Össze fogunk olvadni a gépekkel

Fotó: VS.hu / Hirling Bálint

-

Soha nem volt még ennyire jó, a jövőben pedig még jobb lesz – ebben az egy mondatban össze lehet foglalni, miről beszélt az amerikai Eileen Bartholomew a Budapest Brain Baron. Az első állítását statisztikával támasztotta alá, amely szerint bármennyire nem ideális hely még a Föld, kevesebb a háború, a betegség és a szegénység is visszaszorulóban a száz-kétszáz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A jövőben pedig azért hisz, mert a többmillió dolláros díjakat kezelő, közel megoldhatatlan feladatokat kitaláló XPrize Alapítvány alelnöke, és négy lehetetlen díjat már kiosztottak.


Hol történnek a legérdekesebb dolgok most?


Szerintem az egészségügyben. Nagyon érdekes változások hajnalán vagyunk. A mérnöki területeken, szoftveriparban elért áttörések végre elkezdtek megjelenni a gyógyászatban is. A két legjobb, otthon elérhető egészségügyi eszköz még pár éve is a hőmérő volt és a telefon, amivel az orvost hívtad. Most viszont tucatnyi, egyre pontosabbá váló szenzor áll a rendelkezésünkre. Lassan eljön az idő, amikor a betegségektől és a fertőzésektől való félelem helyett proaktívan fogunk figyelni az egészségünkre, és arra, hogy minél tovább éljünk.

Ezeket a szenzorokat lehet a fejlődő világban is használni? Internet például kell hozzájuk.

Vannak problémák, de én hiszek azokban, akik az egész világ számára elérhetővé akarják tenni az internetet. A facebookos Mark Zuckerberg az internet.org-gal próbálkozik, a Qualcomm és a Virgin által közösen alapított OneWeb is ilyen, Elon Musk az űrbe akarja vinni az internetet, a Google pedig a Loonnal kísérletezik. A sávszélesség hamarosan megszűnik problémának lenni, mindenki hozzá fog férni wifin vagy mobilon a hálózathoz.

Nem tudom, akarok-e egy olyan jövőben élni, ahol Mark Zuckerberg a netszolgáltatóm.

Jogos. De ne aggódjon, mehet majd a Google Loonhoz vagy Elon Muskhoz is.



Elég a technológia ahhoz, hogy az egyenlőtlenségeket feloldjuk?

A technológia lehetőségeket teremt, nem feltétlenül oldja meg a problémákat. Nem ez a vége a folyamatnak. Hatalmas társadalmi és kulturális változások várhatók, amikhez alkalmazkodunk kell. A világ egyik felén az emberek már hisznek a szingularitásban, abban, hogy össze fogunk olvadni a gépekkel. Vannak, akik szerint az emberiség önmagában nem is képes megoldást találni a gondjaira, szükségünk van a mesterséges intelligenciára (MI), hogy helyettünk gondolkodjon.

El akarunk indítani egy MI XPrize-ot, aminek a célja egy, az emberrel együttműködni képes mesterséges intelligencia előállítása. Nem olyat akarunk, mint a világot sötéten látó sci-fikben, amikben a kiborgok és a számítógépek átveszik a hatalmat a világ felett, az emberek meg kipusztulnak. Szerintünk az MI olyan intelligencia, ami jól tud csinálni néhány dolgot, az emberi elme pedig más dolgokra képes. A kettő kombinációja érdekes lehetőségeket és a problémákra adott új válaszokat tartogat. Nemcsak abban hiszek, hogy mindez meg fog történni, hanem abban is, hogy az emberek akarni fogják. Máshogy nem leszünk képesek alkalmazkodni. A behálózott világban való élethez szükségünk van a gépek segítségére.

A következő logikus kérdés, hogy ez mikor következik be?

Vagyonokat költöttek a megjóslására már. Ray Kurzweil 2045 és 2050 közöttre várja, úgy emlékszem. És ő sokkal több időt tölt a jóslatok összerakásával. Biztosnak az tűnik, hogy a következő száz év alatt sor kerül rá.

Ken Goldberg robotkutató a Brain Bart megnyitó előadásában messze nem volt ilyen optimista.

Meglátjuk, kinek lesz igaza. A lineáris és az exponenciális gondolkodás között – amiről én beszéltem az előadásomban – ott van a nagy különbség, hogy az ugrásszerű változást hozó exponenciálist máshogy kezeljük. Kezdetben nagyon sokat várunk tőle, aztán csalódunk, mielőtt még termőre fordulna. Pont olyan, mint a hype-görbe: megjelenik egy új technológia, mindenki azt várja, hogy megváltja a világot, jön a csalódás, a lappangó időszak, és végül mindenhol szembejön, mindenre használjuk. Az eddigi teljesítményük alapján nagyon keveset várunk ezektől a technológiáktól, pedig őrületes dolgok fognak történni.

Érdekes, eddig nem merült fel bennem, hogy a hype-görbe nemcsak a technológiáról, hanem az emberekről is szól.

Azt mutatja meg, hogy a lineárisan működő agyunk mennyire nem tud megbarátkozni az ugrásszerűen fejlődő technológiával.



