Orbánnak időnként eszébe jut a halálbüntetés

Fotó: MTI/MTVA / Soós Lajos / MTI/MTVA / Soós Lajos

-

Nem most kedden volt az első alkalom, hogy a miniszterelnök a halálbüntetés visszaállításának gondolatával kacérkodott. 1998 óta időnként eszébe jut a legsúlyosabb büntetés újbóli bevezetése, pedig ő maga is tudja, hogy ezt nemzetközi szerződések és a magyar alkotmányosság is tiltja.


„A halálbüntetés problémáját komoly, vitára alkalmas kérdésnek tartom” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök, de nem most kedden, és nem Pécsett, hanem majdnem 17 évvel ezelőtt, 1998. december 23-án, a Kossuth Rádió adásában. Az akkor néhány hónapja hivatalban lévő kormányfő ugyanakkor arról beszélt, hogy „most nincs napirenden a halálbüntetés visszaállítása”, aminek lennének bizonyos törvényi akadályai is, de persze ezek „nem elháríthatatlanok”.

A legsúlyosabb, Magyarországon 1990-ben az Alkotmánybíróság által törvényen kívül helyezett büntetés visszaállítása több mint két évtizede visszatérő téma, és nem csak radikális körökben: még Orbán Viktornak is eszébe jut időnként. A fenti rádióinterjú után a kormányfő ugyan négy évig tényleg nem feszegette a kérdést, de 2002. május 22-én, már leköszönő miniszterelnökként ismét elővette a témát, mégpedig a nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablásra hivatkozva.


Magyarországnak komolyan meg kell fontolnia a halálbüntetés bevezetését

– mondta akkor Orbán szintén a Kossuth Rádióban. A távozó kormányfő arról beszélt, hogy a halálbüntetést korábban helytelen intézménynek tartotta, de megváltozott a véleménye, miután találkozott a móri bankrablás áldozatainak hozzátartozóival. Megjegyezte, hogy nemzetközi egyezmények nem teszik lehetővé a halálbüntetés visszaállítását, de eljön az az idő, amikor megváltozhat ez az álláspont Európában is.

Orbán 2002-es szavait élénken üdvözölte egy akkoriban kevéssé ismert szervezet, a Jobboldali Ifjúsági Közösség, amelyből a ma ismert Jobbik létrejött. Közleményük szerint „a kérdés jóval súlyosabb és összetettebb annál, hogy a politika egyszerűen a szőnyeg alá söpörje”, és kezdeményezték a halálbüntetés ügyének társadalmi vitára bocsátását.

A társadalmi vitából semmi nem lett, és hosszú ideig Orbán Viktornak sem jutott eszébe a halálbüntetés. Csak második kormányzása idején, 2011. március 28-án vetette fel – mikor az M1 Az Este című műsorában az alkotmányozásról beszélt –, hogy csak azért nem szerepelt a halálbüntetés a polgároknak kiküldött nemzeti konzultációs kérdőíveken, mert az EU-csatlakozással Magyarország lemondott ennek a lehetőségéről. Szerinte azonban ez egy


élő kérdés, és izgatja a magyar közvéleményt.

Bár az akkor már parlamenti pártként létező Jobbik benyújtotta az erre vonatkozó módosító indítványát, az új alaptörvénybe mégsem került bele a halálbüntetés lehetősége, a miniszterelnöknek pedig ismét csak évekig nem jutott eszébe a kérdés. Csak a harmadik választási győzelem után – egy európai parlamenti választás előtt –, 2014. május 23-án mondta, hogy az EU tiltja ugyan a halálbüntetést, de „ez is megérne egy misét”.

Most kedden Orbán ismét napirendre vette a témát, a múlt héten meggyilkolt dohánybolti eladóra hivatkozva azt mondta: „napirenden kell tartani a halálbüntetés ügyét”. Valószínű azonban, hogy inkább a Jobbik erősödése késztette arra, hogy egy újabb, a radikálisok által szorgalmazott témát vegyen át. Nyilván Orbán is tudja, hogy ez a jelenlegi jogi környezetben elképzelhetetlen, hiszen a halálbüntetés alkotmányellenes, és ellenkezik egyebek mellett az emberi jogok védelméről szóló Római egyezménnyel vagy az ENSZ 1989-es Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányával is.