Örülj neki, ha Kim Dzsong Un csak egy hegedűt ad a kezedbe

Fotó: Getty Images / ChinaFotoPress

-

Miért kell Kim Dzsong Unnak a hidrogénbombán kívül saját zenekar is, és mi lett az előző diktátor hosszú combú pártfogoltjaival? Az észak-koreai propagandaipar hegedűs és szintis lányokkal próbálja ugyanazt elérni, amit a kommunista Godzillával már egyszer sikerült: megszerezni a nemzetközi elismerést, és egy pozitívabb képet kialakítani az országról.


Észak-Korea legnépszerűbb zenekara, a Kim Dzsong Un által alapított, kizárólag lányokból álló Moranbong Band december második hetében első határon túli fellépésére készült. A húszfős együttes kínai meghívásra Pekingben tervezett nagyszabású koncertet adni. Ám nem sokkal azután, hogy a Moranbong repülőgépe leszállt Kínában, közölték a tagokkal, hogy a koncertjüket törölték, és azonnal vissza kell térniük Phenjanba. Észak-Korea ugyanis hirtelen meggondolta magát. A gyors döntés okáról sem a kínai, sem az észak-koreai sajtó nem közölt hivatalos információt, politikus egyik oldalról sem nyilatkozott – írta akkor a Telegraph.


Az indoklás teljes hiánya azért volt különös, mert a koncert valójában szimbolikus gesztus lett volna, külpolitikai szempontból meghatározó esemény.


Phenjan és legfontosabb szövetségese, Peking között néhány éve megromlottak a diplomáciai kapcsolatok, mert Észak-Korea megint atomfegyverkezéssel fenyegetőzik és kísérleti nukleáris robbantásokat hajt végre. Kína pedig már évekkel ezelőtt vendéglátója volt a Phenjan nukleáris törekvéseit megfékezni kívánó, az Egyesült Államok részvételével folytatott hatoldalú tárgyalásoknak, gyakorlatilag azóta fagyos a hangulat a két szomszédos ország között. Ezen a hangulaton lehetett volna a mostani koncerttel javítani, ezért is hívta a külföldi sajtó a tervezett fellépést „Spice Girls-diplomáciának”.



Sajtóértesülések szerint a koncert lefújásának több oka is lehetett. Egyrészt Kim Dzsong Un megtudta, hogy a koncerten magas rangú politikusok nem fognak részt venni, hiába számított Hszi Csin-ping kínai elnök megjelenésére is. Az elit valószínűleg azért utasította vissza a részvételt, mert Kim Dzsong Un makacsul tartotta magát ahhoz, hogy éppen aznap jelentse be: az országa immár „olyan nukleáris hatalom, amely akár atombombát, akár hidrogénbombát is képes robbantani (ezt állítólag most meg is tették), hogy hiteles módon megvédje szuverenitását".

Másrészt a diktátort állítólag zavarta a kínaiak akadékoskodása is, mert a pekingi cenzorok szerint a Moranbong Band a dalszövegeiben szükségtelenül is provokálja az Egyesült Államokat, és feleslegesen sokszor éltetik az ötvenes évekbeli koreai háborút meg a forradalmat. Az már szinte mellékesnek számított, hogy a Twitteren ezzel egy időben azon gúnyolódtak a kínaiak, hogy a zenekar menedzsere egyébként a diktátor exbarátnője.



Az első észak-koreai csajzenekar

Ha külföldön nem is sikerült bizonyítaniuk, de a Moranbong Band lányai Észak-Koreában szupersztároknak számítanak, a helyi kritikusok el vannak tőlük ájulva. Bár valószínűleg csak kötelességből.


A zenekar 2012 nyarán alakult,Kim Dzsong Un személyesen verbuválta a tagokat. A három év alatt azonban kevesebb mint húsz fellépésük volt, mert az eddigi pályafutásukat rejtélyes, több hónapig tartó eltűnések szakították meg. Ilyenkor mindig felmerült, hogy esetleg politikai tisztogatások áldozatául estek a lányok, legutóbb nyáron indultak meg a találgatások ezzel kapcsolatban, szerencsére azonban szeptemberben ismét feltűntek a kubai küldöttség fogadásakor.

