Orosz bombák Szíriában – Hová vezethet ez az egész?

Fotó: RIA Novosti / Dmitriy Vinogradov

-

Az eddiginél is komolyabb fegyverkezési versenybe taszítja a Közel-Keletet a múlt héten Szíriában kezdődött katonai akció? Megégetheti magát Vlagyimir Putyin, vagy jól jön ki a helyzetből? Mi lesz a térség többi államával, és mi lesz a menekültekkel?


Meglepte Putyin a világot?

A nyilvánosságot lehet, de a szakértőket és a vezető politikusokat aligha. Vagy, ha igen, akkor az komoly hiba. Egyszerűen azért, mert az oroszok nem is nagyon titkolták, hogy hetek óra folyik a repülőgépek, helikopterek, muníció telepítése Szíriába. A latakiai orosz légibázis és a tartuszi kikötőben működő haditengerészeti központ tele volt orosz fegyverekkel. Ráadásul több, már Szíriában állomásozó orosz katona is „lebuktatta” az akciót, egyszerűen azzal, hogy jól beazonosítható helyeken készített képeket tettek fel közösségi oldalakra.

Beszédes tény ugyanakkor, hogy az első légicsapások nem sokkal az után kezdődtek, hogy New Yorkban – az ENSZ közgyűlését felhasználva – Putyin találkozott Barack Obamával, és ott egy szót sem ejtett az akkor már bizonyára az utolsó pillanatig megtervezett légitámadásról. Ilyen értelemben lehetett meglepetés.

Mi lehet a célja az oroszok lépésének?

Putyin erre persze azt mondja, hogy az Iszlám Államot mindenáron meg kell állítani, akár úgy is, hogy ellenségek fognak össze, mint a második világháborúban Hitlerrel szemben. Mások ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy az orosz akció óta Putyin páriából ismét felelős partnerré vált a legfontosabb nyugati vezetők szemében: nem csak, hogy nem beszél már senki Ukrajnáról vagy a lelőtt maláj repülőgépről, de a légicsapásokkal Putyin megkerülhetetlen szereplővé tette magát bármilyen szíriai rendezési folyamatban. (Ami most persze még csak nem is körvonalazódik.)



Oroszország ugyanakkor több évszázados stratégiáját követi ismét a jelek szerint: Nagy Péter óta kimondott célja az orosz vezetésnek, hogy meleg tengeri kikötője legyen a Földközi-tengeren, Putyin Bassár el-Aszad hatalomban tartásával elérheti ezt. Ráadásul Aszad vezetése alatt egy olyan rezsim működhet tovább, amely hajlandó lehet az orosz geopolitikai érdekek szerint játszani, és nem mellesleg több évtizede állandó felvevőpiacot jelent az orosz fegyvereknek.

Van ugyanakkor olyan feltételezés is, hogy – elvégre mégiscsak a Közel-Keleten vagyunk – az egész mögött egy dolog áll: az olaj ára. Ez ugyanis már több mint egy éve komoly gondot okoz Oroszországnak. A világ jelenlegi kőolaj-kitermelése meghaladja az aktuális keresletet, így az olaj ára bőven elmarad attól, ami az orosz gazdaság számára kívánatos lenne. A közel-keleti pozíciószerzéssel és az Egyesült Államok hátrébb szorításával így a teória szerint Putyin rá tudná venni az OPEC-államokat termelésük visszafogására és ezáltal az olaj árának drágítására.

Jól jön ki Putyin az akcióból?

Legalábbis kockázatos volt az orosz elnök lépése. Bár a múlt héten még az Eho Moszkvi ellenzéki orosz rádióadó hallgatóinak 62 százaléka is támogatta a beavatkozást, egy másik felmérés szerint csak a megkérdezettek 14 százaléka mondta azt, hogy a közvetlen katonai akciókat is helyesli, a többség szerint elég lenne csak fegyverrel, logisztikával támogatni Aszadot. Tény, hogy akár az ukrajnai konfliktussal, akár a mostani akcióval Putyin hatásosan terelheti el a figyelmet az orosz gazdaság bajairól. Ugyanakkor több elemző arra is felhívja a figyelmet, hogy a szunnita Iszlám Állam elleni támadással, szunnita polgári áldozatokkal Oroszország azt is kockáztatja, hogy ismét iszlám terroristák célpontjává válhat, csakúgy, mint a csecsen háborúk idején, amikor nemcsak az észak-kaukázusi orosz területeken követtek el véres merényleteket, de Moszkvában is.

Mi lehet a beavatkozás vége?

Ezzel kapcsolatban több forgatókönyv van.

