Orbán Viktor sem fogja megúszni?

Forrás: politicalbeauty.de

-

A Zentrum für politische Schönheit nevű német aktivista csoport előszeretettel provokálja Angela Merkelt, élesen kritizálja az európai menekültpolitikát, csípőből vág oda az ENSZ-nek, és vezetője azt ígéri, hogy hamarosan Orbán Viktor is a célkeresztjükbe kerül. Egyelőre azonban azzal vannak elfoglalva, hogy az osztrák Strabag nyakába varrják az Afrikát Európával összekötő híd megépítését.


Nemrég elterjedt a hír, hogy német aktivisták közösségi finanszírozás útján próbálnak pénzt szerezni olyan úszó platformok építésére, amelyek a Földközi-tengerre bocsátva menekültek ezreit menthetnék meg. Ezek a 36 négyzetméteres, vízen lebegő kis szigetek a Zentrum für politische Schönheit (ZPS – Központ a Politikai Szépségért) szándékai szerint fel lennének szerelve élelmiszerrel, vészjelzővel, napelemekkel, horgonyokkal, mentőövekkel és kamerával. Ideális esetben egyetlen platform hatvan, de a ZPS vezetője, Philipp Ruch szerint akár 120 hajótörött számára is ideiglenes menedéket tudna nyújtani a nyílt vízen.

Mivel csak idén már több mint 36 ezer migráns vesztette életét Európa felé tartva a Földközi-tengeren, érthető, hogy az aktivisták indiegogós kampányát sokan támogatták, és hamar össze is gyűlt a kitűzött 19 ezer 600 eurós összeg. Ez a több mint hatmillió forintnak megfelelő támogatás azonban így is csupán egyetlen mentősziget költségeinek egy részét fedezi, de hogy lássák a támogatók, nem hiába fektettek be: az első platformot október 4-én, vasárnap már vízre is bocsátották.



Csakhogy a ZPS aktivistái nem egyetlen platformot ígértek a kampányukban, hanem kereken ezer darab lebegő mentőegységet emlegettek, sőt arra is felhívták a figyelmet, hogy a műanyag szigetek csupán ideiglenes megoldások addig, amíg 2030-ra meg nem épül a híd Európa és Afrika között.


Jól olvasta: a ZPS azt állította, hogy szó szerint ki akarja kövezni az utat a tengeren a menekültek számára. A tunéziai Al Huwariyah és a szicíliai Agrigento között megépítendő, soklyukú híd terve azonban legalább annyira tűnik kivitelezhetetlennek, mint praktikusnak.

A csapat mégis egy egészen meggyőző videóban mutatta be a gigantikus beruházást, amelyet – a videó felirata szerint – maga Christian Konrad osztrák menekültügyi koordinátor kommentált.



De rögtön fel is merül a kérdés: egy aktivista csoport mégis miként tudná lenyomni az EU, Merkel, Olaszország és Tunézia torkán a Jean-Monnet híd ötletét, és mégis honnan tudna erre csekély 230 milliárd eurót összeszedni?


Hiszen még az is nehezen hihető, hogy az ezer, költséges mentősziget létrehozását komolyan gondolják. Ruch erről azt mondja, a platformokat mindenféle engedély nélkül teszik a nemzetközi vizekre, mivel őket ez esetben a nemzetközi jog nemigen érdekli, csak az emberség törvényeit követik. Azt is hozzáteszi, hogy a platformok élelmiszer-utánpótlását éppen a Frontex (az Európai Unió határvédelmi ügynöksége) oldaná meg, amelyet egyébként a ZPS a legkeményebben kritizál.


Megkérdeztük hát a ZPS vezetőjét, hogy mégis hogyan lehetséges a híd megvalósítása. Ruch azonnal leszögezte, hogy Christian Konrad az osztrák Strabag építőipari vállalatot bízta meg a kivitelezéssel, a ZPS csak gondoskodik róla „hogy minden a megfelelő időben történjen” – igaz, nem fejtette ki, hogy ez pontosan mit jelent.

A Jean-Monnet hidat uniós forrásokból finanszíroznák, és bár Olaszország, Tunézia és a Strabag között még folynak a tárgyalások, a két mediterrán országnak tetszik a híd ötlete, különösen azért, mert egy rakás uniós pénzhez jutnának általa – mondta Ruch.

Megkérdeztük Ruchot arról is, hogy hol lennének ellenőrző pontok a hídon, mire ő nemes egyszerűséggel azt válaszolta, hogy az interkontinentális hídon nem lenne semmiféle ellenőrzés, a menekülteknek végre szabad útjuk lenne a jobb világba.


Megkerestük az osztrák Strabagot, hogy a projektről, a kivitelezésről, az erre pályázható uniós pénzekről mondjanak valamit. Válaszuk minden reményünket összezúzta, hogy híd ível majd át a Földközi-tenger fölött:


A Das Zentrum für politische Schönheit közleménye a hídról nyilvánvalóan a politikailag motivált művészeti kampányuk eleme. Az állítás, hogy ennek a Strabag is része lenne: hamis. Az egész kitaláció, és a Strabag nem vesz részt ebben.

Kik ezek az agresszív humanisták?

A ZPS aktivistái nem kispályások, ha figyelemfelkeltő, provokatív kampányokról van szó, a blöffölés pedig az adománygyűjtés és a public art (köztéri művészet) mellett szintén egyik bevett eszközük. Magukat agresszív humanistáknak vallják, amiről bővebben itt olvashat, nekünk most elég csak annyit tudni, hogy mozgalmukat filozófiai alapokra helyezik, és úgy gondolják, hogy a huszadik század kiüresedett „izmusai” után már csak egyetlen utópisztikus világban hihetünk, az emberi jogok szabad gyakorlásának utópiájában.


