Öt évtized gumifüst: a Chevrolet Camaro-sztori

-

A Ford Mustang sikere hívta életre a General Motors nehézfiúját, amelynek hatodik generációja hamarosan 50 éves jubileumot ünnepel. Kis Camaro-történet.


Még május közepén, az éppen aktuális IndyCar futam egyik szenzációjaként leplezte le sportos húzómodelljének, a Chevrolet Camarónak legutóbbi átiratát a General Motors Detroitban. Ez az a modell, amivel saját pony carja bemutatásának 50. évfordulóját fogja ünnepelni jövőre az amerikai óriás.

Ha megnézzük az utóbbi évek autós tematikájú amerikai filmjeit, érdekes trend rajzolódik ki. A Halálos Iramban-sorozat utóbbi pár része erőteljes Chrysler-támogatást kapott, így állandó szereplője egy-egy Dodge Charger, illetve Challenger. A Need for Speed-film egyértelműen egy Ford-kötődésű darab volt, gyakorlatilag Ford Mustang termékelhelyezés elejétől a végéig. A Transfomers-sorozat pedig a General Motors termékeit használja gazdagon, egyik ikonikus figurája épp egy Chevrolet Camaróvá tud átváltozni.

Mindez főleg azért érdekes, mert jól látható, hogy bár nem az említett típusok a márkák legnagyobb példányszámban eladott modelljei, nagyon is fontos szerepet töltenek be, főleg az elmúlt tíz évben. Ekkor indult be ugyanis a nagy lendületű pony car-reneszánsz, ami egy negyvenéves hagyományt melegített fel.


1967-1970

Az első generáció a Chevy Nova kompakt modell műszaki alapjait használta


A pony car a Ford találmánya a hatvanas évekből, lényegében az átlagos szedánnál egy mérettel kisebb, önhordó karosszériájú kupé, hangsúlyozottan sportos kiállással – később aztán a pony car összemosódott a klasszikus izomautó kategóriával. A Mustang volt az első ilyen, később a General Motors csatlakozott a Camaróval, a sort pedig a Chrysler zárta a Dodge Challengerrel. Mindegyik gyártó legalább két almárkáján belül is szétterítette a koncepciót, így lett teljes a Ford Mustang – Mercury Cougar kontra Chevrolet Camaro – Pontiac Firebird kontra Dodge Challenger – Plymouth Barracuda (később ‘Cuda) mezőny, amit először csak az olajválság ritkított meg egy kissé.


1970-1981

Nagyobb és nehezebb volt az elsőnél az állítólag a Ferrari által inspirált második Camaro


A Camaro volt tehát a középső a sorban, és a General Motors rögvest lapot is húzott tizenkilencre az azonos alapokon nyugvó Pontiac Firebird bemutatásával. A Camaro a semmiből jött, a meglehetősen rossz hírű farmotoros, léghűtéses, turbós Corvairt váltotta hagyományos elöl morog, hátul kapar felépítéssel. Maga a Camaro név légből kapott, bár kiötlői esküsznek rá, hogy francia eredetű – annyi kétségtelen, hogy mutat hasonlóságot a latin nyelvek bajtárs jelentésű kifejezéseivel. A GM egészen odáig merészkedett, hogy vicces sajtóközleményekben azt próbálták elhinteni, hogy a camaro egy állat, ami párducokkal táplálkozik (a Mustang eredetileg „Panther” kódnéven futott), és lovakat riaszt meg.