  1. Aszad az oroszok, az irániak, a libanoni Hezbollah és az iraki hadsereg segítségével végül úrrá lesz a polgárháborún. Eben az esetben valószínűleg egy a harcok kitörése előttihez hasonlóan diktatórikus, de világi állam működne tovább Szíriában. Egy optimista elképzelés szerint ugyanakkor az Izraellel összességében kiegyensúlyozott viszonyt folytató Putyin képes lenne rávenni Aszadot arra, hogy mondjon le a Hezbollah támogatásáról, így egy konfliktusforrással akár még kevesebb is lenne.
  2. Putyint nem is érdekli annyira az Iszlám Állam, neki csak Aszad és a lojalitása kell. Így ad abszurdum egy „Kis-Szíria megoldás” is létrejöhet, vagyis az oroszok addig segítenek a szíriai kormányerőknek, amíg azok az ország fejlettebb, nyugati területein megszilárdítják uralmukat, a sivatagot pedig hagyják ebek (pontosabban az Iszlám Állam) harmincadjára. Ebben az esetben egy amolyan „senki földje” jöhetne létre Kelet-Szíriában, ahol nem működne központi hatalom és államigazgatás – ez ideális hátországa lenne bármilyen terrorszervezetnek, így az al-Kaidának is.
  3. Több szakértő azonban arra figyelmeztet, hogy Oroszország könnyen belegabalyodhat a konfliktusba, ha nem lesz képes belátható időn belül világos célokat elérni. Minél inkább elhúzódik a háború, annál nagyobb annak a veszélye, hogy az orosz bombázások esetleg szövetségeseket érnek (bár az orosz vezetés Izraellel és az Egyesült Államokkal is tárgyalt és információkat cserélt ezek elkerülése érdekében), vagy hogy orosz áldozatai is lesznek a harcoknak, ami a hazai támogatást erodálhatja.


Beszédes tekintetek: Szergej Lavrov orosz és John Kerry amerikai külügyminiszter


Megváltozhat a Közel-Kelet geopolitikája?

Minden bizonnyal igen. Az orosz befolyásra törekvés a térségben teljesen egyértelmű, és nagyon sokan gondolják azt, hogy az Egyesült Államok jelenlegi magatartása is változhat, egyre többen sürgetik ugyanis a nagyobb katonai jelenlétet, az amerikai 6. Földközi-tengeri Flotta megerősítését. Ugyanakkor az kérdés, hogy Moszkva és Washington képes lesz-e valamilyen hosszabb távú koordinált együttműködésre, például egy közös béketerv kidolgozására.

Egyelőre elég távol vannak az álláspontok: Obama ragaszkodna hozzá, hogy Aszad távozzon, Putyin legalább ideiglenesen megtartaná, az EU vezetői megosztottak ebben a kérdésben. Ha Putyin esetleg tartós együttműködést lesz képes összehozni Iránnal, Irakkal és a Hezbollahhal, akkor alapjaiban változtathatja meg javára (és a Nyugat hátrányára) az erőviszonyokat. Ugyanakkor az sem zárható ki, hogy a szövetség révén Irán vagy a Hezbollah Izrael-ellenessége enyhülhet.


Rövid távon várhatóan még több lesz a menekült


Aggasztó ugyanakkor, hogy szinte biztosan fegyverkezési verseny indul be a térségben. A térségben egyedüliként Aszad-ellenes Szaúd-Arábia már jelezte, hogy kész még több fegyvert adni az általa támogatott lázadó csoportoknak, amennyiben azok orosz célpontokká válnak, márpedig az oroszok egyelőre legalább annyit támadják a nem az Iszlám Államhoz tartozó lázadókat, mint az IS-t.

Washingtoni republikánus körökben az elmúlt hetekben az is felmerült, hogy Izraelt lássák el nagy tűzerejű, egyenként 13 tonna tömegű bunkerbombákkal. Ezt a technológiát az Egyesült Államok még senkinek sem adta tovább, és jellemző a fegyverrendszer méretére, hogy a bombát szállító B-52-esek fogadására még Izraelben is csak egyetlen katonai reptér lenne alkalmas jelenleg.

Egy ilyen fegyver birtoklása ugyanakkor még az eddiginél is nagyobb mértékben változtathatná puskaporos hordóvá a térséget, hiszen a bombákat az iráni atomlétesítményekkel szemben is be lehetne vetni, ebben az esetben pedig nyilván a válaszcsapás sem maradna el.

Milyen hatása lehet a menekültválságra?

Rövid távon biztosan csak romlani fog a helyzet. Több háború, több menekült – ez sajnos ilyen egyszerű. Kérdés, hogy a most útnak indulók maradnak-e a jordániai, libanoni, törökországi táborokban, vagy Európa felé veszik az irányt. Az Európai Unió és Törökország között most megkötött megállapodás ugyanakkor enyhítheti az unióra nehezedő nyomást – ami persze össze sem hasonlítható az említett szomszédos országokra nehezedővel.