszhod-2 űrhajó szimulátorfülkéjében. A Voszhod űrhajót a korábbi Vosztok áttervezésével készítették, több olyan biztonsági berendezést is elhagytak, mint a katapultülés és az űrruhák. Beljajev 10 évvel volt idősebb, mint Leonov, és vadászpilótaként még harcolt a 2. világháborúban


Beljajev feladata volt az űrhajó irányítása


Leonov öt méterre távolodott el az űrhajótól, miközben egyetlen biztonsági kábel tartotta 500 kilométerre a Földtől. Mikor kinyitotta az ajtót, épp Észak-Afrika fölött repültek, és kelt fel a nap. Szocsi felett lépett ki a kabinból, és egészen a Szahalin-szigetig lebegett, míg 28 ezer kilométert tett meg


A látványt így írta le: „A Földről az égboltot és a csillagokat felhőtlen éjszakán ragyogónak látjuk. Ez a ragyogás azonban össze sem hasonlítható azzal, amely a kozmoszban tárul elénk. A csillagos égboltnak még a fekete színe is rendkívüli, olyan, mint a sűrűn felvitt tus, és a csillagok olyan ragyogóak, mintha belülről Volta-ívvel megvilágított kristályok lennének. A Napra egy pillanatra sem tudunk ránézni. Olyan vakító, mintha villamos ívhegesztés lángjába tekintenénk. Földünk azonban csodálatosan szép, különösképpen a tengerek, az óceánok, az erdők hatalmas táblái, a hegycsúcsok és fehér hósapkáik. Azt hiszem, az egész világmindenségben nincs szebb bolygó a Földnél!” A képet Leonov festette


Az űrruha tervezésénél nem számoltak azzal, hogy a belső nyomás miatt annyira felfújódik, hogy a kozmonauta nem lesz képes visszajutni a zsilipbe azon a nyíláson, amelyen korábban kimászott. Leonovnak döntenie kellett, ugyanis 5 percen belül lement a nap, és a teljes sötétségben a biztos halál várt rá. Lélekjelenlétét mutatja, hogy nem esett kétségbe, de életveszélyes döntést hozott: az űrruhájából elkezdte kiengedni a levegőt. A keszonbetegség tünetei rögtön jelentkeztek, a testhőmérséklete úgy felszökött, hogy az izzadástól alig látott valamit. Gyorsan, de nem az előírásnak megfelelően mászott vissza a hajóba


Kint maradt a kötél egy része, amelyet a szűk zsilipben megfordulva be kellet húznia, de a problémák ezzel nem értek véget, ugyanis a légzsilip lerobbantásakor az űrhajó rotálni kezdett. Az oxigénszint felszökött, ami egy kis szikra hatására azonnali berobbanást okozhatott volna, valamint a légkörbe visszatérést segítő automatika is felmondta a szolgálatot. Beljajeven volt a sor, hogy valami olyat csináljon, amit még eddig senki: megfelelő szögben közelíteni a légkört, hogy ne pattanjanak vissza, de ne is égjenek szénné


Cosmonaut Alexei Leonov after the Voskhod-2 spacecraft's landing

A landolás a tervezett ponttól 2000 kilométerre sikerült, az Urál megközelíthetetlen vadonjában. A landolás után két órával talált rájuk a kutatóhelikopter, de nem tudott leszállni, ezért az űrhajósoknak két éjszakát is el kellett tölteniük a -25 fokos hidegben. 50 órával a leszállás után tért vissza Leonov és Beljajev Bajkonurba, a kiindulási pontra


Welcome ceremony for Soviet cosmonauts Alexei Leonov and Pavel Belyaev

A szovjetek az űrséta jegyzőkönyvét titkosították, csak több évvel később váltak nyilvánossá a részletek. Az 1965. márciusi űrsétával a Szovjetunió 3:0-ra vezetett az űrversenyben. Szputnyik műhold fellövése 1957-ben, Jurij Gagarin repülése 1961-ben és Leonov űrsétája. A két űrhajóst hősként ünnepelték Moszkvában és az egész Szovjetunióban


Pavel Belyaev, Alexei Leonov

Sajtókonferencián, balra Beljajev, középen Leonov. A Voszhod–2 űrsétáját követően Leonov lett volna az első szovjet Hold-expedíció parancsnoka, ám a programot törölték az amerikai Apollo-program sikere és a Hold eléréséért folyó verseny elvesztése miatt


Leonov after training flight

Leonov kétszer kapta meg A Szovjetunió hőse címet, először az űrsétáért, amely az Egyesült Államokkal folytatott űrverseny egyik fontos epizódja volt, a másodikat tíz évvel később az 1975-ös Apollo–Szojuz-repülés sikeres végrehajtásáért. A '75-ös küldetés a két nagyhatalom közti enyhülést is szimbolizálta


Donald K. Slayton és Alekszej Leonov 1975-ben. Az Apollo és a Szojuz 44 órán át repült összekapcsolva. Az űrhajósok egymás nyelvén kommunikáltak; az amerikaiak oroszul, a szovjetek angolul


Cosmonauts Alexei Leonov and Tom Stafford visit OMEGA Pavilion

A Szojuz–19 leszállása után Leonovot az űrhajósok parancsnokává nevezték ki. Ezt a megbízatást egészen 1982-ig töltötte be, ezzel egy időben a Csillagvárosban levő Jurij Gagarin Űrhajóskiképző Központ igazgatóhelyettese is volt. A szolgálatból 1991-ben szerelt le, májusban lesz 81 éves