Öt Star Wars-játék, amelyekben meghódíthatja a galaxist

Fotó: RIA Novosti / Evgeny Biyatov

-

Arra is van pár javaslatunk, ha már látta az Ébredő erőt, és úgy beülne egy űrhajóba, és arra is, ha már megvan a mozijegye, de előtte szeretné felidézni a sztorit. A Csillagok háborújából készült legjobb videojátékok következnek.


Csillagok háborúja-játékokról csak szubjektíven lehet írni. Legalább akkora hatással volt a listára, hogy mikor születtem, és milyen számítógép elé tudtam beülni, mint a programok sikerültsége. A Star Wars-univerzum alapján száznál is több különböző játék készült, ha pedig a kiegészítőket, hivatalos böngészőben futó játékokat és különböző platformokra átdolgozott verziókat is belekalkuláljuk, akkor bőven kétszáz feletti számot kapunk. Egy módszer maradt az öt kedvenc kiválasztására, az Erőre hallgattam, mint Luke a Halálcsillag felrobbantásakor.


05

Angry Birds Star Wars

Már bőven leszállóágban volt az Angry Birds-sorozat, nem is lehetett érteni, miért használta az egész világ arra a telefonját, hogy madarakkal dobálja az egyre komolyabb bunkereket építő disznókat. A Star Wars-verzió viszont tökéletesen sikerült. A jelenetek ismerősek voltak a filmből, de eléggé átszabták őket ahhoz, hogy passzoljanak a játékhoz. A bolygók gravitációs tere miatt pedig a feladatok is kellően nehézre sikerültek. Emiatt pár hétig nem lehetett úgy felmenni a Facebookra, hogy ne ütközzek bele valamelyik pályára panaszkodó emberekbe.



A játékot gyártó Rovio szép lassan eltűnt a toplistákról, az idei transformerses – igen, ilyen is volt! – Angry Birds visszhang nélkül maradt. Luke és Han madarakkal dobálózni viszont még most is vicces.


04

Lego Star Wars – The Complete Series

A játékstúdiók valamiért hajlamosak arra, hogy az eredeti filmek szereplőit felvonultató játékokat elkomolykodják. Pedig nem volt még program, amely szórakoztatóbb lett volna attól, hogy kiirtották belőle a poénokat. Illetve nem attól érezzük az Erőt, hogy néha izzadva kell nyomogatni a kontroller X vagy Y gombját, hogy ne haljunk meg. A legós Star Wars-feldolgozásból viszont ez mind hiányzik: el lehet bóklászni a filmek helyszínein, irthatunk blasterpuskával és fénykarddal rohamosztagosokat. És ami ennél is fontosabb, a megfelelő mennyiségű kincs összeharácsolásához szét kell ütnünk a Naboo összes virágládáját, a Tatooine farmjainak felszereléseit és így tovább. Gyűjtögetős, szaladgálós, alapvetően ügyességi játék, abból a fajtából, amely elé 10-15 pálya erejéig is megéri leülni.



A karaktereink egyáltalán nem beszélnek – Jar Jar karattyolása nélkül az első rész is sokkal élvezetesebb –, viszont meglepően sok érzelmet ki tudtak hozni a fejlesztők a legóalakokból. Játszható gyerekekkel, barátokkal, egyedül hétvégén ahelyett, hogy bármi értelmeset csinálnánk. Még azt is megkockáztatom, hogy jobb módja a korábbi filmek felidézésének, mint az összes rész újranézése.


03

Star Wars: X-wing

A Csillagok háborúja világának őrületesen fontos elemei az űrhajók. Koréliai korvettek, A-, B-, X- és Y-wingek, csillagrombolók és Mon Calamari cirkálók. A régi köztársaság idejéről megmaradt ütött-kopott, de mégis otthonos hajókat a Birodalom csúcstechnológiás, újautó-szagú gépei váltották. Az 1992-es X-Wing játéknak az volt a csodája, hogy a gépek egy részébe beülhettünk, a másik felükkel pedig az űrben lehetett összefutni. Volt küldetés, amelyben egy cirkálót támadó TIE Fightereket és bombázókat kellett szétzavarni, volt, amelyben egy egész csillagrombolót is szétlőhettünk. (Különösen, ha valaki megmondta az örök élet és örök fegyver kódját.)