A zenekar felállása változik, de általában öten énekelnek benne, a többiek pedig gitáron, basszusgitáron, hegedűn, csellón, dobokon és billentyűkön játsszanak. Stílusuk nagyjából a magyarországi Princessre, a hegedűs lányok játékára emlékeztet, csak a Moranbong mögött még ott áll egy zenekar, időnként kórus. Az észak-koreai körülményekhez képest hatalmas show-kat csinálnak, óriáskivetítő, látványos koreográfia és görögtűz fokozza a giccset.

Sikerüket azonban nem csak a nyugati tehetségkutatókra emlékeztető színpadtechnikának köszönhetik, hanem annak is, hogy a lányok általában miniszoknyában és magassarkúban lépnek fel. Még akkor is szexibbek az átlagos észak-koreai divatot követő nőkhöz képest, ha éppen jelvényes egyenruha van rajtuk, mivel ők is a néphadsereg tagjainak számítanak.

Az észak-koreai „kritikusok" általában az előadók rutinosságát és pontos játékát szokták kiemelni; az mást kérdés, hogy egyebet nem is nagyon lehetne, hiszen a diktatúra által hivatalosan támogatott zenekar profiljába az egyén kreativitása vagy a kísérletezés természetesen nem fér bele.

Íme, az egyik legnagyobb slágerük.



Kommunista Gangnam Style

De nem pusztán az elit szórakoztatására és a külkapcsolatok ápolására alakított zenekart a 32 éves vezető. A formáció legfőbb rendeltetése a propaganda, a dzsucse ideológiájának – amely a marxizmus-leninizmus „tökéletesített” verziója, és Észak-Korea teljes önállóságát hirdeti – népszerűsítése és a nép vezérének dicsőítése. Már a dalcímek is erről árulkodnak: Nem élhetünk az ő gondviselése nélkül; Lobogó vörös zászló; A legjobban a hazámat szeretem stb.


A miniszoknyás díváknak emellett van egy másik fontos funkciójuk is: a diktatúra egy barátságosabb arcát próbálják reprezentálni általuk a külföld felé. Az, hogy a lányok az első fellépésükön még azt is megengedhették maguknak, hogy az Észak-Koreában csak „gyerekevő jenkiknek” nevezett Amerika kulturális termékeit, Disney-jelmezeket vigyenek a színpadra, egyértelműen az ország nyitását szimbolizálja. Vagy legalább is azt, hogy nem is olyan kemény az az elnyomás, ami olyan hírhedté tette Észak-Koreát.

Igaz, azóta sajnos már nem vehetik a lányok ilyen lazára a figurát. Állítólag nemrég mindenkinek előírásszerűen rövidre kellett vágatnia a haját, és fogyókúrára küldték őket, hogy a katonai egyenruhákba beleférjenek.



Kim Dzsong Un egy harmadik fronton is eredményt akar elérni a zenekarral. Szeretné olyan népszerűvé tenni, mint amilyen a dél-koreai K-pop. A K-pop talán legismertebb képviselője a három évvel ezelőtt a világ slágerlistáinak élére berobbant Psy, és valószínűleg nem véletlen, hogy a Moranbong Band pontosan ugyanabban az évben állt össze, amikor elindult a Gangnam Style mostanra már kétmilliárdos nézettséget is meghaladó YouTube-karrierje.


Már az apja is toborzott zenekart, de Kim Dzsong Un kivégeztette a tagokat

Gyakorlatilag amióta Észak-Korea létezik (1948), azóta támogatja az állam a propagandacélokat szolgáló művészetet és ezen belül is a forradalmi dalokat, úgyhogy a Moranbong Band felállítása egyáltalán nem számít új jelenségnek.


A nyolcvanas években a hazafias érzelmű és egyben a kommunizmusra nevelő, optimista dalokat (koreai nevükön: taejung kayo) már nyugati mintára kombinálták a szimfonikus zenével, hasonlóan a Moranbonghoz. Ezek jellemzője volt, hogy a dalokat általában a nők énekelték, de a zenekart harminc évvel ezelőtt még leginkább férfiak alkották, ha valamiben, akkor ezen a téren hozott újítást Kim Dzsong Un együttese. Léteznek egyébként hagyományos értelemben vett popdalok is, mint amilyen ez a gyöngyszem, de ezeket általában csak a turisták számára játsszák a phenjani bevásárlóközpontban és a hotelekben.