Az előadás végén azt kérdezted, hogy mi az, amiből valóban kevés van. Az idő kézenfekvő válasz.


Abból tényleg kevés van. Csak huszonnégy óra egy nap.

Nem is ezen a skálán. Már érezzük a klímaváltozás hatásait, nincs sok időnk cselekedni.

Azt hiszem, ezért vagyunk szinte vallásosan ráállva arra, hogy az emberiséget kivigyük az űrbe. Lehet, hogy elkéstünk azzal, hogy megmentsük a bolygót. Akkor viszont rendelkeznünk kell más forgatókönyvekkel.

És akkor elrontunk még egy bolygót?

Optimista vagyok az emberiséggel kapcsolatban. Soha nem volt ennyire kevés a halál, a betegség, a háború. Több iskolázott emberünk van, mint valaha. A rabszolgaság, ami évszázadokig egy normálisnak számító emberi állapot volt, mára szinte teljesen eltűnt. Tényleg remélem, hogy létre tudjuk hozni azt a Gene Roddenberry által fémjelzett jövőt, amiben eljutunk oda, ahová még senki sem merészkedett. De van oka a szkepticizmusnak is, az eddigi teljesítményünk nem az igazi.


Az 1995-ben alapított XPrize Alapítvány célja, hogy olyan technológiai áttörések elérésére ösztönözze a független, az adott iparágon kívüli tehetségeket, amelyek segítenek megoldani az emberiség nagy kihívásait. A négy, eddig lezárult versenyben űrrepülési kihívások teljesítéséért, illetve a tengervizet a kifolyt olajtól a korábbinál jóval hatékonyabban megtisztító technológia megalkotásáért ítélték oda a több millió dolláros díjakat.


Azért ugye nem adták fel teljesen a bolygót? Dolgozik a széndioxid-problémán az XPrize is?

Idén indul egy új díj, ami a szén újrahasznosítással fog foglalkozni. Olyan megoldásokat várunk majd, amelyek a szén- vagy gáztüzelésű erőművek által kibocsátott, a környezetet károsító szennyezésből – hiszen mi is szénből vagyunk, és mi sem vagyunk szennyezés – valami hasznosat csinál. Lehet, hogy bioüzemanyag lesz, de az is lehet, hogy egy halom sütőpor. El kell kezdenünk megfordítani a trendet, csökkenteni a légkörbe jutó széndioxid mennyiségét.

Az előadásában többször említette, hogy a jövőben a gépek térnyerése által teljesen átalakulhat a munka világa. Mi lesz a szabadidő jövője?

Remélem, hogy az emberek arra használják majd fel a szabadidejüket, hogy az új problémák kreatív megoldásain gondolkodnak. Olyan időszak úgysem lesz, amiben problémák nélkül élhetünk. Remélem, hogy nem csak a még egy sör megivása vagy még valami testi élvezet megélése lesz a cél. A szabadidővel egyébként ismét csak jobban állunk. Ötszázszorosára nőtt az elmúlt száz évben.

Igen, a szabadidő egy viszonylag új találmány.

Remek dolgokat értünk el általa, de nem lehetünk azért mindenre büszkék. Az a nagy kérdés, hogyan lehet maximalizálni az előbbit, és leszorítani az utóbbit. Ha eljön a szingularitás, lehet hogy még alvásra és lustálkodásra sem lesz szükség. Az is lehet, hogy gépek fogják kitalálni, mit kezdjünk a szabadidőnkkel.



Egyszer már megelőzte az XPrize-t a világ, mert mielőtt kioszthatták volna díjat, már sokkal olcsóbbá vált az emberi génállományt feltérképező technológia, mint amit megcéloztak a pályázattal. Máshogy dolgoznak-e azóta?


Az Archon Genomics XPrize-t visszavontuk, és szerintem lesznek még ilyenek. Az előrejelzés-iparban vagyunk, kijelölünk egy távoli célt és reménykedünk abban, hogy a világ egyszer eljut odáig. Abban az esetben az emberek teljes genetikai kódjának megállapítására való eljárások annyira gyorsan fejlődtek, hogy a díj értelmét vesztette. Visszaadtuk a pénzt a szponzornak.


Nem a mi célszalagunkat szakították át, de átszakítottak egyet, mi pedig ott voltunk pomponokkal megünnepelni őket.

Az Archon-díj esetében túl pontosan határoztuk meg a célt. Most már úgy írunk ki feladatot, hogy van egy cél, de az nyeri a díjat, aki a legnagyobb változást tudja elérni. Emellett megtanultuk, hogyan lehet sokkal jobb előrejelzéseket készíteni, hogyan lehet ismert tényeket új nézőpontból szemlélni.


Mi van most a csőben?

Négy díj aktív, és idén még négy új feladatot fogunk kiírni. Ezzel valamivel kevesebb mint százmillió dollárnyi díjunk lesz. Indul vízzel, a légkörbe jutó szénnel, az óceánok felfedezésével kapcsolatos projektünk, és áttörést szeretnénk elérni a felnőttoktatásban is. Közben pedig az utolsó évbe ért a holdra szállós Google Lunar XPrize, amiért a magyar Puli csapat is indul. Sok szerencsét nekik!