Az X-Wing persze részben játszhatatlan volt: a hagyományos golyós egérrel folyamatosan evezni kellett, hogy másodpercekre a lézerek elé kerüljön egy TIE Fighter. Lázadó pilótának állni ennek ellenére jó volt. Ha viszont ma az űrben való szabad repülésre vágyik, akkor nem az X-Winget kell elővennie, hanem az egyáltalán nem Star Wars-os Elite-sorozat aktuális részét.


02

Jedi Knight II: Jedi Outcast

Csoda, hogy mennyi mindent bele tudtak zsúfolni a Jedi Knight-sorozatba: a hősünk, a hipszterszakállas Kyle Katarn zsoldosból jedi mester, mesterből hitehagyott harcos, abból tanítvány, majd végül megvilágosodott jedi harcos lesz pár játék alatt. Mindez úgy, hogy a történet nem is tűnik erőltetettnek. Közben végigkardozhatjuk a Birodalom legjobb helyeit, az Indiana Jones-filmeket idéző romos templomoktól kezdve a legmenőbb birodalmi bázisokig. Mindegyik részre jut egy kellően erős és gonosz Sith is, hogy ne érezzük magunkat biztonságban. 



A sorozat utolsó előtt, Jedi Outcast című része már elég új ahhoz, hogy ma se tűnjön fájdalmasan csúnyának a grafika. Ráadásul ebben a részben, miután jedivé váltunk, a jó és a sötét oldal trükkjeit is megtanulhatjuk. Azoknak való a játék, akik mindig vágytak arra, hogy a galaxis kék sapkásaiként rendet tegyenek, de közben azért néha csak szükségét látják a Palpatine császártól ellesett villámszórós trükknek.


01

Knights of the Old Republic

A Knights Of The Old Republic úgy remek játék, hogy egy árva Skywalker nem tűnik fel benne, nem látjuk a Millenium Falcont, és még Darth Vader jellegzetes lihegését sem játsszák be effektként. A filmek története előtt több száz évvel játszódó sztori ezek nélkül is működik. Kapunk egy nagy, megismerhető galaxist, a sötét és a világos oldalt egyértelműen elválasztó morális problémákat, és könnyen beleütközhetünk az előző háborút túlélő kegyetlen zsoldosokba is. A folytatásban pedig egész hadseregnyi Sith van, nem csak két fürdőköpenyes figura. Ahhoz képest, hogy a rajongók által csak KOTOR-ként emlegetett Knights of the Old Republic szerepjáték, akcióból is volt benne elég: a galaxis összes fegyverét elsüthettük benne.



További pluszpont, hogy ebben a játékban szerepelt a legzseniálisabb droid, HK-47, aki irtózatosan rövid mondatokban tudatta minden egyes alkalommal, mennyire utálja az embereket. Egyszerre hozta a Galaxis útikalauz stopposoknak paranoid android figuráját és egy profi bérgyilkost – ugye nem kell mondani, mennyire hasznos ez a kettő együtt?

Könnyen a fejlesztők szemére lehet vetni, hogy a karakterünk fejlődését irányító erkölcsi döntések – ezek valamiért őrületesen divatosak voltak a szerepjátékokban – túl átlátszók. Mindenki gyanítja, hogy ha aközött lehet választani, hogy adunk savanyú cukrot a bányászbolygó gyerekeinek, vagy inkább felrobbantjuk az egész kócerájt, akkor az utóbbi válasz visz közelebb a Sithekhez. Ugyanakkor ez tette egyszerűvé azt is, hogy olyan karaktert – igen, akár gonoszt is – készítsünk, amilyet akarunk.