Amint a fenti epizód is mutatja, a Camaro célja nem volt más, mint saját terepén megverni a Fordot, azaz lenyomni a Mustangot. Az első széria a Mustang után egy évvel, 1966-ban került kereskedelmi forgalomba. A kétajtós kupé, illetve kabrió rendkívülit már nem tudott mutatni a Ford után, viszont képes volt nála jobbat, ha akart. A 3,8 literes sorhatostól egészen a hétliteres V8-asig mindenféle motorral kapható volt létezésének mindössze négy éve alatt, kettő- vagy háromsebességes automata-, illetve három- vagy négysebességes kéziváltóval. Már az első generációban megjelentek a klasszikus, ma is sokatmondó sportos altípusok, mint a Rally Sport (RS), Super Sport (SS), illetve Z/28. Európában is gyártották, Belgium és Svájc szerelte össze a maga változatait belőle. A Trans-Am túraautó sorozatban aztán élesben is összeverekedhetett a Mustanggal, változó sikerrel – a testvérmodell Firebird egyébként innen kapta sportosabb kiadásának nevét.


1982-1992

A Camaro történetében először kapott négyhengeres motort a harmadik generáció


A második generációs Camaro tipikusan a „rosszkor volt, rossz helyen” közhely megtestesítője. 1970-ben lépett a piacra, nem sokkal azelőtt, hogy az olajválság bejelentkezett egy kiadós rendzavarásra. Az ígéretes, izmos vonalakat viselő Camaro idomai így kezdek elfolyni és a hetvenes évek krómimádatának rabjai lettek, a motorválaszték hengerűrtartalomban nem sokat, kompresszióban viszont annál többet csökkent, ami olyan szánalmas számadatokat eredményezett időnként, mint 165 lóerő az ötliteres V8-asból. A végére legfeljebb a stílus maradt, meg az, hogy rettentő nagy számban gyártották (évi 2-300 ezret adtak el belőle, tizenegy éven át). És persze a hollywoodi filmek autós üldözéseinek kötelező eleme lett a kamionvontatmányon keresztülugrató, hossztengelye körül átforduló, lángoló Camaro.


1993-2002

A műanyag karosszériaelemeket leszámítva nagyrészt a harmadik generáció technikáját használta a negyedik Camaro


A harmadik generáció minden korábbinál kúlabbra sikerült. A nyolcvanas évek szögletes irányzatának megfelelő megjelenésű autó menetteljesítményei tovább romlottak, elsőként ez vállalta be a négyhengeres, két és fél literes motort. Legalább az IROC-Z kivitel azonban kellően megmozgatta a picit nagyobb teljesítményre vágyók fantáziáját az 5,7 literes V8-assal, és a stílusára sem lehetett panasz, ennél dögösebb Camaro még azóta sem készült – illetve igen, de azt Pontiac Firebirdnek hívták, ugyanebből a generációból.

A kilencvenes évektől az ezredfordulóig elevickélő negyedik generáció nem tartozik a klasszikusok közé, javarészt érdektelenségbe fulladt a Firebirddel együtt, de még 2002-ig azért valahogy életben tartották, hogy megünnepeljék vele a 35. évfordulót.


2010-2015

Sokak szerint a legszebb és legjobb eddigi Camaro a 2010-ben bemutatott ötödik


Az igazi feltámadást a pár évvel későbbi izomautó-reneszánsz jelentette, illetve a Ford bátor húzása, hogy retromobilt csinált a Mustangból. Ugyanezen a vonalon folytatta a Chevrolet is 2009-ben: az ötödik generáció sokat merített a legelső formavilágából. A General Motors válsága okán a Pontiac testvér kihalt mellőle, ellenben idővel visszahozhatta az összes múltbeli altípust és a dühöngő V8-as motorokat: a Z/28-as kivitellel ismét kapható lett hétliteres erőforrással.

A hatodik generáció az ötödik modernizált változata, nagyszerűen egyesítve magában a múltat és a jövőt, ahogy azt az 50. évfordulóra kell. Könnyebb mint elődje, a felszín alatt pedig szinte teljes egészében megújult. Bár ismét tiszteletét teszi egy sornégyes motor, ezúttal már turbós, és főleg az európai piac számára készül.


2015-

Az előző sikermodell evolúciója a nemrég bemutatott legfrisebb változat, újra négyhengeres motorral