Kim Dzsong Un is az apja, Kim Dzsongil a példáját követte, amikor saját zenekart toborzott. Az előző vezető pártfogoltja volt többek között a Wangjaesan Light Music Band, amely saját – szintén miniszoknyában és magassarkúban fellépő – tánckarral rendelkezett. Később, 2013 augusztusában azonban Kim Dzsong Un a művészek között végzett tisztogatások során valószínűleg kivégeztette az apja együttesének több tagját is, pedig a Wangjaesan Light Music Band még az észak-koreai viszonyok között is retrónak számított már.


A tánckar


Az észak-koreai Godzilla rendezőit Dél-Koreából rabolták el

Amit Kim Dzsong Un a Moranbong Banddel el szeretne elérni a külföld szemében, azt egyetlen egyszer már sikerült megvalósítania egy rövid időre az észak-koreai propagandagépezetnek.

A Kedves Vezér, Kim Dzsong Il nagyobb filmkedvelő hírében állt, mint a fia, ami annak köszönhető, hogy hatalomra kerülése előtt ő felelt a propagandáért, így jól ismerte a filmek manipulatív erejét. A Guardian újságírója szerint Kim Dzsong Il nagyon szerette a francia mozit, és otthonában húszezer olyan, a világ minden tájáról beszerzett kópia volt, amelyet egyébként nem lehetett Észak-Koreában levetíteni. Állítólag személyesen felügyelte az észak-koreai forgatásokat, beleszólt a rendezésbe, a színészeket gyakran ő választotta ki.

A vezető nemcsak arra akarta használni a filmipar alkotásait, hogy a megfelelő narratívát terjessze, miszerint Dél-Korea Amerika bábállama, Észak-Korea pedig mindenkitől független, erős állam, hanem a japán filmgyártás szintjére akarta emelni a hazait. Ennek érdekében rengeteg színészt, rendezőt raboltatott el többek között Kínából, Dél-Koreából, Japánból és Európából. Észak-Koreának végül sikerült egy nemzetközileg is elismert filmet csinálnia, bár ennek is voltak áldozatai: az 1985-ben készült Pulgasarit, a kommunista Godzillát két, munkatáborokban megkínzott és átnevelt dél-koreai rendezte.


Kim és a nők

Hogy a történet kerek legyen, fontos tudni, hogy Kim Dzsong Un nem csak az apja által patronált zenekarokat számolta fel, és hozott újat a helyükre, és nem is csak a színpadon szereti látni a hosszú combokat.


A diktátorról sok mindent nem, de néhány dolgot biztosan lehet tudni: nagyon szereti például a svájci sajtot, a Nike sportcipőket, a kosárlabdát és a nőket. Bár van felesége (aki szintén énekesnő volt), sőt egy kislánya is, Észak-Korea vezetőjének egy tisztességes méretű hárem tartásával is erőt kell demonstrálnia – még akkor is, ha ezt nem nevezik nevén, és a családtól elszakított lányokat „kormányzati küldetés” címén állítják szolgálatba.


Moranbong Band, Észak-Korea, Kim Dzsong Un


Már nagyapjának, Kim Ir Szennek, és az apjának, Kim Dzsong Ilnek is voltak ágyasai. Miután ő 2011-ben meghalt, az addig a rendelkezésére álló nőket a jelenlegi vezető szélnek eresztette. Többen bőséges végkielégítést és háztartási eszközöket kaptak útravaló gyanánt, illetve azért, hogy tartsák a szájukat. Három évig tartott a gyászidőszak, ami idén járt le, ezzel pedig Kim Dzsong Un előtt megnyílt a lehetőség, hogy elkezdhesse megszervezni a saját háremét. A kormány embereit küldte vidékre, hogy keressenek neki nőket. Kim Dzsong Un aztán mindenkivel személyesen interjúzott, ez alapján döntötte el, hogy ki való táncosnőnek, ki énekesnek, ki pedig szobalánynak. A legszebbek az ágyasai lehetnek.

Hivatalosan a Moranbong Band nem tartozik a háremhez, hiszen hamarabb alakultak, mint ahogy a beszerzőkörút elkezdődött volna.


Kövesd a VS.hu kultúrarovatát a Facebookon is!