Öt dolog, amit Iowa megmutatott az amerikai politikáról

Fotó: Getty Images / Justin Sullivan

-

Hatalmas, talán túlságosan is nagy várakozás előzte meg az első előválasztást, és az eredmények alapján még egyik nagy pártnál sem lefutott a verseny az elnökjelöltségért. A folyamat élesbe fordultával viszont pár dolgot világosabban lehet látni, mint mikor még csak a közvélemény-kutatásokra hagyatkozhattunk. Az egyik nagy tanulság, hogy a politikai árokásást nem Magyarországon találták fel.


Trump nem is olyan félelmetes

Az utolsó közvélemény-kutatásokban országosan és Iowában is a botrányhős Donald Trump vezetett, és szinte már mindenki elkönyvelte, hogy a politikába kívülről érkezett, választott hivatalt soha nem viselt üzletember megállíthatatlan. Bár még csak az előválasztási folyamat legelején járunk, kiderült, hogy ez nem teljesen igaz, Trump valós támogatottsága jóval alacsonyabb, mint amilyennek a felmérések és a médiavisszhang alapján tűnt. Ettől persze még nem kell leírni, a következő államokban még fordíthat, de a „legyőzhetetlen Trump” legendája már odavan.



Amerika a totális megosztottság felé halad

Trump stílusa ugyan megbotránkoztató, de politikai értelemben mégsem szélsőséges. Az iowai republikánus előválasztást megnyerő Ted Cruz texasi szenátor viszont az: a Crowdpac nevű politikai adatbázis értékelése szerint a lehetséges tízből 9,6-os ponttal áll a politikai paletta konzervatív szélén. Az első ciklusát tölti a szenátusban, de már kétes hírnevet szerzett magának: egyrészt folyamatosan azt a washingtoni elitet ostorozza, amelynek amúgy ő is tagja, másrészt ő volt az egyik fő szervezője annak az akciónak, amelynek keretében 2013-ban a kongresszusi többség 16 napra megbénította a szövetségi állam működését. Nem használt a párton belüli népszerűségének, hogy végül ők szenvedtek vereséget, és engedni kényszerültek.



Az öreg Bernie-t nem lehet leírni

A megosztottságot erősíti a demokrata oldalon Bernie Sanders viszonylagos sikere: a döntetlenközeli eredmény ugyanis igazából siker a korábban szinte ismeretlen, önmagát demokratikus szocialistának valló, 75 éves szenátor számára, akinek támogatottságát az iowai eredmények alapján nem roggyantotta meg a Clinton-kampány minden támadása sem. A Crowdpac skáláján ő 8,5-ös pontszámmal szerepel a liberális, vagyis a baloldalon, így amerikai mércével ő is szélsőségesnek számít. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen a jövedelmi különbségek csökkentését hirdeti egy szabad versenyre és kapitalizmusra épülő országban. A jelek szerint viszont Amerikában is van igény az európai értelemben vett baloldalra, így Sanders okozhat még nagyobb meglepetést is.



Soha nem lehetsz biztos a győzelemben

Hillary Clinton 2008 után most is fő esélyesként vágott neki az előválasztásnak. Nyolc éve meglepetésre Barack Obama nyert Iowában, és aztán a Fehér Házba is ő költözhetett be. Most Clinton nyert, de az előnye – ahogy Sanders mondta – „virtuális”. Az egész mezőnyben messze ő a legprofibb, a politikai középhez leginkább közel álló politikus, és neki van a legtöbb pénze is (a New York Times szerint 163 millió dollár), de pont a múltja miatt erősen támadható: elővették már férje, Bill Clinton szexbotrányát, a külügyminiszterként elkövetett bakijait, legújabban pedig nyilvánosságra hozott e-mailjein csámcsog az egész republikánus párt. Még mindig ő az esélyes a jelöltségre, de nem lesz egyszerű.



A kubai meglepetésember

A 2016-os előválasztási kampányban eddig úgy tűnik, a politikai rendszeren kívüli, illetve a hagyományos elittel szemben állóknak áll a zászló. A legnagyobb kampánybüdzsét (155 millió dollárt) összegyűjtő Jeb Bush 5 százalékkal szerepelt le Iowában. A fősodor politikusai közül egyedül Marco Rubio örülhet. A fiatal (44 éves), kubai származású floridai szenátort régóta a republikánusok reménységeként emlegetik, de Iowa előtt úgy tűnt, ezt nem tudja szavazatokra váltani. 23 százalékos eredményével azonban nemcsak versenyben maradt, de a vártnál is jobban szerepelt, vagyis reális alternatívát nyújthat a botrányhős Trumppal és a szélsőségesen konzervatív Cruzzal szemben.


amerikai elnökválasztási kampány 2016, USA, Marco Rubio