Philipp Ruch azt mondja, tevékenységük a szimpla politikai aktivizmustól abban tér el, hogy míg a politikai aktivista valami ellen – például a környezetszennyezés vagy egy kormányzat ellen – harcol, addig ők foggal-körömmel az emberségért és az emberiességért állnak ki. Ennek megfelelően az utóbbi egy évben kiemelt figyelmet fordítanak a menekültekre és Európa menekültpolitikájára.


Feltételezések szerint például a ZPS aktivistái adtak megafont Röszkénél szeptember 16-án a menekültek kezébe akkor, amikor a migránsok összecsaptak a rendőrökkel. A megafonokra ugyanis a német csoport szlogenjével ellátott (Borders Kill) matricákat ragasztottak. Rákérdeztünk, hogy valóban ott voltak-e az aktivisták a szerb–magyar határnál, de Ruch erre kitérő választ adott:

„Nem áll módunkban az összes beavatkozásunkat megerősíteni. De biztos lehetsz abban, hogy hamarosan foglalkozunk majd Orbán Viktorral is.”

A magyar miniszterelnök számára ez az ígéret semmiképpen sem nevezhető megnyugtatónak, ha figyelembe vesszük, hogy eddig milyen nagyszabású akciókkal kedveskedett a ZPS a célpontjainak.


Philipp Ruch

Philipp Ruch


Pár évvel ezelőtt, a srebrenicai mészárlás 15. évfordulóján például az ENSZ-nek mentek neki. A Szégyen támasza (Pillar of Shame) nevű köztéri alkotásukkal arra hívták fel a figyelmet, hogy nem szabad elfelejtenünk: a több ezer muszlim életét követelő háborús bűn elkövetéséért nemcsak a tisztogatást végző szerbek, de az ENSZ is felelős.


Egy különleges közösségi kampány keretében a ZPS 16 744 darab cipőt gyűjtött össze és halmozott fel a Brandenburgi kapu előtt, amivel a meggyilkolt áldozatoknak állítottak emléket. A halom tetejére az Egyesült Nemzetek Szervezetének kétbetűs rövidítését (UN) állították.


Center for Political Beauty, Das Zentrum für politische Schönheit, aktivisták


Az emlékezetpolitikát és a felelősségvállalás hiányát kritizálták az aktivisták akkor is, amikor a berlini fal leomlásának 25. évfordulója alkalmából tartott ünnepségeket az Oktoberfesthez hasonlították, és a berlini falnál agyonlőtt áldozatok emlékére állított kereszteket ellopták. A kereszteket az afrikai spanyol városban, Melillában a Marokkót Spanyolországtól elválasztó határzárra erősítették.

A ZPS szerint üres formalitás úgy megemlékezni a berlini fal áldozatairól, hogy közben a politikusok nem vesznek tudomást arról a sok ezer menekültről, aki Európa lezárt határrészeinél veszti életét. Philipp Ruch és csapata szerint a szárazföldi határzárak nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a menekültek a sokkal veszélyesebb tengeren keresztül próbálnak meg Európába eljutni. Álszentség tehát az egyik határ leomlását ünnepelni, miközben egy másik kerítés (például a bolgár–török vagy a görög–török határon) közvetetten vagy közvetlenül emberéleteket követel.


Száz aktivista el is jutott a bolgár–török határra, hogy megbontsák a kerítést


A keresztek ellopását persze nem mindenki tartotta jó ötletnek, voltak, akik szerint az akcióval meggyalázták a berlini áldozatok emlékét. Megosztó akció volt egy szíriai menekült nő újratemetése is, akinek a holttestét – a Németországban menedéket kérő családja beleegyezésével – exhumálták, és Olaszországból Berlinbe szállították. Itt hagyományos iszlám szertartás szerint kaphatta meg a végtisztességet, a politikától viszont természetesen nem volt mentes a ceremónia: több sor üres széket állítottak fel a temetésen, rajtuk német politikusok neveivel. Vitatható, hogy szabad-e valakinek a holttestét politikai célokra felhasználni, ugyanakkor sokszor valóban embertelen körülmények között temetik el a tengerbe fulladt menekülteket: a ZPS a honlapján útszéli tömegsírról, raktárban felhalmozott holttestekről és iszlám hitű áldozatok keresztény szertartás szerinti eltemetéséről ír.


Center for Political Beauty, Das Zentrum für politische Schönheit, aktivisták


Mint említettük, nem a Jean-Monnet híd volt a ZPS első blöffje. Valótlan volt például a kizárólag menekültek számára létrehozandó német köztemető terve, de zajlott egy olyan kamu kampányuk is, amelyben Németország 55 ezer szíriai gyerek örökbefogadását lehetővé tevő, valójában nem létező programját hirdették.


Természetesen sem a Szövetségi Kancellári Hivatal elé tervezett – gyakorlatilag Angela Merkel arcába tolt – temetőből, sem a második világháborús Kindertransporthoz hasonló programból sem lett semmi. Ugyanakkor ezek az aktivizmussal egybekötött, köztéri művészeten jóval túlmutató ígéretek akár egy jövőbeli mozgalmi párt kampányának alapját is adhatnák. Az pedig, hogy a ZPS a jövőben akár párttá is alakulhatna, nem is olyan légből kapott, maga Ruch utalt rá:

„Ezek a törekvések, ha máskor nem, legkésőbb akkor valósulnak majd meg, ha kormányon leszünk. Jelenleg mi egy párhuzamos külpolitikát képviselünk Németországban. A jövőben viszont nem lesz szükség párhuzamokra.”