Orbán Viktort választották Európa legmeghatározóbb emberévé

Fotó: Wiktor Dabkowski / Wiktor Dabkowski

-

A kisvárosi lázadó segített lebontani a falakat. Most ő építi fel azokat - a brüsszeli Politico című lap ezekkel a szavakkal jellemezte Orbán Viktort abban az összeállításban, amelyben országonként egy-egy embert választott ki, aki idén a leginkább formálója és felkavarója volt az európai politikának. Közülük is a magyar miniszterelnök került az élre.


A Politico az Európai Unió mind a 28 tagállamából kiválasztott valakit, akiről úgy vélte, hogy nem pusztán a betöltött hivatala miatt hívta fel magára a figyelmet 2015-ben. Majd őket is rangsorolta, és ebben Orbán Viktor, "a konzervatív lázadó" egyértelműen győzedelmeskedett. Miért? Az élre került emberek felvázolt életrajzából ez is kiderül.


Orbán Viktor megkerülhetetlen, ami nem kis fegyvertény egy tízmilliós közép-európai állam vezetőjétől. Lehet imádni és lehet gyűlölni, de figyelned kell rá.

Éppannyira alakítja az európai korszellemet, mint idomul hozzá - írják a Politico elemzői. A migráció csak egy példa. Miközben felépítette a vadrezervátumra emlékeztető kerítést és lövésre készen felállította a vízágyúkat a határon, egyúttal kikényszerítette a vitát a menekültkérdésről, kezdve az elszállásolásuktól egészen addig, hogy miként lehetne megállítani.

“Morális imperializmusnak” minősítette, hogy Németország egyoldalúan megnyitotta a határait szeptemberben, amivel lépéskényszerbe hozta a többieket Európában. Gyakorlatilag az egyetlen volt, aki végig ragaszkodott az európai joghoz, hogy ne engedjék át a menekülthullámot a határokon, ahogy azt Görögország, Olaszország és Franciaország hónapokon át tette.

“Határaink védelme nemzeti felelősség - mondta egy júniusi konferencián. Egy államként meg kell védeni a határainkat. Nem hiszek egy európai megoldásban.”


Az európai vezetők lenácizták. Most ő az európai jobboldali mainstream talizmánja.

Az orbáni politikai brand új norma Európában - véli a Politico. Az orbáni megjegyzéseket a francia szélsőjobbtól kezdve a spanyol baloldalig, a Nemzeti Fronttól a Podemosig fel lehet fedezni. Orbán úttörő volt a maga terepén. Az ő modus operandija a nemzeti szuverenitás végletekig történő védelme és a jól érzékelhető bizalmatlanság Európa fennálló rendjével szemben.

Populista, aki erős államot akar. A keresztény értékekre hivatkozik, aki megveti a nyugati társadalmakat, amelyek a korrupcióra, a szexre és az erőszakra épülnek. Lenézi a liberális elitet, a médiát és a kapzsi bankárokat.

“A legtöbb európai országban - mondhatjuk, hogy az európai országok 90 százalékában - szakadék van az emberek véleménye és az a politika között, amelyet az elit folytat” - mondta Orbán a közelmúltban magyar diplomaták előtt. Az orbánizmus emlékeztet néhány más izmusra, amely gyökeret eresztett Európában: a putyinizmusra Oroszországban és az erdogánizmusra Törökországban - teszik hozzá a brüsszeli elemzők.

Felidézik a magyar kormányfőnek az illiberális demokráciáról kifejtett hitvallását, mondván, a liberális demokrácia nem versenyképes a világon.


Ha megpróbáljuk jellemezni, akkor dacol mindenféle kategorizálással, kivéve azt, hogy egy okos és sikeres politikus.

Három választást megnyert, és egy erős pártot épített. Felidézik a Fidesz kezdeti radikális fellépését a kommunizmussal szemben, amikor Orbán Viktor még farmerben és hosszú hajjal küzdött a fennálló rendszerrel szemben, és a nemzetközi ismertséget hozó beszédét Nagy Imre újratemetésén, igaz, akkor még Nyugat-barát demokrataként.

Kritikusai azt mondják, mostani énje éppen ennek az ellenkezője, liberálisból illiberálissá változott át, miközben csak egy dolog maradt: nincs humorérzéke.

Orbán nevetett a nyáron, amikor az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker “Helló, diktátor!" szavakkal üdvözölte.



A Politico az Orbánt jól ismerőkre hivatkozva azt mondja, átalakulása inkább pragmatikus politikusra vall. A Fidesz kezdetbe a progresszív városi fiatalokra és az intelligenciára támaszkodott. Ez egy népes tábor volt, ám egy másik párt a Szabad Demokraták Szövetsége uralta. Az 1994-es választási kudarc után irányította Orbán a jobboldalra a pártot.

Nem ment neki nehezen. “Falusi gyerek vagyok” - mondta. Az átalakulást pedig egyszerűen azzal magyarázta, hogy 25 évvel később, ötgyermekes apaként az lenne a furcsa, ha nem változott volna. A liberalizmus jelentése pedig megváltozott - mondta, merev lett képtelen az alkalmazkodásra, és türelmetlenné vált mindenki iránt, aki nem tartozik a fősodorba.

A globális pénzügyi válság idején a bankárok fenyegették a civilizációt, most a muzulmánok - idézi a Politico Orbánt. Szerinte a most Európába érkezők a kontinens keresztény identitását és biztonságát veszélyeztetik - utalt a legutóbbi párizsi terrortámadásra. Bár ez bizonyára nem a liberális mainstream nézőpont Európában, de egy terjedőben lévő gondolat.

A Politico megállapítása szerint sok magyar mondja - visszafojtott hangon -, hogy Orbán még mindig jobb, mint a Jobbik, a “nyíltan antiszemita szélsőjobboldali párt”, amely a szavazatok egyötödét tudhatja maga mögött. És Brüsszel ezzel egyetért.

Orbán most mindenesetre olyan egyéniség, aki magára vonzza mások figyelmét, hatásos… és fertőző - zárja jellemzését a brüsszeli elemző.



A lista második helyén a dán Margrethe Vestager áll, aki az unió versenyjogi biztosaként "újraírta a globális üzleti élet szabályait". Őt a brit Nicola Sturgeon és a spanyol Albert Rivera követi, mindketten a saját utukat járva újraformálták nemzetüket. Sturgeon Skócia első női kormányfője, a skót politikai ébredés egyik élharcosa. Albert Rivera pedig egy meztelen képpel tört be a spanyol politikai életbe, mára pedig meghatározó politikus, akár királycsináló is lehet a december 20-ai választásokon.